Az izraeli atomprogram nyílt titkai

Az Egyesült Államok a közelmúltban példátlan lépéssel feloldotta a titkosítását egy 1987-es jelentésnek, amely bepillantást enged az izraeli atomfegyverprogramba. A dokumentum szerint Izraelben már a nyolcvanas években képesek voltak az atombombánál ezerszer nagyobb hatóerejű fegyver elkészítésére.

Dimóna, a Negev-sivatagban lévő kisváros határában húzták fel a Negevi Atomkutató Központot. Az izraeli közvélemény Simon Peresz érdemének tekinti a hivatalosan nukleáris kutatóhelynek is nevezett atomlétesítményt. A Jediót Ahronót című újságnak tavaly adott interjújában az exelnök. „Ben Gurion, az ország első miniszterelnöke hitt az atomenergiában. Először Amerikától próbáltunk szerezni egy reaktort, de ők azt mondták, hogy felügyelet nélkül nem tárgyalnak.”

Ekkor Dwight Eisenhower amerikai elnök ajánlatára egy kisebb, orvosi célokra izotópokat előállító reaktort hoztak létre Jeruzsálem mellett, a jelenleg is működő Nahal Szorek telepet. „Mivel elleneztük az ellenőrzést, egy másik reaktort is felépítettünk Dimónában a franciákkal” – emlékezett Peresz, akinek szavaiból kiderült, hogy megvesztegetéssel született a francia üzlet. „Volt egy Stephen nevű lengyel ügynökünk Párizsban, aki tíz százalékot kért a közvetítésért. Mondtam neki, hogy tíz az sok, szegény ország vagyunk. Azt mondta, nem neki kell, egy kormányhivatalnok kéri, és megadta a nevét. Felhívtam ezt az embert, bemutatkoztam. Elkezdtük az együttműködést” – mesélte Peresz.

A dimónai reaktor első üzemeltetőit a haifai Technion műegyetem végzős diákjaiból verbuválták, akiket Franciaországban képeztek ki gyorstalpaló tanfolyamon.

Az atomfegyver állítólagos előállításáról először Mordehai Vanunu volt technikus számolt be 1986-ban a brit médiában. Vanunu közreadott a dimónai létesítményben titokban készített 57 fényképet, s részletesen beszámolt a munkáról. Akkoriban évi harminc kilogramm plutónium készítésére lehetett alkalmas a reaktor, amiből elvileg százötven nukleáris fegyvert lehetett előállítani.

Később a Moszad titkosszolgálat egyik ügynöke Olaszországba csábította Vanunut, ott elrabolták, és Izraelbe szállították. Izraelben tizennyolc évet töltött börtönben, ebből tizenegyet magánzárkában. Jeruzsálem az atomlétesítmény felépítését nem cáfolja, de nem is erősíti meg, hogy atomfegyvereket képes létrehozni.

Peresz ezzel kapcsolatban felidézte Amr Músza egyiptomi külügyminiszterrel folytatott beszélgetését. A reaktor megtekintésére vonatkozó kérését azzal hárította el, hogy „ha elvinném Dimónába, és rájönne, hogy nincs ott semmi, akkor már nem félne tőlem. Megbolondultam? Azt akarom, hogy továbbra is féljen tőlem, ez a legjobb elrettentés”.

Geopolitikai helyzetében a nyolcmilliós Izrael számára létkérdés, hogy fenntartsa elrettentési képességét, amelyben kulcsszerepet játszik az atomfegyver elvi birtoklása. Tel-Aviv álláspontja szerint „nem Izrael lesz az első ország a Közel-Keleten, amely hivatalosan beismeri atomfegyver birtoklását”. De ha létében fenyegető csapás érné az országot, elrettentésként létezik a „Sámson-opció” elnevezésű izraeli nukleáris doktrína.