Az Európai Unió egyik legnagyobb kihívása a népesedési probléma

Róma. Változó világunkban folyamatosan új problémák merülnek fel, melyekre a hatalmon lévő politikusok – szakemberek bevonásával – igyekeznek reagálni. Ebből a célból szervezte római tanulmányi napjait az Európai Néppárt is, mely az új kihívásokra reagálva új prioritásokat fogalmazott meg.

Európában a globalizáció mellett a népesedési probléma a legnagyobb kihívás. Az a tendencia mutatkozik – ami sokak szerint pozitívan értékelhető –, hogy tízévenként legalább két esztendővel hosszabbodik a megélt átlagéletkor; az utóbbi ötven évben megfigyelhető, hogy a nők átlagéletkora 15, a férfiaké 10 évvel növekedett. „Úgy tűnik, az utóbbi évtizedekben ez a folyamat még fel is gyorsult” – mondta lapunknak Bauer Edit európai parlamenti képviselő. Ugyanakkor ezzel egy időben egy másik jelenség is mutatkozik: egyre kevesebb gyermek születik. Ez nemcsak Szlovákiára jellemző, hanem egész Európáról, a balti államokról is elmondható, sőt Oroszországban szinte drámai a helyzet, ott 80 százalékkal csökkent a születések száma.

„A megoldások szempontjából több nagyon égető probléma merül fel. Az egyik a nyugdíj- és szociális rendszerek fenntarthatósága, de elsősorban a nyugdíjrendszerekről beszélek. A második hatalmas gond a szociális szolgáltatások átalakítása. A harmadik a szociálpolitika súlypontjainak újrafogalmazása. Nyilvánvalóan akkor, amikor oly kevés gyerek születik, nem lehet csak az idősebb generáció nehézségeivel foglalkoznunk, hanem meg kell keresni azokat a hangsúlyokat, melyek segítenek abban, hogy több gyerek szülessen, s jó körülmények között nőjenek fel” – részletezte Bauer Edit, aki az előző megbízatási időszakban Szlovákiában szociálisügyi államtitkárként tevékenykedett. Érdeklődésünkre rámutatott: hatalmas a gyerekszegénység az Európai Unión belül, a gazdag országokban is, ami a kilencvenes években – néhány ország kivételével – fokozódott.

Szintén óriási kihívás a kieső munkaerő pótlása. Miután a nagy háború utáni nemzedék eléri a nyugdíjkorhatárt, munkaerőhiány keletkezhet – még akkor is, ha ez ma nem látszik, különösen nálunk, Szlovákiában nem, mert itt leképződött a háború utáni népesedési hullám. Németországban, Dániában, Hollandiában már régen megjelent egy nagyon masszív migrációs hullám, ahol a bevándorlóknak már a második, harmadik generációja él. A migrációból viszont sajátos problémák adódnak. „Úgy tűnik, ha a mai foglalkoztatási szintet tartani akarná az Európai Unió, akkor 2050-ig körülbelül negyvenmillió új bevándorlót kellene úgymond importálni. Ez akkora tömeg, hogy kulturálisan és nyelvileg újraszocializálni, integrálni rendkívül bonyolult lenne.”

A problémát boncolgatva a római tanulmányi napok keretében megfogalmazódott: nem lehet csak arra számítani, hogy a demográfiai gondokat kizárólag bevándorlókkal fogják megoldani. Meg kell találni annak a módját, hogyan lehet jobban összehangolni a családi életet és a szakmai karriert. „Nagy meglepetéssel fedeztem fel magam is a dokumentumokban – mert erről keveset beszélünk, s a kormányok inkább szeretik elhallgatni saját kötelezettségeiket –, hogy már Barcelonában megfogalmaztak olyan célokat, melyek szerint a gyerekek 90 százalékának kell megteremteni az óvodába járás lehetőségét. Az óvodás kor alattiak esetében pedig legalább 30 százalék számára kell lehetővé tenni, hogy intézményes ellátásban részesüljenek. A nyugati társadalmakban ez meglehetősen új irányvonal, nálunk inkább egy elfelejtett dolog. Új típusú szolgáltatásokat is be kell vezetni, meg kell erősíteni a nagyon idősek ellátását. Egyfajta egészségügyi-szociális szolgáltatásról van szó” – részletezte Bauer.

Rómában a politikusok megegyeztek: át kell tekinteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik és motiválják a fiatalokat, hogy gyerekeket vállaljanak. A felmérések szerint sokan több gyermeket szeretnének, mint amennyit végül vállalnak. Ezért a piacgazdaságban ennek a magasabb társadalmi érdeknek valahogyan meg kell jelennie. Például ha egy nő gyermeket vállal, akkor ebből sem a munkaerőpiacon, sem a szociális ellátórendszerekben, egyebek mellett a nyugdíjrendszerben ne származzon semmilyen hátránya. Úgy kell alakítani a lakáspolitikát, hogy a fiatalok számára a lakások hozzáférhetőek legyenek, s ne azzal a perspektívával alapítsanak családot, hogy néhány évtizedig kell dolgozniuk ahhoz, hogy végre saját otthont tudjanak vásárolni.

Szlovákiában a szociális reform keretében elkezdődött a nyugdíjrendszer átalakítása, s ezzel egy időben igyekeztek különböző családbarát intézkedéseket is foganatosítani, de ez nem elég. A munkáltatói szférát úgy kellene befolyásolni, hogy a nők kevesebb feszültséggel tudják összehangolni a munkából adódó kötelezettségeiket a gyerekvállalással. Ehhez újra kell gondolni a családmodellt is. Fontos lenne az is, hogy a bérlakások jobban elterjedjenek. (sza)