A német egység kancellárja, Helmut Kohl 80 éves

Ludwigshafenben született katolikus családban. Jogot, történelmet és államtudományokat tanult a frankfurti, majd a heidelbergi egyetemen, 1956-ban diplomázott, 1958-ban doktorált. Korán elkötelezte magát a politizálás mellett: már 16 évesen, 1946-ban belépett a CDU-ba, 1947-ben a párt helyi ifjúsági szervezetének alapítója volt. Az ifjúsági mozgalomban töltött évek után 1955-ben beválasztották a CDU tartományi elnökségébe, 1959-ben pedig tagja lett Rajna-Pfalz parlamentjének, ahol 1963-ban már a CDU-frakció élére került. 1966-ban a CDU tartományi elnöke, a következő évben pedig az országos elnökség tagja lett. 1969-ben megválasztották Rajna-Pfalz miniszterelnökének: kormányfősége idején a tartományban a CDU folyamatosan növelte szavazótáborát, miközben ő maga országos ismertségre tett szert. 1973-ban lett a CDU elnöke, s ezt a tisztségét negyed évszázadig betöltötte.

Az 1976-os szövetségi parlamenti választáson volt először kancellárjelölt. Bár a CDU és bajor szövetségese, a Keresztényszociális Unió (CSU) alig maradt el az abszolút többségtől, mégis a szociáldemokrata-szabaddemokrata (SPD-FDP) koalíció alakíthatott kormányt. Kohl ekkor lemondott tartományi miniszterelnöki tisztségéről és a szövetségi képviselőház, a Bundestag ellenzéki CDU-CSU frakciójának lett a vezetője. Négy év múlva Franz Josef Strauss CSU-vezér volt a CDU-CSU koalíció miniszterelnök-jelöltje, de ő sem aratott sikert, viszont Kohl pozíciója megerősödött pártjában.

Amikor a súlyos gazdaságpolitikai nézeteltérések miatt felbomlott a szociálliberális koalíció, 1982. október 1-jén Helmut Kohl lett az NSZK történetének hatodik kancellárja a CDU-CSU-FDP alkotta kormány élén. Az 1983. márciusi választások megerősítettek hivatalában. Az itt eltöltött több mint másfél évtized során Kohl jelentős sikereket könyvelhetett el a gazdasági fejlődésben, miközben pályája nem volt mentes politikai botrányoktól. Az egyik leghíresebb a "bonni Watergate" néven elhíresült pártfinanszírozási botrány, az úgynevezett "Flick-ügy" volt, amely rá is árnyékot vetett.

Külpolitikájában arra törekedett, hogy Németország megbékéljen történelmi ellenfeleivel. 1984-ben a verduni csata színhelyén kezet fogott Francois Mitterand francia elnökkel, ugyanebben az évben a német politikusok közül elsőként felszólalt az izraeli parlamentben, a kneszetben. A bitburgi katonai temetőben 1985-ben együtt koszorúzott Ronald Reagannel, jóllehet az eset nagy felháborodást váltott ki, mivel a temetőben nyugszanak a Waffen-SS katonái is. Kohl történelmi érdemeket szerzett a német egység megvalósításában: a berlini fal 1989. november 9-i leomlását követően tízpontos programban vázolta az egyesülés végigvitelét, amelynek megvalósításában, a nagyhatalmak megnyerésében oroszlánrészt vállalt.

Az egyesítést követő első szövetségi parlamenti választásokon Kohl újra győzni tudott, amit 1994-ben megismételt. 1998-ban a szociáldemokrata Gerhard Schröder követte a kancellári székben, ahonnan Kohlnak 16 év után fel kellett állnia: életét még évekig megkeserítették az ellene indított támadások és vizsgálatok a pártjának állítólag törvénytelenül adományozott pénzek miatt.