A lobbizás

A lobbizás ma már széleskörűen elterjedt gyakorlat az Európai Unióban. A lobbizás napjainkban a közösség sokrétű és bonyolult intézményrendszere működésének olyan, nem hivatalos eleme, amelyet tudatosan alkalmaznak és használnak az EU-tagországok ágazati, szakmapolitikai és civil érdekképviseleti szervei, szervezetei az euro-bürokraták, döntéshozók tájékoztatására és befolyásolására.

Becslések szerint napjainkra csupán Brüsszelben mintegy 7500 lobbiszervezet működik, amelyek sok ezer embert foglalkoztatnak. Ezek a számok csak megközelítő becslések: nincs hivatalosan regisztrált „lobbista lista”.

A lobbizás elsősorban azt jelenti, hogy a legfelső szintű (politikai, gazdasági, közigazgatási és társadalmi) döntéshozatalt kívülről, azaz a nem hivatalos csatornákon keresztül próbáljuk befolyásolni. A lobbizást az egyes országok jellemzően inkább kulturális hagyományaik, szokásaik függvényében, mint jogszabályi eszközökkel fogadják el, tűrik meg, illetve határolják be.

A brüsszeli lobbizás egyfajta szakma. Vannak általános követelményei, illetve a soknemzetiségű, soknyelvű, vegyes kultúrájú és összetett intézményrendszer közegében „érvényes” szabályai is.

A brüsszeli csoportok elsősorban nem politikai, hanem mindenekelőtt szakmai ügyekben lobbiznak: legtöbbször valamely tagállami érdeket is megjelenítve munkájukban. E tevékenységet folytatni persze nemcsak Brüsszelben kell –igaz, ez sokszor a tevékenység látványosabb része.

Lobbizni szektoronként érdemes – legalábbis a profi lobbisták szerint. Eszerint különbséget tehetünk ipari, törvényhozási (politikai), mezőgazdasági lobbi között, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Ha a Brüsszelben működő érdekképviseleti szervezetek „orientáltságát” tekintjük, feltűnő a mezőgazdasági csoportok nagy száma, ami magyarázható azzal, hogy ez az EU leginkább (ellentétes) nemzeti érzelmekkel tarkított „kényes kérdése”. Ebben a szektorban a lobbizás lényegében a rendszer működését szabályozó döntések befolyásolására irányul. (Népszava)