55 éve kezdték építeni a berlini falat

A berlini fal "még messze nem történelem, hanem élő emlék", üzenete viszont állandó, azt példázza, hogy "a demokrácia erősebb a jogtalanságnál, de nap mint nap újra meg kell védeni" - emelte ki Michael Müller, Berlin kormányzó polgármestere az évfordulóra kiadott közleményében.
   

A tartományi rangú város vezetője a Bernauer Strassén lévő központi emlékhelyen koszorúzott, miután ökumenikus imádságot tartottak az emlékhely szomszédságában álló Megbékélés kápolnában, amely az egykori határsávban - a keleti és nyugati szektor közötti, elaknásított földsávban - épült, a keletnémet határrendőrség által a terület jobb ellenőrizhetősége céljából 1985-ben felrobbantott templom helyén.
   

Este az egykori határzár egyik leghíresebb helyén, a Brandenburgi kapunál a kommunizmus áldozatainak szervezeteit összefogó szövetség tart megemlékezést. A fal történetének, szerepének megítélése továbbra is vitatott, mert a helyszínre demonstrációt jelentett be egy másik szervezet is, amely "a fal ledöntésének áldozatai" előtt kíván tisztelegni.
   

A Der Tagesspiegel című berlini lap szerint várhatóan megint egy olyan, korábbi tüntetésekről már ismert transzparenssel vonulnak fel, amelyen az a felirat áll, hogy "ezt a határt azért számolták fel, hogy ismét együtt vonulhassunk háborúba".
   

A tüntetést szervező Ismeretlen ország (Unentdecktes Land) nevű egyesület honlapján a többi között az áll, hogy a fal felépítéséért az akkori NSZK-t terheli a felelősség, amely "gazdasági háborút viselt az NDK ellen, bojkottra uszított, és az ország fegyveres meghódítását tervezte".
   

A kommunista diktatúra áldozatainak szövetsége élesen bírálta az egyesületet, amely szerintük "nagyon cinikusan" viszonyul a családokat szétszakító és száznál is több ember halálát okozó határzár történetéhez és "dicsőíti" az NDK-t.
   

Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a fal emlékezete egyre inkább elenyészik. Az iskolásoknak a berlini fal története "távolibb, mint Pompeji pusztulása" - mondta a Berliner Zeitung című lapnak Axel Klausmeier, a fal történetét kutató közalapítvány (Stiftung Berliner Mauer) igazgatója, aki szerint erősíteni kell az oktatást, mert az alapítványhoz ellátogató diákcsoportokkal folytatott beszélgetések alapján látszik, hogy a Stasiról - az NDK állambiztonsági minisztériumáról - "ugyan sok iskolás hallott már, de szinte semmit nem tudnak az állampárt (SED) által történt politikai üldöztetésről vagy a véleményszabadság és a hatalmi ágak elválasztásának hiányáról".
   

A Nyugat-Berlint körbezáró határőrizeti rendszert 1961. augusztus 13-án, hajnalban kezdték építeni a keletnémet munkásőrség és néphadsereg egységei. Kezdetben szigorúan őrzött drótkerítés, majd idővel három méter magas betonfal osztotta ketté a várost és képletesen egész Európát egészen 1989. november 9-ig.
   

A fal felhúzására a menekülthullám miatt volt szükség, amely azzal fenyegetett, hogy nagymértékben csökken az NDK népessége. 1949-től, a két Németország megalapításától a fal felhúzásáig nagyjából 3 millióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül, mert a nagyvárosban szinte egyáltalán nem volt ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán.
   

A 156 kilométer hosszú határőrizeti rendszeren 28 év alatt mintegy ötezren jutottak át Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert elfogtak szökés közben, és - a Stiftung Berliner Mauer kutatásai alapján - 138-an életüket vesztették. Az áldozatok többségét lelőtték a keletnémet határrendőrök, mások vízbe fúltak, és voltak, akik a sikertelen szökés után a börtönben öngyilkosságot követtek el.