35 évvel ezelőtt omlott le a berlini fal (FOTÓK)

A II. világháborút követően a vesztes Németországot és fővárosát, Berlint megszállták a győztes antifasiszta koalíció csapatai. Berlinnek a nyugati szövetségesek által ellenőrzött része és a szovjet zóna között – amely az 1949-ben létrejött NDK fővárosa lett – többé-kevésbé szabad volt az átjárás, ennek révén a keletnémet területeket 1949 és 1961 között 2,5 millió ember hagyta el, s települt át Berlin nyugati szektorába. Az NDK egyre idegesebben szemlélte polgárainak fogyatkozását. 1961. augusztus 13-án éjjel „az NDK államhatárának biztosítása céljából” a kelet-német hadsereg és a rendőrség egységei szögesdróttal és drótakadályokkal lezárták a két Berlint elválasztó zónát. Két nappal később, augusztus 15-én elkezdődött a betonelemekből álló fal felépítése a határ mentén.

A 160 kilométer hosszú, egész Nyugat-Berlint körülvevő betonfal-rendszer vonalán 302 figyelőtorony és 43 föld alatti bunker volt. A határövezet 50–100 méter szélességben tiltott zóna volt mindenki számára, megközelíthetetlenségét az állig felfegyverzett határőrök mellett kutyák futtatására szolgáló sáv, vizesárokrendszer és külön gépkocsiút biztosította. Az 1961-es váratlan határlezárás mindkét oldalon sokkolta a berlinieket, és sokkolta a nemzetközi közvéleményt is, a körülzárt Nyugat-Berlin a veszélyeztetett szabadság szimbólumává vált. John Kennedy amerikai elnök 1963-ban tett látogatásakor elhangzott híres mondata: „Ich bin ein Berliner” a szolidaritás kifejezése volt. Majd negyedszázaddal később hangzott el Ronald Reagan amerikai elnöknek a Brandenburgi kapunál mondott, azóta legendássá vált üzenete a szovjet vezetőhöz: 

„Mr. Gorbacsov! Döntse le ezt a falat!”

Az 1989-re felgyorsult kelet-európai változások az NDK-ra is hatottak. A kelet-német pártvezetés radikális engedményre kényszerült: 1989. november 9-én bejelentették, hogy megnyitják az ország határait, beleértve a Nyugat-Berlinbe vezető átkelőket. Még a sajtótájékoztató alatt berliniek tízezrei indultak el a falhoz, és másutt is tömegek lépték át a határt. Az első éjszakán még személyi igazolvánnyal, 10-én reggeltől azonban már csak vízummal lehetett Nyugat-Berlinbe utazni. Mégis: a fallal együtt egy lélektani gát is leomlott, a tovább folytatódó tömegtüntetéseket pedig már a német újraegyesítést sürgető jelszavak uralták.