Zahovay – a „minimalista” étterem

Szándékunk szerint végigesszük munkatársaimmal az Esztergom-Párkány régió éttermeit, vendéglőit, „hostineceit”. Utunk minden lényeges mozzanatáról beszámolunk olvasóinknak, így az ételek és italok minőségéről, a hely adottságairól, valamint a felszolgálás körülményeiről. Igyekszünk minden apróságra figyelni, de természetesen a beszámolók mindig szubjektívek lesznek. Az éttermek hiányosságaira és előnyeire egyaránt felhívjuk a figyelmet, tesszük ezt közös érdekből: hogy a szolgáltatás színvonala emelkedjen.

A Zahovay szálló étterme Párkányban, a Duna parthoz közel, az épp most elköltözött buszmegálló mellett található. Olyan nagyon nincs kitáblázva a hely, egy sörös reklám hívogat csak a bejáratnál. Előtte tágas tér, itt állnak Simon-Júdakor a hinták, a búcsúsok bódéi. Parkolóhely és ülőhely is van itt mindig, kívül a placcon és belül is az étteremben.

A híd átadása után valószínűleg kipofozták a helyet, ennek ellenére kicsit szocreálos maradt a feeling, beülős boxok, magas támlás székek, piros, műanyag lámpaburák, fautánzatú lambéria és szőnyegpadló alkotják a berendezést. A lambéria – mint később kiderült – ideális búvóhelye a bogaraknak. De ne szaladjunk a dolgok elébe. „Minimalista!” – mondta találóan grafikus barátom, és ez a minimum vonatkozik az árakra és a berendezésre egyaránt. A WC kulcsot a pultnál kell elkérni, amivel meglehetősen nehezen lehet bejutni a toiletbe, mire belökjük a nagy ajtót, a villanykapcsolót nem találjuk. Aztán persze rájövünk, hogy kint lehet, kizsilipeljük magunkat és harmadik kattintásra fel is gyullad a várva várt neoncső. Tiszta a helyiség, folyékony szappan és törülköző is van, kár, hogy csak textilből, ami menthetetlenül elkoszolódik. ĺgy volt ezzel a darabbal is, közelebbről megvizsgáltam, és nem volt gusztusom beletörölni a kezem...

Az étlap kétnyelvű, de csak a szlovákul tudók olvashatják el az előtérben lévő tábláról a napi menüt, ami olcsó, és garantáltan friss. Az asztaloknál étlaptartó is van, és nem túl esztétikus művirág is „illatozik” minden teríték mellett. A szalvétával csínján bánnak itt is, mint általában a szlovákiai éttermekben. Most a szalvétámat gyorsan fel is kellett használnom, de nem feltétlenül ezért hozta nekem a pincérnő. „Egy cincér!” – kiáltott fel anyósom. Előre bocsátom ő nem rovartudós, de azt én is láttam, hogy egy hosszú csápú, barna, kb. 3 centis, meglepően gyors állat mászott ki a lambéria alól. Férfiemberként nekem kellett intézkednem, de sehogy sem tudtam elkapni a már említett szalvétámmal. Igyekezetemben lesöpörtem az asztal alá, majd onnan többször megpróbált újra a közelembe férkőzni, de elcsípni nem tudtam. Az asztaltársaság étvágyát szerencsére nem vette el a cincér úr. Azért mégse csótány, ez csak egy jámbor lambérialakó!

Ami igazán kuriózum itt, hogy vegetáriánus menüjük is van, mert nemcsak rántott karfiol és gomba van az étlapon, hanem nagyon ízletes brokkolis palacsinta, és rizottó is. A tökfasírtot már többször megkóstoltam, és az ízével sosem volt gond, csak az a baj, hogy időnként kicsit kemény az állaga. Most a fasírt rendben volt, a főtt burgonya köret viszont nem aznap készülhetett...

Ezúttal a nekünk szimpatikusabb pincér hölgy szolgált fel, aki segítőkész, és kedves volt. A kívánságainkat – erőspaprika, köret nélküli rántott csirkemell – pontosan teljesítette, bár kicsit túlhajszoltnak tűnt. A húsleves nagyon ízletes volt, és gyorsan meg is érkezett, sajnos kicsit langyosan. A salátákat önkiszolgáló rendszerben lehet vételezni, még őszibarackbefőtt is volt a kínálatban, de a kukoricának semmi íze nem volt, viszont a vegyes savanyúság paprikával, paradicsommal és hagymával elnyerte a tetszésünket. Tálkánként 20 korona volt az ára. A rántott sajtok és a csirkemellek is finomak voltak, összességében elégedetten álltak fel rokonaink is az asztaltól.

Az italok hőfokával és minőségével nem volt gond, kár, hogy csak palackozott barna sörük volt.

Párkányban érdemes koronával fizetni, mert ugyan forintot is elfogadnak, de az átszámításnál egyéni váltószámokat használnak, persze a vendég kárára. Öt felnőtt és két gyerek ebédjéért összesen 1200 koronát fizettünk, és ebben már a borravaló is benne volt.

Hogy miért választjuk újra és újra ezt a kis minimalista éttermet? Mert magunk is igénytelenek lennénk? Vagy a „szoci” feeling: egy kis időutazás a múltba? Nem tudom, de jó itt. Talán mi is minimalisták vagyunk!