Wilders veresége példa lehet Európának

Pedig egy hónappal ezelőtt még arról szóltak a felmérések, hogy a brexittel elinduló populista hullámot meglovagoló Wilders Szabadságpártja szorosan bár, de az élen áll Hollandiában. S ugyan azt már tudni lehetett, hogy a platinaszőke pártvezérrel egyetlen erősebb hollandiai párt sem kíván koalícióra lépni, Wildersék esetleges győzelme szimbolikus erejű lett volna.  Wilders végül nem nyert, sőt, messze elmaradt az eddig is kormányzó Mark Rutte kormányfő Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) párttól. Wilders nem azért vesztett, mert az utolsó pillanatban komolyabb belpolitikai botrányba keveredett volna, ami elfordította volna tőle szavazóit. Arra a kérdésre, akkor mi okozta a botlását az utolsó pillanatban, egyszerűbb lehet a válasz, mint elsőre hinnénk: elvették a témáit.  Az első elemzések ugyanis inkább annak tulajdonítják Rutte győzelmét, hogy a kormányfő az elmúlt hónapban jóval élesebben kezdett el politizálni. A liberális-jobboldali kormányfő felismerve, hogy Hollandiában a migráció kérdése kulcsfontosságú, jobboldali irányba hajlott, és keményebb hangot ütött meg a bevándorlókkal szemben is, mondván, „viselkedjenek rendesen, vagy menjenek haza”. Csak néhány nappal a választások előtt pedig nagy esélye nyílt újra „bedobni magát”: Rotterdamban utcai összecsapásokra került sor a rendőrség és a helyi török kisebbség radikálisai között. Ez elsősorban azért volt, mert Rutte megakadályozta, hogy két török miniszter a helyi törökök között kampányoljon Recep Tayyip Erdogan elnök jogköreinek megerősítése mellett. Erdogan emiatt nácinak nevezte a hollandokat, Rutte pedig hisztérikusnak titulálta a török államfőt. Míg eleinte úgy tűnt, az egész diplomáciai kalamajka az idegenellenes Wildersnek kedvez majd, végül kiderült, Rutte nagyon jól használta ki az adódó lehetőséget. „Rutte szavazatokat szerzett, mert keményen reagált, és megvédte Hollandiát egy nemzetközi konfliktusban” – vélte a Bloombergnek Sarah de Lange, az Amszterdami Egyetem politológusa. A választások utáni felmérések is azt mutatták, hogy a holland kormányfő kiállása választói harmadánál sokat nyomott a latban.  Orbán is ráfaragott Európa politikai vezetői azért is figyeltek Hollandiára szerdán, mert tudni akarták, folytatódik-e a jobboldali-populista fordulatok trendje, mely 2016-ot jellemezte. Geert Wilders retorikája azonban nem hozta meg az újabb győzelmet a populisták számára.  Orbán Viktor magyar kormányfő – aki Brüsszellel szemben épp ezt a retorikát alkalmazza – március 15-i ünnepi beszédében épp arról beszélt, hogy a brexit és Donald Trump amerikai elnökké választása egy folyamat kezdete, mely során a nyugati világ fellázad a „nemzeti önrendelkezést korlátozó erőkkel”, a brüsszeli bürokraták, a nemzetközi pénztője és a liberális világsajtó ellen. „Ebben az évben jön a folytatás” – jelentette ki, minden bizonnyal Hollandiára, Németországra és Franciaországra utalva.  Hollandia cáfol  Hollandia azonban már szerdán rácáfolt a szavaira, holott a választásra rajta kívül is sokan a jobboldali populizmus első nagyobb próbatételeként tekintettek. A hollandok azonban nem csak elsősorban a standard pártoknak szavaztak bizalmat. Tették ezt 85 százalékos részvételi aránnyal, mely az elmúlt három évtized legmagasabbja volt. „Az eredmény megkönnyebbüléssel töltötte el az európai kormányokat, mert a parlamenti választást külföldön egyfajta referendumként értékelték az Európai Unióról” – jegyezte meg a Politico brüsszeli hírportál. Wilders ugyanis rögtön a brexit után követelni kezdte, hogy a hollandok is hagyják el az Európai Uniót. Az EU-ellenes megnyilvánulások egyébként – ahogy erre Stijn van Kessel, a brit Lounghborough Egyetem politológusa rámutat – az utolsó hónapokban már kevéssé voltak hangsúlyosak Wilders megnyilvánulásai között, inkább a bevándorlás témájára koncentrált. Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy a hollandok látták a brexit utáni káoszt és bizonytalanságot, és ez növelte az EU népszerűségét Hollandiában.  A populizmus gátja  A szerdai választások értékelésében a holland lapok azt emelték ki, hogy az ország gátat vetett a populizmus terjedésének. A Trouw napilap szerint Hollandia ismételten olyan ország képét mutatta, amelyben a mérsékelt irány kulcsfontosságú. „A társadalmunk nem nyitott a szélsőségekre” – hangsúlyozták. Hasonló szellemben ír a De Telegraaf is, mely megjegyzi, bár az utóbbi években jelentősen mélyült a szakadék a lakosság és a politikusok között, a hollandok a jelek szerint ennek ellenére nem fordultak a szélsőséges erők felé. „Döntő fontosságú, hogy ne árulják el a politikai vezetők ezt a bizalmat” – olvasható a cikkben. A De Volkskrant című napilapban pedig leszögezték, Mark Rutte kormányfő úgy vonul majd be a köztudatba, mint aki a brexit és az amerikai elnökválasztás után Hollandiában megállította a populisták menetelését.  Radovan Geist, az Euractiv elemzője szerint a választások eredménye azt árulja el, hogy a politikai fősodor teljesítményével elégedetlen választóknak nem kell feltétlenül a szélsőséges, idegengyűlölő, vagy az Európa-ellenes pártok felé fordulniuk. Rámutatott: a választások nem csak Wilders Szabadságpártjáról, vagy Rutte kormányzó pártjáról szóltak, megerősödött a liberális D66 és a baloldali Zöld Baloldal párt is.  Vladimír Bilčík, a Szlovák Külpolitikai Társaság munkatársa szerint a holland választások eredménye jó hír, és pozitív impulzust jelent a francia és német, de a cseh választások előtt is. „Megmutatkozott, hogy a rendszerellenes pártok, melyek aláássák a közös európai projektet, nem feltétlenül győznek” – magyarázta.  A populista hullám következő két próbája Franciaország és Németország lesz, a franciák már körülbelül egy hónap múlva elnököt választanak. Az előjelek és felmérések itt is azt mutatják, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen jelenleg a legnépszerűbb jelölt, és az államfőválasztás első körét meg fogja nyerni. Az elemzők azonban arra számítanak, hogy a második körben a többi jelölt szavazói összefognak, és semmiképpen sem választják majd a populista politikust. Németországban az őszi választásokon az lesz a fő kérdés, meddig tud majd erősödni az AfD bevándorlásellenes párt, mely jelenleg a harmadik legerősebb a felméréseken. (fm, MTI, SME)