Vittek, Ďurica, Sapara vagy Švento lehet a következő

Nem is számítottam rá, hogy valaha focimenedzser leszek. Amikor a főiskola után abbahagytam a focit, főleg pénzügyi dolgokkal foglalkoztam, például az adóbevallást intéztem edzőknek és játékosoknak. Aztán idővel a játékosok egyre több és több mindenre kértek, intézzem még el nekik ezt is, azt is. Ezután úgy gondoltam, menedzseri pályára lépek.

Milyen adottságok kellenek ahhoz, hogy valaki sokra vigye ezen a pályán?

A legfontosabb az, hogy szeresse a sportot. A jelenleg érvényes szabályok szerint a játékos eladását három ember végezheti: a szülő, egy jogász vagy egy hivatalos FIFA-ügynök. Mikor én kezdtem, még kicsit nehezebb volt elindulni, mert felelősségbiztosításra nagy összeget kellett letenni, de azóta ezt már eléggé liberalizálták, ha valaki megszerzi a futballszövetségen a licencet, minimális összegű biztosításra van szüksége. Ezenkívül természetesen nyelveket kell beszélni, joviálisnak kell lenni, és egy kis üzleti érzék is kell hozzá.

Mi mindent biztosít a játékosoknak?

Mi már nem egyes menedzserekről, hanem mindig az ügynökségről beszélünk. A teljes egészségügyi ellátástól kezdve a focicipőn át iskolai segítségig mindent. Többek között egészségügyi biztosítást, tanácsadást is. A legfontosabb persze, amiért minden játékos szerződik, hogy egyszer majd átigazolhasson egy nagy klubhoz.

Milyen szoros a kapcsolat a menedzser és a játékos között?

Minden ügynökségnek megvan a filozófiája. Mi ahhoz szoktatjuk a játékosainkat, hogy bármilyen problémával felhívhatnak. A cégünkben minden területnek megvan a felelőse, a játékosok már tudják, kit kell hívni a cipők miatt, kit a pénzügyi tanácsadás, az adók vagy a könyvelés miatt. A nagyobb játékosoknak már külön emberei vannak, akik csak a marketinggel és a reklámmal foglalkoznak.

Mekkora tulajdonképpen a Stars & Friends?

A legutóbbi adatok szerint a harmadik vagy a negyedik legnagyobb ügynökség a világon, s ezt mind az elmúlt négy-öt év alatt alakítottuk ki. Szlovákiában, Magyarországon és Ausztriában a legnagyobb ügynökség, Németországban, Törökországban és Skandináviában a második legnagyobb, Csehországban pedig résztulajdonosok vagyunk a legnagyobb ügynökségben. A stratégiánk már nemcsak Szlovákiában működik, hanem nemzetközi szinten is. Több mint nyolcvanöt ember dolgozik a cégben.

Honnan indult mindez?

Négyen alapítottuk a céget. Akkor már mindannyiunknak megvolt a saját cége, s így hoztuk létre ezt a holdingot. Az életben mindenki olyan emberekkel találkozik és dolgozik, akik hasonló egyéniségek, ugyanolyan céljaik és elveik vannak. Mi is megtaláltuk egymást, és rájöttünk, hogy ha nagy ügynökséget akarunk, akkor nem elég lokálisan gondolkodni. Már most tudjuk, hol akarunk tartani öt év múlva.

És hol?

A cél az, hogy Európa legnagyobb ügynöksége legyünk, minden ennek van alávetve. A cég növekedése néha nem jelent haszonnövekedést, és rengeteg munka van benne. Sokan azt hiszik, milyen jó: Londonban felkelsz, Párizsban ebédelsz és Isztambulban vacsorázol, de ha valakinek két hónapon át kellene ezt csinálnia, nem tudom, mit szólna hozzá. Az emberek csak azt látják, hogy százmilliókról tárgyalunk, és a játékosok értéke is hatalmas, óriási pénzek forognak az üzletben, csillagokkal, sztárokkal dolgozunk… De nem olyan egyszerű ez.

Mennyi utazást jelent a menedzseri munka, mondjuk, hónapokra lebontva?

Ez relatív. Valamikor úgy volt, hogy az átigazolási időszakban volt a legtöbb munka, de most már ez folyamatos. Január végén Európában lezárult a transzferidőszak, de mi már a nyári szezonra készülünk. Már tudjuk, hogy az egyes csapatok milyen posztra keresnek játékosokat, így az egész tavaszi szezonban járjuk a szakedzőkkel, megfigyelőkkel a meccseket. Már ekkor igyekszünk meggyőzni őket, hogy ezek és ezek a játékosok a legjobbak számukra. Ez a folyamatos munka a cég stratégiája, és ennek köszönhetően sikerült tavaly majdnem 150 nemzetközi átigazolást véghezvinnünk, most pedig csak januárban már 43-at.

Hogyan jön létre egy olyan nagyszabású üzlet, mint Škrtel átigazolása a Zenitből a Liverpoolba?

Martin Škrtel átigazolása hosszú és nehéz folyamat volt, és nem azért, mert éppen a Liverpoolba ment, hanem mert a világ egyik leggazdagabb csapatával tárgyaltunk. Most nem a Liverpoolra, hanem a Zenit Szentpétervárra gondolok! Nekik egy?szerűen mindegy, hogy egy játékosnak egyéves vagy hároméves szerződése van: a pénz nem számít. Akármit is kínáltunk volna nekik, számukra az, hogy Škrtel maradjon, és jövőre a BL-ben játsszon, sokkal fontosabb, mint hogy valahová eladják. Nagyon örülök, hogy meg tudtuk őket győzni, itt az ideje , hogy a játékos egy más klubba menjen, és a Zenit számára is óriási presztízs, ha olyan csapatba igazol, mint a Liverpool. Mikor meggyőztük a Zenitet, engedjék el, akkor meg kellett magyarázni a Liverpool két amerikai tulajdonosának, miért kerül majdnem 12 millió euróba valaki, akinek egyéves szerződése van a Zenitben, és 23 éves szlovák válogatott. Mikor egy hét után ez sikerült, a Zenit megint azt mondta, nem engedik el, vagyis kezdődött az egész elölről.

Azért ehhez idegek is kellenek.

Némely transzfer nagyon komoly erőfeszítést kíván. Hála Istennek az évek során már olyan szintre jutottunk az ügynökségben, hogy nem lep meg minket semmi. Mindenre fel vagyunk készülve, tudjuk, milyen helyzetben hogyan kell reagálni. Diplomáciára, kapcsolatokra van ehhez szükség. Martin Škrtel csak akkor hitte el igazán, hogy a Liverpoolba megy, amikor aláírtuk a szer?ződést… De vele kapcsolatban nem volt semmi kétségem, odavigyem-e őt, fog-e játszani. A jelleme, a személyisége olyan, hogy megfelel erre a feladatra. Néha csinálhatsz egy transzfert, elviheted a játékost nagy csapathoz, de ha nem játszik, az nem segít. Ezért a mi munkánk nemcsak az, hogy csapatot találjunk a játékosnak, hanem hogy a megfelelő csapatot találjuk meg neki.

Ez hogyan működik?

Az egész a piacról szól. Mindenkinek van egy piaci ára, az alapján, hol focizik, milyen a válogatott, mennyit keres – de a legfőbb az aktuális teljesítmény. Minden posztra rengeteg a játékos, óriási a tolongás. Mi menedzserek egyrészt segíthetünk a kluboknak, hogy megfelelő játékosokat szerezzenek, másrészt a saját játékosainknak tudunk klubot szerezni. Tehát mindkét oldalról fontos ez a munka.

Vagyis járják a klubokat, és javaslatokat tesznek: ez a srác jó lenne nektek jobbhátvédnek?

Például. Elég agresszív a politikánk, igyekszünk minden klubbal hatékonyan kommunikálni. Mert ebben a munkában vagy vársz, hogy valaki jön a játékosodért, és akkor eladod, vagy pedig mész a célok után agresszívan, és igyekszel felajánlani a játékosaidat, hogy a legjobb klubokban játszhassanak.

Škrtel minek köszönheti, hogy a Liverpoolig jutott?

Egyrészt annak, hogy három és fél évet játszott a kemény orosz ligában, jól játszik a válogatottban is – de ez még mindig lehet, hogy kevés. Benítez még a Valencia edzője volt, amikor már figyeltük Škrtelt az U21-es válogatottban, s már akkor tetszett neki. Tudtam, hogy nagyon jó véleménnyel van a játékosról, de még ezután is háromszor kellett elvinni az edzőket Liverpoolból meccsre: egy UEFA-, egy bajnoki és egy válogatott meccsre, hogy nézzék meg, a játékos nemzetközi, orosz és válogatott szinten is jó. A szlovák válogatott még nincs azon a színvonalon, mint a cseh vagy a német, de mi meggyőztük a Liverpoolt, hogy Škrtel egy vezéregyéniség, 23 éves, az angol ligába nagyon alkalmas, mert agresszív, de taktikailag nagyon jó, s a jelleme kitűnő.

Ki lehet a következő szlovák futballista, aki valamilyen élcsapatba kerülhet?

Mindig azt mondtam, hogy a szlovák válogatott két-három év múlva sokkal erősebb lesz, ha a játékosok nagy csapatokban fognak játszani. Ez már most elkezdődött, Škrtel a Liverpoolban van, előtte eladtuk Hološkót a Besiktasba. Biztos vagyok benne, hogy egy éven belül Vittek, Ďurica, Sapara, Švento nagy csapatokban fognak játszani. Nehéz megmondani, hogy ki lesz a következő: lehet Vittek, ha egészséges lesz, és jól fog játszani, vagy Ďurica, ha nem hosszabbítjuk meg a szerződését.

A magyar szurkolók fokozottan figyelik Németh Szilárd pályafutását – neki már leáldozóban van a csillaga?

Ezt nem mondanám. Tudomásul kell venni, hogy Szili nagyon nehéz időszakon ment keresztül, mikor tüdőembóliája volt. Mindannyian nagyon örülünk neki, hogy ilyen jól sikerült a visszatérése, mert számára most mások a prioritások. Nem az a típus, aki az újságok címlapjára akarna felkerülni, nagyon óvja a magánéletét. Most csak a focira koncentrál, hogy egészségileg és erőnlétileg visszakerüljön arra a színvonalra, ahol eddig volt. S az, hogy nincs az újságok címlapján, nem jelenti azt, hogy nem dolgozik magán. Igazi profi, számomra ő még mindig Szlovákia egyik legnagyobb tehetsége és játékosa.

Volt esetleg a menedzseltjei között olyan, aki többre vihette volna, de nem jött össze?

Ez mindig a körülményektől függ. Ha valakinek véletlenül egészségügyi problémái lesznek, vagy valami történik vele, azt nem tudjuk befolyásolni. Személyesen sosem volt olyan érzésem, kár, hogy valakit elvittünk ebbe vagy abba a csapatba. Igyekszem a játékosaimnak azt mondani, hogy a pár év alatt, amíg fociznak, mindent alá kell rendelni annak, hogy a maximumot hozzák ki magukból, mert ekkor tudnak pénzt keresni és játszani. De néhány játékosnak ezt nehéz megmagyarázni. Mondjuk Vitteknek a sérülései előtt hónapokon keresztül magyaráztuk, hogy a bal lábának az izomzata 32 %-kal gyengébb, mint a jobbé, és ez nagyon veszélyes, mert ha nem fogja megerősíteni, akkor valami történhet. Ezek fiziológiai dolgok. Néha egy kicsit bánom azt, hogy a játékosok nem állnak másképpen hozzá. Némelyik profi, némelyik nem annyira profi. Sokkal jobban szeretem a játékosokat, még ha kicsivel kevesebb is a tehetség bennük, de tudom, hogy céltudatosak. Példa lehet Filip Šebo, akinek lehet, hogy nincs annyi technikai érzéke, de annyira koncentrál a focira, annyira szereti, és annyira alárendel mindent neki, hogy 22 éves korára a Rangersben, most pedig az egyik legjobb francia csapatban, a Valenciennes-ben focizik.

Pedig Šebo inkább egy playboynak néz ki, akit sok minden más is érdekel a focin kívül.

Filip mindent alárendel a focinak, de szereti a médiákat, s a média is szereti őt. Lehet, hogy Vittekről sosem fognak annyit írni, mert mint egyéniség nem olyan érdekes, mint Filip. Ez kicsit a személyiségtől is függ. Valaki extravagáns típus. De igyekszem megmagyarázni a srácoknak, hogy azzal igyekezzenek a címlapon lenni, hogy milyen jó focisták, a többi már jön magától.

A cég neve Stars & Friends. Barátokként kezelik a futballistákat?

Nem hiába választottuk ezt a nevet – a csillagok a játékosok, mi pedig mint barátok vagyunk körülöttük. Ha nem működik a kommunikáció a játékos és a menedzser között, akkor nincs értelme. A szerződéseink úgy vannak kötve, hogy ha valaki el akar menni az ügynökségből, vagy nem érzi úgy, hogy megkapja azt, amit szeretne, elmehessen. Hiszen nem lehet minden játékosnak segíteni, nem lehet mindig mindenkinek mindent megadni.

Hány játékost képviselnek most?

A fiatal játékosokkal együtt több mint ötszázat.

Mennyit dolgozik egy nap?

Nagyon sokat. Van úgy, hogy egy hónapból három hetet úton vagyok. Nincs behatárolt munkaidőm, de sokat dolgozom. Néha elnézem azokat a srácokat, akik most kezdenek ezzel foglalkozni, és elgondolkodom, min kellett keresztülmennem ahhoz, hogy idáig jussak.

Könnyebb volt régen érvényesülni, amikor még kevesebb menedzser volt Szlovákiában?

Nem mondanám, hogy könnyebb volt, mert a piac változik, sose könnyű. Mikor kezdtem, 26 éves voltam, nem volt tapasztalatom, sok mindenen kellett keresztülmennem, problémákon, megaláztatásokon… Több bizniszt csináltam, de állítom, az egyik legkeményebb munka a világon, ha emberekkel kell dolgozni. Öt-hat évvel ezelőtt, amikor kezdtem, a piac még nem volt ennyire érdekes: volt egy Németh Szilárd, volt egy Varga… De most a játékosoknak sokkal több lehetőségük van külföldön játszani, a piac sokkal nyitottabb az Európai Unióban. Én csak örülök neki, hogy sokkal több menedzser van, mert mindenkinek egyszerűen nem tudunk segíteni, a konkurencia pedig csak arra késztet, hogy sokkal jobbak legyünk.

Mikor fordult elő olyan utoljára, hogy csak úgy szórakozásból ült le meccset nézni?

Én már kicsit másképp nézek a focira, mert minden évben 200–300 meccset látok. Mindig jegyzetfüzettel nézek meccset, felírom a felállítást, és feljegyzem, kit figyeltem meg, és ki tetszett. Minden megy az adatbázisunkba. Persze más focit nézni, ha tizenöt-tizenhat éveseket figyelek, és más, ha egy válogatott mérkőzést. Más, ha egy Liverpool-meccset nézel, vagy ha III. ligát… De természetesen a fociba ez is beletartozik.

Melyik a kedvenc csapata?

A Liverpool.

Akkor is az lenne, ha Škrtel nem játszana ott?

Lehet, hogy nem… Sokan kérdezik, hogy melyik a kedvenc csapatom, de én egy kicsit már tényleg deformálva vagyok azzal, hogy hol játszanak a saját játékosaim, őket sokkal jobban figyelem. Most már a Premier League-ben van nyolc játékosom nyolc csapatnál, elég csak Petr Čechet, a Chelsea és a világ legjobb kapusát vagy Martin Škrtelt említeni… Egyszerűen másképp nézed azokat a meccseket, ahol a te játékosaid vannak. És mindegy, hogy az a focista tizenhat vagy tizenhét éves, vagy pedig már évek óta a Bundesligában játszik, egyszerűen több érzelem van az egészben.