Vita a kampány mozzanatairól

„Mečiar 12 éve tevékenykedik, lépéseit, nézeteit mindenki ismerheti, és nem valószínű, hogy hirtelen megváltozott. Somogyi Tibor felvételeAz abortusztörvénnyel kapcsolatban az ANO megsértette a koalíciós szerződést?

A dokumentum valóban kimondja, hogy a pártok – a többi partner beleegyezése nélkül – nem próbálnak ellenzéki szavazatokat szerezni saját elképzelésük elfogadtatásához. Ugyanakkor az interrupció rendkívül kényes téma, mellyel kapcsolatban nem a legszerencsésebb dolog a koalíciós egyezség megsértését emlegetni. Világnézeti kérdésről van szó, ezért szokatlan szerződésszegésről beszélni.

Bugár Béla MKP-elnök a KDH– ANO konfliktus kipattanása után azt mondta, az abortuszvita „romlásba vezető út”.

Az ANO úgynevezett Szabad kéz projektuma valószínűleg bomlasztaná a kormánykoalíciót. Általában azokat a tabutémákat szokták meghatározni, melyeket nem fognak feszegetni. Nem szokás olyan kérdésekben megegyezni, melyek kapcsán az ellenzékkel is lehet szövetkezni. Ma csak világnézeti kérdésről van szó, holnap viszont már konkrét politikai elképzelés kerülhet terítékre. A liberálisok javaslata az adott körülmények között érthető, ugyanakkor nincs átgondolva.

Vladimír Palko belügyminiszter szerint az ANO nem is sejti, milyen következményei lehetnek a „Szabad kéz”-nek, szerinte Ruskóék az egész koalíció sorsával játszadoznak.

Ez egyértelmű figyelmeztetés, mert nem világos, a „Szabad kéz”-szabályt mikor lehetne érvényesíteni, hol lenne a határ. Még ha megneveznének is néhány kényes témát, melyekre – úgymond – vonatkozna, első alkalmazása veszélyes, precedensértékű lenne. Ez oda vezethet, hogy az egyes pártok a számukra kulcsfontosságú ügyekben – atipikus módon – az ellenzékkel szövetkeznének.

A kereszténydemokraták a kormányból való kilépés gondolatát is felvetették. Mi a véleménye arról, hogy nem sokkal uniós csatlakozásunk előtt ilyesmit mondanak?

Nem hiszem, hogy a KDH konkrét lépésekről beszélt, csak a lehetőségeket vázolta. Nem tartom reálisnak, hogy bárki is távozzon a kormányból. Bár a művi terhesség-megszakítás fontos téma, szerintem, nem akadályozza a partnerek együttműködését. Nem úgy tűnik, hogy a KDH felkészült a távozásra.

Tehát inkább az ANO-nak kellene visszavonnia a „Szabad kéz” projektumot?

A javaslat – mint említettem – eléggé problémás. Nehéz megjósolni, mennyire ragaszkodnak hozzá. Elképzelhető, hogy nagyon szűk, pontos témaköröket határoznak meg, melyekkel kapcsolatban lehetne érvényesíteni ezt a szabályt, de nem tartom jó ötletnek.

Az ANO és a KDH között nem ez az első konfliktus. Ön szerint a liberálisok és a konzervatívok közötti feszültség még fokozódni fog?

A feszültség mindvégig meglesz. Az eddigi nézeteltéréseket sikerült tisztázni, és szerintem e két párt megtanul egymással élni. Az előző konfliktusokkal kapcsolatban jobban érezhettük a koalíción belüli válságot, mint most.

Korábban és most is megjelentek olyan vélemények, hogy a jelenlegi kormány csak az uniós csatlakozásig bírja, majd idő előtti választások lesznek.

Nem hiszem, hogy így lesz. Az uniós csatlakozás után miért esne szét a kormány? Nem látok erre semmilyen okot.

Gazdasági érdekek és összefonódások mindig voltak. Ráadásul egyesek szerint Vladimír Mečiar egyre elfogadhatóbb személynek számít, néhány kormánypárti politikus – köztük például Bugár Béla – a korábbi nyilatkozatokhoz képest pozitívabban viszonyul a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnökéhez.

Ez csak a HZDS legutóbbi megnyilvánulásaiból adódik, viszont a mozgalom alapvetően nem változott meg. Az élén továbbra is az a Mečiar áll, aki meggátolta Szlovákia európai integrációját, lerombolta a demokratikus mechanizmusokat és nevéhez számos botrány fűződik. Nem tudom elképzelni, hogy a jelenlegi kormánypártok anélkül együttműködnének vele, hogy követelnék a társadalmat a mai napig sújtó ügyek kivizsgálását. Az, hogy a HZDS nem folytat támadó politikát, jelenlegi helyzetének a következménye. Egy olyan pártnak, melyet tömegesen hagynak el a tagok, melynek frakciójából képviselők válnak ki, nincs más választása. Mečiarnak muszáj kialakítania egy elfogadhatóbb politikus imázsát, és ezzel már a HZDS tisztújító kongresszusára készül. Az egész csak látszat.

A napokban Mečiar beismerte, hogy egoista volt, pártja egyetlen személyre – rá – épült, kezében óriási hatalmat összpontosított, azt hitte, mindenre képes, mígnem kijózanodott, és rádöbbent az igazságra. Állítólag beérett, mint a jó bor. Nem hisz a változás őszinteségében?

Mečiar nem szállt magába, nem ismert be egyetlen reális politikai hibát. A HZDS elnöke több mint 12 éve tevékenykedik, lépéseit, nézeteit mindenki ismerheti, és nem valószínű, hogy hirtelen megváltozott. Amíg Mečiar áll a mozgalom élén, nem hiszem, hogy bárki is együtt akarna működni a HZDS-szel.

Mi a véleménye a Vojtech Tkáč-féle Népi Unióról?

Bonyolíthatja Mečiarék helyzetét, akik meg akarják változtatni a HZDS nevét. A Népi Unió szociális-konzervatív erőként határozta meg magát, csakhogy egy pártot nemcsak az alapszabálya és programja, hanem az alapján is lehet minősíteni, kik a tagjai. Az unióban több olyan személy van, akiket ugyancsak terhel a felelősség az 1994 és 1998 közötti időszak negatív jelenségeiért. A pártok részéről egyfajta óvatosságra számítok Tkáčékkal szemben. Esélyt kell nekik adni, és majd kiderül, elnyerik-e a polgárok tetszését. Ugyanakkor nem hiszem, hogy sokan rokonszenveznek majd velük.

Vagyis olyan támogatottságot jósol nekik, mint amilyen az Ivan Gašparovič vezette HZD-é?

Igen, bár a HZD-vel szemben van egy előnyük: a parlamentben saját frakcióban tevékenykedhetnek.

Váltsunk témát: az utóbbi időben egyre több bírálat hangzik el az uniós kampánnyal és Csáky Pál miniszterelnök-helyettes személyével kapcsolatban. Lehet ennek valamilyen negatív hatása?

A népszavazás eredményét sok minden negatívan befolyásolhatja. Sajnos, Szlovákiában nem az uniós csatlakozás és a népszavazás jelentőségéről, hanem a referendum előtti kampány különböző mozzanatairól folyik a vita. Ezt nem tartom szerencsésnek, mert a fő gond nem az, hogyan zajlik a kampány, hanem hogy az emberek tudatosítják-e, mire jó a népszavazás és mit nyerhet az ország az uniós tagsággal. Felelőtlenségnek tartom az olyan kijelentéseket, hogy a referendum a kormány megbízhatóságát teszteli, mert ez közvetetten arra ösztönzi a polgárokat, hogy ne járuljanak az urnákhoz. Nem helyeslem az olyan típusú jelszavakat, hogy ha a népszavazás sikertelen lesz, a kormánynak le kell mondania. Nem a kabinet túléléséről, hanem az egész ország jövőjéről van szó. Nem értek egyet azzal sem, hogy a szavazás kimeneteléért a kormánypártoknak kell vállalniuk a felelősséget. A lehetséges negatív eredményről folyó vitát pedig betegesnek tartom. Ha pedig mégis beszélünk róla, akkor a parlamenti erőmegoszlás alapján igazságtalan a felelősséget csak a kormányra hárítani. A kormánypártokkal rokonszenvezők többsége támogatja az uniós csatlakozást, míg az ellenzéki pártok szimpatizánsai körében kisebb a csatlakozás támogatottsága. Vagyis ha politikai felelősségről beszélünk, akkor az ellenzéket ugyanúgy – sőt talán még jobban – terheli, mint a kormányt. De ez eszelős eszmefuttatás, ehelyett inkább a polgárok mozgósítására kell összpontosítani.

Ha már a politikai felelősséget említette: Csáky Pál vasárnap azt mondta, ha sikertelen lesz a referendum, akkor elsősorban a polgároknak kell a lelkiismeretüket vizsgálniuk.

Ez nem szerencsés kijelentés. Természetesen a döntés a polgárok kezében van, de az emberek bizonyos információk, körülmények, benyomások és a politikusok megnyilvánulása alapján fognak szavazni. A felelősséget nem hárítanám a polgárokra, mert az egyértelműen az egyes pártokat terheli.

Egyesek szerint Csáky Pálnak a népszavazás után – főleg ha sikertelen lesz – le kellene mondania. Mi erről a véleménye?

Akármi lesz is, a kampány hatékonyságát biztosan értékelni fogják, és majd utólag kiderül, ki miért felelős. A politikai felelősségre vonás konkrét lépését nem lehet előre megszabni, ez nem taktikus. Várjuk ki a végét.