Végállomására ért a „Csángó”?

Pénteken este tíz perccel hét előtt még üresen várakozott az egyetlen kocsiból álló „Csángó” a vágsellyei pályaudvaron. Csak a vezetőfülkében beszélgetett a mozdonyvezető és két másik vasutas, tőlük azonban hiába próbáltunk érdeklődni, mi a véleményük a vasutassztrájkról és a helyi járat tervezett megszüntetéséről. „Mi nem nyilatkozhatunk, keresse a vasút szóvivőjét” – mondta látható rosszkedvvel a mozdonyvezető. Arra a kérdésre, ez lesz-e a „Csángó” utolsó útja, a semmivel sem vidámabb társa csak ennyit válaszolt: „Nagyon nem szeretnénk, ha az lenne.” Amint 18.55-kor befutott a Pozsonyból érkező személyvonat, a „Csángó” is egyszeriben megtelt. „Pozsonyban dolgozom, vasutas vagyok, engem nagyon is érint a járat megszüntetése. De nemcsak engem, hanem nagyon sok kollégámat is – jegyezte meg egy vágfarkasdi férfi. – Vasárnap is szolgálatba kell állnom, és ha nem lesz a »Csángó«, akkor a fél egyes autóbusszal kellene bejönnöm Vágsellyére, és négy és fél órát kellene várnom a pozsonyi vonatra. A »Csángó«-val nagyon jó összeköttetés volt, 3 óra 42-kor indult Vágfarkasdról, és hatkor már a munkahelyemen voltam. Reggel meg 5 óra 7 perckor indult, és háromnegyed hétre beértem Pozsonyba. Ha nem lesz, csak késésekkel tudok majd beutazni. Mert 4 óra 40-kor jön az első autóbusz, de az nem éri el a pozsonyi személyvonatot, akkor 6.39-ig kell majd várnom itt, Vágsellyén. A »Csángó« meg úgy volt időzítve, hogy az pontosan a pozsonyi vonathoz jött.” Kérdésünkre, hogy mit vár a sztrájktól, a vasutas válasza rövid, de sokatmondó volt: „Hosszú lesz.” Közben felbúg a motor, a vonatvezető felszállásra szólítja fel az ácsorgókat, a „Csángó” megkezdi utolsó kilométereit, mi pedig a vonaton folytatjuk a kérdezősködést. Gaál Istvánt kevésbé érinti a tervezett leépítés: „Én csak itt a szomszédban, Deákiban lakom, és nem is utazom mindennap. Autóbusszal is be lehetne, de a vonat sokkal praktikusabb. Nemcsak azért, mert közel lakom az állomáshoz, hanem azért is, mert ha Pozsonyba akarok utazni, a »Csángó«-nak mindig nagyon jó a csatlakozása Vágselylyén, ha pedig autóbusszal jönnék, mindig várni kell a vonatra. De akik Negyedre, Vágfarkasdra vagy Zsigárdra utaznak, azoknak feltétlenül szükséges, hogy meghagyják ezt a vonatot. Szerintem akik kitalálták a leépítést, azoknak fogalmuk sincs arról, mit jelent utazni, hiszen limuzinnal hordják őket mindenhová.” Tímár Zoltán, a Pozsonyi Közlekedési Vállalat alkalmazottja naponta utazik a fővárosba: „Eddig az első vonattal jártam, amely 3 óra 42-kor indult Vágfarkasdról Ha az nem fog járni, hatra semmiképpen nem érek be a munkába. Egyelőre megengedték a főnökeim, hogy hétre járjak, de hogy mi lesz később, nem tudom. Sajnos, mindig a szegény ember issza meg a levét annak, amit az urak kitalálnak.” A „Csángó”-nak a reggelin kívül éppen az utolsó esti járata a legkihasználtabb, most is legalább hatvanan utaztunk, nem is jutott mindenkinek férőhely. Hogyan jutnak haza ezek az emberek ezután? Vonatpótló autóbusz beállítását egyelőre senki nem tervezi. De egy autóbuszban nem is férne el ennyi ember. Vagy talán azt gondolja valaki, hogy úgysem fognak ennyien utazni, hiszen néhányan elveszítik a munkájukat? A helyi postahivatalba pedig gyalog is beballaghatnak a szociális segélyért.