Védtelenek a korrupciót bejelentő informátorok

Másfél évvel ezelőtt lépett hatályba a korrupciót feljelentő személyek (angolul whistblowerek) védelméről szóló törvény, amelyet a törvényhozók a korrupcióellenes harc egyik alappilléreként harangoztak be. A Transparency International Slovensko (TIS) szervezet szerint viszont csak kevesen élnek a jogszabály nyújtotta lehetőségekkel, a törvény ráadásul csak a bejelentők nagyon szűk csoportját védi. 

Pavel Nechala, a TIS jogásza szerint az egyik alapvető probléma, hogy az emberek nem hisznek a korrupciót vizsgáló hatóságoknak, a másik pedig, hogy a hazai törvények csak azokat a bejelentőket védik, akik saját cégük vezetésének jelentik a cégben történt esetleges korrupciót. „A Filip Rybaničhoz hasonló esetekre viszont a törvény már nem gondol, holott más országokban már ezeket a bejelentőket is védik” – mondta Nechala.
Nagy-Britanniában például a bejelentő a médiához fordulhat, ha a korrupciót vizsgáló intézményekben nem hisz, vagy ha csak egyszerűen tart az ellene folytatott eljárástól. Hollandiában egy külön intézményt, az úgynevezett House of Whistblowingot hoztak létre a bejelentők védelmére. Az egyik legismertebb eset az amerikai Bradley Birkenfeld ügye, aki a svájci UBS bankból szivárogtatott ki titkosított információkat, amiért 40 hónap szabadságvesztésre és 30 ezer eurós pénzbírságra ítélték Svájcban, az USA-ban az ilyen bejelentésekért járó jutalomrendszerből viszont 104 millió dollárt fizettek ki neki. A nyilvánosságra került információk több amerikai vállalkozó adócsalását igazolták.

Nechala szerint a szlovákiai jogszabály előkészítésénél a törvényhozók részéről nem volt akarat egy szigorúbb szabályozás elfogadására, amely a bejelentők szélesebb körét védené. Ezért van az, hogy Rybanič minden bizonnyal el lesz ítélve, s még akkor sem számíthat jutalomra vagy felmentésre, ha sikerülne igazolni, hogy a belügyminiszter számláján található átutalások valamelyike törvényellenes.

Jól mutat a törvény, de nem segíti a korrupcióellenes harcot

Jogszabály van, de csaknem hatástalan, és szinte senki nem tud a létezéséről. A korrupt politikusok nyugodtak lehetnek. 
 Másfél évvel ezelőtt lépett hatályba az a korrupcióellenes intézkedéscsomagot tartalmazó törvény, melynek értelmében akár 20 250 eurós jutalmat és jogi védelmet kaphat az országban az, aki veszi a bátorságot, és korrupciógyanús ügyekről tájékoztatja a hatóságot. Szakértők szerint a jogszabály csak papíron működik jól, reális védelmet már nem biztosít. 

A vonatkozó jogszabály szerint azok a személyek, akik tudomást szereznek valamilyen korrupciós esetről vagy más törvényszegésről, a minimálbér 50-szeresét is megkaphatják jutalomként. A minimálbér januártól 405 euró, ennek 50-szerese 20 250 ezer euró. A normaszöveg alapján a bejelentés nem gyors kereseti lehetőség. A jutalom ugyanis nem jár automatikusan, megítéléséről és nagyságáról az igazságügyi minisztérium illetékes hivatalnokai döntenek, miután a feljelentett személyről a bíróság kimondja, hogytörvényt sértett. A bejelentőknek jogi védelem is jár, elsősorbanakkor,ha egy vállalat alkalmazottja tudomást szerez a cég törvényellenes lépéseiről, és feljelentést tesz. A törvény meggátolja, hogy a munkáltató bosszút álljon az alkalmazotton, és szerződést bontson vele. 

A bejelentés fontos 

A Transparency International Slovensko (TIS) állítása szerint 2015 januárjától 2016. május végéig csupán 11 embert soroltak a védett bejelentő intézményébe. „Van egy törvény, amely jól mutat, ám sajnos csak papíron, a gyakorlatban nem igazán működik. Ezzel a normával is az a helyzet, mint más szlovákiai korrupcióellenes intézkedésekkel, az emberek többsége nem is sejti, hogy egyáltalán létezik” – mondta tegnapi sajtótájékoztatóján Gabriel Šípoš, a TIS igazgatója. 
A TIS és a Fair-play Szövetség is többször figyelmeztetett a múltban, hogy az országban még van mit tenni a korrupcióellenes harc terén, hiszen az elmúlt évtizedekben egyetlen befolyásos politikust vagy vállalkozót sem ítéltek el korrupcióért, az ügyek jelentős részét ki sem vizsgálták. „Az embereket semmi nem motiválja. Vannak törvényeink, de ez csak az első lépés. Amíg nem lesz működőképes a pénzügyőrség, az ügyészség, nem lesz nyilvánvaló, hogy a jogszabályok mindenkire egyaránt vonatkoznak, addig a whistleblowing, tehát a korrupciós tevékenység bejelentése sem lesz hatékony az országban” – állítja Šípoš. 
Több országban sikerült igazolni, hogy a legnagyobb korrupciós esetek leleplezése mögött épp whistleblowerek állnak, ám csak olyan országokban, amelyekben kellő védelmet kapnak. A TIS szerint legalább az jó hír, hogy az elmúlt években jelentősen javult az emberek véleménye a korrupciót jelentőkről. A Focus ügynökség felmérése szerint a whistleblowerekről az emberek 72 százaléka pozitívan vélekedik, s 37 százalékra nőtt azoknak a száma is, akik hajlandóak lennének bejelenteni a korrupciós tevékenységet – ez kétszer több annál, amit a tavalyi felmérésben mértek. Barbora Tholtová, a TIS munkatársa szerint most már csak azt kell megvárni, hogy egyszeri emelkedésről van-e szó, vagy hosszú távú folyamatról. Valószínűnek tartja, hogy a közvélekedés változása annak tudható be, hogy a médiában is egyre nagyobb teret kapnak a politikusok megoldatlan vagy feledésbe merült ügyei. 

Nem ismerjük a jogainkat 

Az idén májusban végzett közvélemény-kutatásból egyébként az is kiderült, hogy a megkérdezettek csupán negyede (26%) tudott a korrupciót bejelentők védelméről szóló törvényről. Az emberek 80 százaléka nem is sejtette, hogy ha egy korrupciós eset jelentése miatt valaki elveszíti állását, az segítséget kérhet a munkafelügyelettől, amely rákényszerítheti a munkáltatót az illető ismételt alkalmazására. 
Pavel Nechala jogász szerint az állam több hibát is elkövetett a korrupcióellenes törvények kidolgozása során. Az egyik, hogy a törvényhozók nem akartak beleegyezni egy olyan széles körű jogszabály kidolgozásába, amely minden korrupciót bejelentő személynek védelmet biztosítana. Például hogy egy olyan ember is, mint Filip Rybanič, akinek köszönhetően fény derült a belügyminiszter számláján levő gyanús átutalásokra, védelmet kapjon az ügy tisztázásáig, s ne úgy tekintsenek rá automatikusan, mint egy bűnözőre. 
„A másik sajnálatos mulasztás, hogy az állam semmilyen információs kampányt nem folytatott, így nincs mit csodálkozni azon, hogy az emberek alig ismerik jogaikat, a korrupcióellenes törvényeket” – állítja Nechala. 

A leaker és a whistleblower A korrupciót bejelentő személyeket az angol szakzsargonban kétféleképpen hívják. A whistleblower olyan személy, aki a korrupciót törvényes módon hozza nyilvánosságra, tehát azokat a hatóságokat értesíti, amelyeknek hatáskörébe tartozik az ilyen ügyek kivizsgálása. A másik kifejezés a leaker. Ez olyan bejelentőt jelent, aki pontosan az ellentettjét teszi, tehát a törvényes lehetőségeket megkerülve hozza nyilvánosságra a korrupciós ügyről szóló információkat.