Vannak még hiányosságaink

Ján Figeľ nemrég súlyos gerincsérülést szenvedett, de lábadozásra nincs sok ideje, a csatlakozási tárgyalások nem tűrnek halasztástA szerző felvételeA tizenkilenc NATO-tagállam képviselőivel ismertették Szlovákia felkészülésének jövő évre szóló tervét és a fegyveres erők Model 2010 nevű reformtervét. Milyen kérdéseket tettek fel a majdani szövetséges – egyelőre még csak partner- – államok?

A legtöbb kérdés a Modell 2010-zel, a titkosított információk kezelésével, a polgári védelemmel volt kapcsolatos. Partnereink érdeklődtek arról is, tudjuk-e biztosítani a múlt év novemberében felvállalt hozzájárulásunkat az európai alapokba. A sokrétű kérdés között természetesen volt politikai-gazdasági jellegű is; rákérdeztek a politikai stabilitás folytonosságára, a romaproblémára, a szervezett bűnözés és a korrupció visszaszorítására, és kíváncsiak voltak a most megalakult Nemzetbiztonsági Hivatal működtetésére is.

Tudjuk, hogy az Észak-atlanti Szövetség nagyon óvatosan fogalmaz a bővítéssel kapcsolatban. Elhangzottak Brüsszelben valamilyen elképzelések, tervek, esetleg ígéretek a NATO bővítéséről?

Mind a 19 NATO-tagállam képviselőivel rendkívül nyitott párbeszédet folytattunk. Szlovákiát biztosították a NATO bővítéséről, azaz végleg elvetették a bővítés úgynevezett nulla-variánsát. Jövőre, a NATO prágai csúcstalálkozóján legalább egy ország meghívást kap a csatlakozási tárgyalásokra. Több ország kifejezte, hogy támogatja Szlovákia NATO-tagságát; külön kiemelném Csehország, Lengyelország és Magyarország támogatását. Ez azért is fontos, mert mostanában ritkaságszámba megy az ennyire egyértelmű állásfoglalás ilyen kényes döntéseknél. Találkozónk alkalmával rendkívül nyitott volt Edgar Buckley, a NATO helyettes főtitkára, Chris Donnelly, a főtitkár tanácsadója, de a NATO parlamenti közgyűlésének főtitkárával, Simon Lunnal és elnökével, Rafael Estrellával is találkoztunk. Ők ketten hamarosan Szlovákiába látogatnak.

Brüsszelben a védelmi tárca államtitkáraival közösen mutatták be a fegyveres erők reformjának Model 2010 nevű tervezetét. Miért volt szükség erre az új koncepcióra?

Az eddigi, régi stílusú védelmi rendszer az óhajokat, az elképzelt célokat tükrözte, nem a reális lehetőségeken alapult. Most végre abból indulhatunk ki, ami már a kezünkben van, amit a következő években elérhetünk. Természetesen megmaradtak távlatibb céljaink is, ezek közül elsősorban a modern, rugalmas és az interoperabilitás követelményeinek eleget tevő fegyveres erőket említeném.

Ezek jól hangzó szavak...

Ez a tervezet védelmi szakembereink kétoldalú és multilaterális konzultációinak eredménye. Örülök, hogy együttműködésünk eredménye benne foglaltatik a Model 2010-ben. Remélem, hogy a fegyveres erők reformjának ez a tervezete a lehető legszélesebb körű politikai támogatást kapja majd, és – ahogy az a rendes demokráciákban bevett szokás – a közvélemény is kellő mértékben megismerkedik majd vele. Mindez persze nem kevés pénzbe kerül, és az ilyen komoly reformokon nem lenne jó évről évre változtatni, sőt, egyik választási időszaktól a másikig sem. Ennek országunk és partnereink hosszú távú, közös koncepciójának kellene lennie.

Ha már az előbb a közvéleményt említette, a NATO árgus szemmel figyeli, hogy a csatlakozni kívánó országok lakossága milyen arányban támogatja a NATO-tagságot.

Egy szabad világban csak oda tartozhatunk, ahová többségünk tartozni akar. És nemcsak passzívan, hanem aktívan, elkötelezettséggel és felelősséggel is. A siker alapjának tekintem, ha a lakosság többsége folyamatosan és az összefüggések tudatában fogja támogatni NATO-tagságunkat. A legutóbbi közvélemény-kutatások eredménye szerint a lakosság többsége máris támogatja csatlakozásunkat, vannak persze ellenzői is a NATO-tagságnak, és olyanok is, akik nem tudnak dönteni. Ha azonban most tartanák a népszavazást Szlovákia csatlakozásáról az Észak-atlanti Szövetségbe, a résztvevők 67 százaléka igennel voksolna. Az előttünk álló időszak egyik legfontosabb feladatának tartom, hogy Szlovákia lakossága a NATO-csatlakozásban ne csak politikai-katonai kérdést lásson, hanem tágabb összefüggéseiben is értelmezze a tagságot: értékrendbeli, civilizációs és persze biztonsági szempontból. A biztonságért mindig fizetni kell, már ma is sok pénzünkbe kerül.

Szomszédaink hozzánk hasonló geopolitikai helyzetben lettek NATO-tagok. Nekik milyenek a tapasztalataik?

Csehország, Lengyelország és Magyarország sem azzal a céllal lépett be a NATO-ba, hogy ráfizessenek a tagságra, hanem hogy profitáljanak belőle. Mára ez lemérhető a befektetések megszaporodásán, a Szövetség megnövekedett támogatottságán, az országok megbízhatóságán, hitelminősítésükön, a kamatokon, amelyekkel külföldi kölcsönöket vehetnek fel. Nekünk is ezt kell közvetítenünk Szlovákia lakossága felé. Nem valamiféle propaganda vagy kampány formájában, hanem olyan összefüggések feltárásával, mibe kerül az izoláció, az ország bizonytalan státusa a nemzetközi kapcsolatokban, s hogy erre sokkal inkább ráfizetünk, mintsem profitálnánk belőle. Szlovákiának nemcsak valamiféle földrajzi középpont szerepét kell játszania Közép-Európában, hanem annál jóval többet is kell jelentenie: egy olyan országot, ahol nemcsak jól lehet üdülni, vállalkozni, de ahol biztonságosan is élhetünk.

Mi az, ami esetleg hátráltathatja Szlovákia felvételét a NATO-ba?

Részben az elmúlt éveknek köszönhetően, elsősorban a katonai-védelmi területeken vannak még hiányosságaink, többek között azért is, mert ezek követelik meg a legtöbb befektetést és reformot. Nagyon sokat várunk a biztonsági átvilágításoktól, a titkosított információk védelmének következetességétől, mert ezeken a területeken voltak a legnagyobb hiányosságaink. November elsején megkezdte működését a Nemzetbiztonsági Hivatal, és nagyon fontos, hogy hatékonyan és saját költségvetéssel működjön. Ez azonban a jövő évre még nincs biztosítva. Hiányzik az ország biztonságáról szóló alkotmánytörvény is, amely meghatározná a szükségállapot, a hadiállapot fogalmát, azt, hogy ilyen esetekben kinek milyen joga és kötelezettsége van. Országos válságkezelési tervet kell kidolgoznunk, mind a hadsereg, mind pedig a polgári lakosság számára. Egyszóval vannak még hiányosságaink.