Vállalja a rosszfiú szerepét

Továbbra sincs elegendő eszköz a kórházak működtetésére, az orvosok, a patikusok futnak a pénzük után, a beteg pedig gyakran azt tapasztalja: egyre több pénzt kell csúsztatnia ahhoz, hogy egyáltalán észrevegyék a kórházban.

Ez azért nincs teljesen így. 1996-ban az akkori kormány egy fillérrel sem emelte az ágazat költségvetését, rá egy évre ugyanaz történt, 1998-ban az állam által biztosítottak betegellátásának díját havi 1 koronával emelte, ez csupán 40 millió korona többletet jelentett. A mostani kormány 1999-ben és 2000-ben 500 millióval, tavaly 2 milliárddal térített többet az egészségbiztosítóknak, s ennyit fizet jövőre is.

Senki nem állítja, hogy ez a kormány nem fizet többet, mint az előbbi garnitúra. A gond az, hogy az állam ma is jóval kevesebbet fizet a beteg gyerekekért és a nyugdíjasokért, mint a munkavállaló. Miért?

Nem tagadom, ez a módszer nem jó. Volna politikai akarat a módosításra, de sajnos nincs elegendő pénz. Az ágazatban minden plusz koronáért ádáz harc folyik. A legnagyobb gondot a régi adósságok jelentik.

Pedig a törlesztés már többször szóba került.

Rövidesen sor kerül rá. Ha minden igaz, november 15-e körül a kórházak 1993-1999 éves tartozásait rendezzük, átutaljuk a pénzt a Szociális Biztosítónak és a Nemzeti Munkahivatalnak, és fellélegezhetnek a kórházi gyógyszertárak is.

Mi lesz a nyilvános patikák adósságrendezésével?

Azt akarjuk elérni, hogy a számlák térítésének határideje 30 helyett 90 nap legyen. Ha az egészségbiztosítók szavatolnák a fizetési fegyelmet, a gyógyszerforgalmazók beleegyeznének a szabályok módosításába. Hiszem, hogy a patikatulajdonosok is.

Ez jól hangzik, de az egészségügyi szolgáltatást nyújtók újabb adósságokat termelnek.

Kevesebbet.

Ennek ellenére a kórházak, a magánorvosok és a gyógyszerészek az ellehetetlenítésre panaszkodnak, elégedetlenek.

Nem félek kimondani: soha nem lesznek elégedettek. Az állami orvosok bérét 45%-kal emeltük. Az átlagbevételük, tehát nem a bérük, meghaladja a havi 23 ezer koronát.

De azt a túlórákért, az ügyeletekért kapják.

Igen. Számolni kell azzal, hogy az új munkatörvényköny kellemetlenül érinti majd őket, mert jelentősen korlátozza a túlórákat.

Nem tudom, ki tájékoztatja Önt az emelkedéséről, mert az orvosok jóval kisebb bevételekről beszélnek. Néhány hete a „ragadozókra”, azokra a magánorvosokra hívta fel a figyelmet, akik havi 170 ezret keresnek. A biztosítók szerint rendelőnként 40-75 ezer koronát fizetnek. A magánorvos ebből fizeti a bérleti díjat, a rezsit, a telefont, a segédeszközöket, az ápolónőt, a társadalombiztosítást.

Pontos jegyzékem van ötezer magánorvos havi bevételeiről. Megértem, hogy elégedetlenek, hogy többet szeretnének keresni. Nem teljesíthetetlen igény, viszont be kell látniuk, hogy csak minőségi munkáért kaphatnak többet. A Magánorvosok Társulásával azért vitatkozunk, mert nem akarják elfogadni: nem kaphatnak több pénzt a rosszul dolgozók. Ők általános emelést követelnek.

Született kompromisszum, vagy fel kell készülnünk a további rendelőbezárásokra?

Hisszük, hogy javaslatunkat elfogadják. Több pénzt kapnának, de kifizetését minőségi kritériumokhoz kötnék a biztosítók. Az ésszerű gyógyszerfelírás is szerepel a jegyzéken.

A gyógyszerköltségek jelentősen terhelik az ágazat költségvetését. De míg Csehországban az egészségbiztosítók fejenként 75 dollárral járulnak hozzá a gyógyszerkiadásokhoz, Szlovákiában 25 dollárral.

Csehországban csak 600 orvosság szerepel a térítettek listáján, nálunk 1036. Hatszáz orvosság esetében a beteg hozzájárulása 20, ugyancsak hatszáznál 50 korona. De őszintén be kell vallani, hogy kevesebb pénz jut egy-egy beteg ellátására. Többre egyelőre nem telik.

Néhány hete értesültünk a somorjai kórház felszámolásáról. Mi lesz az intézet sorsa?

December 1-jével átalakul nappali ellátást nyújtó egységgé. A 10 ágy elég lesz az infúziós kezelésre, a súlyosabb betegek életfunkcióinak stabilizálására, és gyorsmentőt kapnak.

A szakma az ágazat lassú átalakítását bírálja. Pedig ön megígérte: vállalja a rosszfiú szerepét, csökkenti az akut, s növeli a szociális ágyak számát. Úgy tűnik, nem sok történt…

Kérdezze csak meg a megszűnt intézetek alkalmazottait Somorján, Szepsiben, Kassa-környékén, ők is így érzik-e. Több kórházi osztályt szüntettünk meg, a kórházi férőhelyek számát 16%-kal csökkentettük. Ekkora csökkentésre egyetlen posztkommunista államban sem vállalkoztak.

Hol vannak a szociális ágyak? A súlyos betegek ellátására szakosodó elfekvők, a haldoklókról gondoskodó hospicek?

Három intézetet készítünk elő a szociális ellátás beindítására. Az átalakulás nagyon bonyolult folyamat. Nem hibázhatunk, hiszen a beteg élete kerülhetne veszélybe. Fájdalmas folyamatról van szó, nemcsak a szakmabeliek érintettek, hanem a lakosok is. Ám a népszerűtlen lépéseket meg kell tenni.

Többször említette a családi, valamint a járulékos egészségbiztosítás szükségét. Miért nem lehet elfogadni az erről szóló törvényt?

Ezt szeretném tudni én is. Nem mi késleltetjük, a munkaügyi- és a pénzügyminisztérium kifogásolja. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a módosabbak állják családtagjaik betegbiztosítását. Mert nevetséges, hogy Rezeš úrért az állam fizeti az egészségbiztosítást, ugyanis ő rokkantnyugdíjas.

A svájci egészségügyi miniszter szerint az egészségügyi miniszterek előző életükben biztos nagyot vétettek, és a bársonyszék a büntetésük. Önnek milyen bűnei vannak?

Nem tudok egyről sem. Viszont igazat mondott. Most rá is nehéz napok várnak. Ugyanis ebben az igazán gazdag országban a miniszter asszony olyan intézkedéseket foganatosított, melyek értelmében csökkenteni kell az eredeti orvosságok, és növelni a generikumok használatát. Svájc sem bírja a gyógyszertársaságok óriási nyomását, nem vállalja az ezzel járó költségnövekedést. Persze, a posztkommunista országok minisztereinek élete jóval nehezebb. Míg Svájcban az emberek tudatosítják, hogy az egészség a legnagyobb érték, védeni kell és pénzbe kerül, addig tájainkon sokan még mindig az ingyenes betegellátást szorgalmaznák. Nemrég a magyar egészségügyi miniszter arról tájékoztatott, hogy fontolóra veszik a hippokratészi eskü kiegészítését a következő mondattal: a betegnek nyújtott hatástalan kezelés azt eredményezheti, hogy a következő gyógyítására nem lesz pénz.