Választási vásárra viszi a bőrét

Az MKP önálló megyeielnök-jelöltet indít az Eperjesi kerületben, ahol a magyar nemzetiségűek száma nem éri el az egy százalékot. Jordán József állatorvos a családias, mindössze öttagú késmárki alapszervezet elnöke; egyébként az öt személy közül hárman valóban családtagok.

Jordán József: „A város a kereszténydemokratáké, nagyon erősek, és bármit megtehetnek.” Mikor került a politika közelébe, és hogy jutott eszébe magyar pártszervezetet alapítani Késmárkon, ahol ma már alig harminc magyar nemzetiségű polgár él?

1997-ben alakult az Együttélés helyi szervezete, és bár kevesen voltunk, minden lehetőséget felhasználtunk nézeteink prezentálására. Azt szerettük volna, és továbbra is azt szeretnénk, hogy az itt élő szlovákok, akiknek többnyire még nem volt dolguk „élő” magyarral, ne tápláljanak ellenséges érzelmeket a magyar nemzetiségűek iránt. A szepességi régió fejlesztése is kezdettől szívügyünk, ez pedig nem etnikai, hanem elsősorban gazdasági kérdés. Hivatalosan a Kassai kerülethez tartozunk, mivel nem lehetünk egyszerre helyi és járási szervezet, illetve mert a kerületi székhelyünkön, Eperjesen nincs MKP-szervezet.

Mely pártokkal tárgyaltak az elmúlt időszakban koalícióügyben?

Az MKP kerületi szinten kimaradt a nagy egyezkedésből.

Vagyis a megyei választások közeledtével senki sem kereste meg önöket érdekegyeztetés céljából?

Senkinek nincs szüksége ránk, mivel errefelé nincs jelentősebb magyarlakta terület, és az általunk »hozott« szavazatok száma elenyésző lenne. Csak a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Polgári Egyetértés Pártja környékezett meg bennünket néhány hónappal ezelőtt, ám ebből meg mi nem kértünk. Ez a két párt egyébként a mai napig nem tudja, kikkel alakít koalíciót a kerületben.

Önnek személy szerint melyik szlovák párt politizálása szimpatikus?

Csak a késmárki viszonyokat ismerem, itt viszont senkivel sem tudnám elképzelni az együttműködést. A város a kereszténydemokratáké, nagyon erősek, és bármit megtehetnek. A javarészt mélyen vallásos választók aszerint értékelik a jelölteket, hogy járnak-e templomba vagy sem. A Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió igyekszik a KDH oldalvizein evezgetni, az SOP a túlélésért küzd, a Demokratikus Baloldal Pártja pedig ugyanolyan megbízhatatlan, mint országos szinten, vagyis sorra szegi meg a megállapodásokat, borítja fel az egyességeket. A HZDS jól meglovagolja a magas munkanélküliséget és a régió szociális gondjait, ezért nő a népszerűsége, a két nemzeti párt pedig itt is egymással marakodik. Az utóbbi időben erősödött a kommunista párt, megint csak a munkanélküliség miatt, mivel sokan azt hiszik, ismét meglenne mindenük, ha visszajönne a szocializmus.

Akkor is nagy bátorság önállóan indulni...

Igen, viszont megvan az előnye is, mert pontosan tudni fogjuk, hány ember tartja fontosnak errefelé a magyarok képviseletét. Emlékeztetni akarom őket a nemzetiségünkre, arra, hogy az MKP is jelen van a politikai palettán, már ötödik éve, és tevékenységünkkel sincs szándékunkban ártani a többségi nemzetnek. Indulási pozíciót szeretnénk kivívni, egyben meg akarjuk tudni, hogyan tekint ránk a szlovák lakosság. Ezért viszem vásárra a bőröm. Ha a százalékarány az itt élő magyarság számarányához képest biztató lesz, tudni fogjuk, hogy érdemes tovább dolgozni, újabb helyi szervezeteket alakítani Poprádon, Lőcsén vagy Iglón. Egyelőre Késmárkon kívül csak Homonnán működik az MKP.

A megyei választásokat tehát afféle parlamenti választások előtti főpróbának tartja?

Igen. Naivitás lenne a részemről győzelemben bízni, ám kíváncsi vagyok, van-e keresnivalónk ebben a régióban, mennyire sikerült eddigi tevékenységünkkel kivívni a lakosság bizalmát. Úgy vélem, a Szepességben égető szükség van a magyarságtudat újjáélesztésére, mert sokan vannak, akik bár magyar nemzetiségűek, mára szinte teljesen asszimilálódtak. A történelmi magyar városokban, Késmárkon, Lőcsén, Iglón lassan eltűnnek a magyarok, ha nem érzik, hogy az ő érdekeiket is képviseli valaki.

Mit kínál azoknak az esetleges szlovák nemzetiségű választóknak, akik mostanra mindenki másban csalódtak?

Akadnak a környezetemben olyan szlovákok, akik örömmel fogadták indulásom hírét, mert az elmúlt öt évben felfigyeltek az MKP tevékenységére, arra, hogy megbízható, stabil, európai irányultságú pártról van szó, amely külföldön is elismerésnek örvend. Nekik új látószöget, új megoldásokat kínálok a problémákra, valamint szeretném megértetni velük, hogy semmiképp nem favorizálom a magyar nemzetiségűeket az ő rovásukra.

Nem lehet könnyű az élete „színszlovák” környezetben...

Bizony, sokan állítják, hogy semmi keresnivalóm a közéletben, mert a pártnak, melyet képviselek, elenyésző a szavazótábora errefelé. A támadások ellen hiperaktivitással igyekszem védekezni, a szó pozitív értelmében: sok régóta meglevő problémára hívom fel a figyelmet. És mivel rájöttem, hogy az MKP színeiben javasolni nem mindig szerencsés, ASTRA néven régiófejlesztéssel foglalkozó polgári társulást alapítottam. Olyan, sokak számára fontos kezdeményezéseink vannak, mint például a késmárki zsidó temető rendbehozatala. Nem vagyok zsidó, ám az egyetemes kultúra részének tartom a temetőt, és nem bírom nézni, milyen siralmas állapotban van. Tagja vagyok a Szlovákiai Helsinki Bizottságnak, tavaly pedig a Tátra Eurorégiót képviseltem a Közép-európai Kezdeményezés budapesti kongresszusán, amely a határ menti együttműködés elősegítésével, a természetes régiók támogatásával foglalkozott. Vagyis nem unatkozom…