Uszításért csak néhány nap közmunka

A közbeszédben hallható, interneten olvasható, gyűlöletkeltőként értékelhető megnyilvánulásoknak nem mindegyike meríti ki a közösség elleni izgatás vagy uszítás bűncselekményének fogalmát – a probléma gyökere épp ennek megállapításában rejlik, rengeteg ugyanis a jogalkalmazási és jogértelmezési kérdés és kiskapu.

Szófacsarás

Szlovákiában a bíróságok az utóbbi időben látszólag kicsit bátrabban nyúlnak az ilyen ügyekhez, bár azt túlzás lenne állítani, hogy a joggyakorlat szigorú lenne. Az utóbbi hónapokban két olyan eset is történt, ahol a bíróság letöltendő börtönbüntetésre ítélte az elkövetőt uszítás miatt. Mindkettőről beszámoltunk korábban: a 24 éves Tomáš gyűlöletbeszéd és fenyegetés, valamint más, nem pontosított bűncselekmény miatt halmazati büntetésként, 58 hónapos letöltendő börtönbüntetést kapott. A másik ilyen eset Daniel Kúrňava fiatal szélsőséges ügye volt, aki az interneten pénzt ajánlott migránsok lelövéséért – ezért feltételes büntetést kapott, – majd holokauszttagadás miatt is perbe fogták, az itt kiszabott 10 hónapos büntetést azonban már le kell ülnie.

Ugyanakkor a szélsőséges bűncselekmények száma, melyek közé a közösség elleni izgatás is tartozik, a statisztikák szerint csökkenő tendenciát mutat az országban – mindez főleg azért, mert a rendőrség hajlamos sok esetet bűncselekmény helyett szabálysértésként kezelni, az ügyek döntő többsége el sem jut a bíróságok elé.

De még ha el is jut, az sem garancia arra, hogy elmarasztaló ítélet is születik. Ilyen eset például Marian Kotleba ügye, aki 2009-ben azzal kampányolt a megyei választásokon, hogy véget vet „a nem csak cigány paraziták igazságtalan előnyben részesítésének”. A „nem csak” szókapcsolat nyerő húzásnak bizonyult, az uszítás vádját 2013-ban a Besztercebányai Járásbíróság nem minősítette kellőképpen indokoltnak – azért, mert szerintük Kotleba nem minden romára, csak az „élősködőkre” gondolt, másrészt mert más nemzetiségű „élősködőkkel” is rendet akart tenni. A járásbíróság ítéletével a kerületi és a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. Kotleba később Besztercebánya megye főnöke lett, és pártjával a parlamentbe is bekerült.

Magyarország óvatos

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, Vissy Beatrix lapunknak azt mondta: tudomásuk szerint még sosem ítéltek senkit börtönbüntetésre Magyarországon a közösségi média felületein tetten érhető gyűlöletbeszéd miatt. „Nemcsak a sajtó nem számolt be ilyen eseményről, hanem a bírósági joggyakorlatot elemző, legfrissebb kutatás sem szól ilyen ítéletről” – nyilatkozta a szakértő. A kutatás szerint a bíróságok nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása miatt általában próbára bocsátják a vádlottat, vagy a törvényi minimumhoz közelítő pénzbüntetést szabnak ki.

Két ítélet

A közösség elleni uszítással kapcsolatos magyarországi joggyakorlatról az említett, idén áprilisban megjelent elemzésből több részlet is kiderül, ám a kutatás is azt mutatja, mennyire nehéz az ítélkezés a hasonló esetekben.

A kutatás, amely az elmúlt 10 év ügyeit vizsgálta, mindössze egyetlen olyan büntetőeljárásról számol be, amelynek tényalapja a közösségi médiában közzétett, lázító vélemény volt. Abban az esetben a vádlott melegellenes kijelentéseket tett a Facebookon, később a cigányok ellen uszított, akik állítólag megfenyegették. A gárdistáktól és a Betyárseregtől kért segítséget, és azt írta, háborút kell indítani a cigányok ellen. A bíróság szerint a vádlott a Facebook révén nagy nyilvánosság előtt uszított a melegek és romák ellen, ám börtönbüntetést nem, csak pénzbüntetést szabott ki. A Kúria szerint az ítélet vitatható, mert a bíróság nem vizsgálta, az uszítás nyomán felmerült-e tényleges vészhelyzet.

Ha nem csupán a közösségi médiát, hanem az internetes média teljességét nézzük, akkor már nem példátlan a börtönbüntetés kiszabása gyűlöletbeszédért. Magyarországon az elmúlt tíz évben ugyanakkor egyetlen ilyen döntés született, méghozzá az ismert radikális blogger, Polgár „Tomcat” Tamás ügyében, még 2013-ban. Tomcat „egy utcán ácsorgó drapp galeri szó nélküli szétverésére” buzdította olvasóit, bíróság elé többek közt épp a TASZ feljelentése nyomán állt. Első fokon 1 év 2 hónap öt évre felfüggesztettet kapott, ám másodfokon 50 nap közmunkára enyhítették a büntetést.

NEM VONJÁK FELELŐSSÉGRE KOTLEBA HOLOKAUSZTTAGADÓ KÉPVISELŐJÉT

A gépkarabély ravasza

Általánosságban véve a gyűlöletre uszítás megállapításánál három fontos tényezőt vizsgál a magyar joggyakorlat. Egyrészt, hogy az elkövető felszítja-e kijelentésével a szenvedélyeket, másrészt hogy egy nagyobb embercsoport legalább egy részében kialakul-e ennek nyomán a gyűlölet, harmadrészt pedig, hogy ebből adódhat-e közvetlen és reális sérelem valaki vagy valakik ellen. Ez is az oka annak, hogy az ilyen esetek töredéke jut el a vádemelésig, az ügyek zömében elutasítják a feljelentést, vagy a rendőrség megszünteti a nyomozást – az ügyészség nem vállalja fel az ügyeket, éppen azért, mert nem teljesen világos, mikor teljesülnek a bűnösség megállapításának feltételei.

Ennek látványos példája volt például Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetőjének ügye. Tyirityán a 2011-es Magyar Szigeten a „fajok háborújáról” beszélve azt mondta: el kell jutni oda, hogy „egy gépkarabélynak az elsütőbillentyűjét valaki meg tudja húzni, esetleg akkor, hogyha egy másabb bőrszínt lát. És bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót?” A nyomozás hét hónapig folyt, majd az ügyész ejtette az ügyet bűncselekmény hiányában. Álláspontja szerint ugyanis ezek a kijelentések alkalmatlanok voltak arra, hogy a védett csoportok elleni erőszakos fellépést eredményezzenek – egy fiktív, vizionált helyzetre, majd akkor tanúsítandó magatartásra, s nem azonnali erőszakos cselekedetekre hívtak fel.

Nem figyelnek aktívan

A magyar rendőrség és az ügyészség egyébként nem is figyeli aktívan ezeket a megnyilvánulásokat, pláne nem az interneten. „Nem adták jelét annak, hogy figyelnék az uszító megnyilvánulásokat, hivatalból eddig nem indult ilyen eljárás” – mondta az Új Szónak Vissy Beatrix. A szlovák nyomozó hatóságok ugyan Jaromír Čižnár szavaiból kikövetkeztethetően látszólag aktívabbak ugyan, de hiába. Arra panaszkodnak, hogy nagyon nehezen tudnak csak fellépni az internetre átköltöző szélsőségesség ellen. A virtuális térben történő gyűlölet-bűncselekmények nehezebben felderíthetőek, a főügyész szerint pedig a rendőrség korlátozott erőforrásokkal bír.

Uszít a magyar kormány?

Magyarországon egyébként jelen pillanatban is folyik egy, a közösség elleni uszítás tárgykörének szempontjából nagyon fontos eljárás. Az egyik ellenzéki párt, a Párbeszéd Magyarországért a nyáron feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a kényszerbetelepítés elleni népszavazással kapcsolatos kormányzati plakátkampány miatt. A PM jogászai úgy látják, hogy a kampány a Btk.-ba ütköző bűncselekményt valósít meg: összeköti a menedékkérőket a terrorizmussal, a nemi erőszakkal és más bűncselekményekkel, és azt a félelmet akarja elültetni a lakosságban, hogy a menekültek millió számra özönlik majd el Európát, közülük pedig számosan érkezhetnek kényszerbetelepítéssel Magyarországra. A párt azt állítja, a félelem és az uszítás könnyen erőszakba csaphat át, ha pedig bármelyik menekült gyűlölet-bűncselekmény áldozata lesz, azért egyértelműen a kormányt terheli majd a felelősség.