Uniós munkavállalás

A határok megnyitásával megvalósul az Európai Unió (EU) egyik legfőbb célkitűzése, a személyek szabad mozgása. A keleti bővítés után azonban az EU bizonyos tagállamaiban nem kezdhetnek azonnal dolgozni az új tagországok munkavállalói. Május 1-től tehát bármely uniós tagállamba szabadon be- és kiutazhatunk, ott tartózkodhatunk, továbbá – ha megélhetésünkhöz szükséges rendszeres jövedelemmel és teljes körű betegbiztosítással rendelkezünk – ott lakhatunk, és le is telepedhetünk. Ez a jog a szlovákiai állampolgárokat is megilleti a csatlakozás pillanatától, hiszen az átmeneti szabályozás csak a munkavállalásra vonatkozik.

A csatlakozás utáni időszakra a jelenlegi tagállamok egy 2+3+2 éves korlátozást fogadtak el. Ennek lényege, hogy a tagországok maguk dönthetik el, hogy beengedik-e a szlovákiai munkavállalókat országukba vagy sem. A kétéves átmeneti időszak után valamennyi, a korlátozást alkalmazó tagországnak értékelnie kell, jelentettek-e feszültségeket munkaerőpiacukon az új tagországokból érkező munkavállalók. Ennek alapján dönthetnek úgy, hogy még további három évig fenntartják a korlátozást. Az átmeneti időszak alatt a kvóták minden bizonnyal emelkedni fognak, sőt azokban az országokban, amelyek már most úgy döntöttek, hogy a korlátozás lehetősége ellenére megnyitják a munkaerőpiacukat (Svédország, Dánia, ĺrország, Nagy-Britannia és Hollandia), itt a szlovákiai munkavállalók már a csatlakozást pillanatától szabadon vállalhatnak munkát.

A munkavállalóknak az Európai Unióban abban a tagállamban kell adót fizetnie, ahol a munkavégzés történik. A tagállamok közötti kétoldalú megállapodásoktól függően azonban a két tagállam között ingázók (a határmenti régiókban), illetve a több tagállamban munkát végzők igen gyakran a lakóhely szerinti tagállamban fizetik be a személyi jövedelemadót. (k-r, VG, j)