Ukrajnai háború: a férfi családtagjaiktól búcsúzó nők és gyerekek látványa a legmegrázóbb

Ahogy arról beszámoltunk, az Ungvár-Felsőnémeti átkelőn hétfőn délután gyalogosan hozzávetőlegesen egy óra alatt lehetett átjutni, míg autóval akár egy napot is várakozni kellett. Hat kilométeres kocsisort láttunk a határállomás előtt. Többször tapasztaltuk azt is, hogy a közvetlenül a határellenőrzési pontra autóval érkező család tagjai közül csak a nők és a gyerekek indultak meg Szlovákia irányába, az őket odaszállító férfi pedig visszafordult. Ukrajnában a mozgósítás miatt a 18-60 év közötti férfiak nem hagyhatják el az országot. Az összes általunk meglátogatott átkelőn a férfi családtagjaiktól búcsúzó nők és gyerekek látványa a legmegrázóbb. 

Szelmenc két oldala 

A Nagyszelmenc-Kisszelmenc gyalogos átkelőn keresztül kedden délután is folyamatosan érkeztek az emberek. Nincs azonban akkora tömeg, mint a háború első napjaiban. Napközben egy-másfél óra alatt lehet átjutni a szlovákiai oldalra. Itt is jellemző, hogy a határra a férfiak szállítják ki a nőket és a gyerekeket, egészen a határellenőrzésig kísérik őket. A férjeiktől búcsúzó nők, síró kisgyermekek látványa szinte állandósult. Ennél az átkelőnél alkalmunk volt összehasonlítani a két oldalon lévő humanitárius helyzetet. Az ukrajnai oldalon az emberek önmaguk szervezik meg mozgásukat és az ellátásukat is. Mindebben jelentős szerepet vállalnak a helyi lakosok. Két kisebb sátrat láttunk, ahol ételt és italt osztanak a várakozóknak. Az egyik boltot pedig egy fűtött ellátóhellyé alakították át. Valamiféle központilag szervezett segítséget, tűzoltóságot, polgári védelmet, Vöröskereszt munkatársainak tevékenységét azonban nem láttuk. Nincsenek fűtött sátrak, és csak egy mobilvécét találtunk. 

A szlovákiai oldalon ugyanakkor jóval szervezettebb a segítség. Már az itteni útlevél-ellenőrzésnél kisebb élelmiszercsomagot kapnak a menekülő emberek. Az átkelőről kilépve önkéntesek és a Vöröskereszt munkatársai várják őket, bevásárlókocsikkal segítenek a csomagjaik szállításában. Szabó Zsolttal a nagyszelmenci görögkatolikus parókussal néhány méterrel a határállomás itteni oldanának ajtaja előtt találkoztunk, éppen egy személyautóból rakodták ki a határ ukrajnai oldalán várakozóknak szánt segélycsomagokat. Elmondta, ők gyűjtik a különböző helyekről érkező adományokat. „Háromóránként engedik meg számunkra, hogy a határzónában, vagy a túloldalon lévő embereknek élelmiszert, plédeket küldjünk át” – mondta. Arról is beszélt, az ide érkező embereknek elsősorban fuvarra van szükségük, hiszen tovább kell jutniuk, de plédekre, élelemre, élelmiszercsomagokra, ivóvízre is szükség van. „Úgy tűnik, konzervből és pelenkából egyelőre van elég” – tette hozzá. Úgy tudjuk, az állami segítségnyújtás, valamint a civilek és egyházak által megszervezett segítség összehangolása hagy kívánnivalót maga után. 

A határellenőrzési ponttól nagyjából 200 méterre egy teljes sátortábor épült fel, ahol fűtött, nagykapacitású sátrak, meleg étel várja a menekülteket. 15-20 mobilvécé van a helyszínen. Amennyire sikerült megtudnunk, ezt a tábort a Vöröskereszt és önkéntesek működtetik. A polgári védelem, a hadsereg katonái és a rendőrség emberei mind a helyszínen dolgoznak, ők a forgalom irányításában, a helyszín biztosításában vesznek részt. Sőt, az egyik mobilszolgáltató a helyszínen felállított satandján SIM-kártyákat kínál az országba érkezőknek. 

A szelmenci átkelőnél önkéntesek kisbuszokkal szállítják tovább a menekülőket, illetve a Katolikus Karitász is segít ebben. „Az egyházközségek papjai szállítják az embereket” – mondta a görögkatolikus parókus. Ezzel együtt a tűzoltóság busza folyamatosan az átkelő és Nagymihály városának pályaudvara, illetve buszállomása között ingázik. Az emberek innen mennek tovább Kassára, majd Pozsonyba, Csehországba, esetleg Magyarországra. A Kassa megye busztársaságának jártain minden Ukrajnából menekülő személy ingyen utazhat, de más busztársaságok is hasonlóan járnak el. A Szlovák Államvasutak járatain pedig az utazhat ingyen, aki ukrajnai iratokkal tudja magát igazolni. 

Csapról autóval

Az ukrajnai Csap és a magyarországi Záhony közötti közúti átkelőn hétfőn este viszonylag jó volt a helyzet. A személyautók és buszok két sorban, nagyjából 300 méter hosszan álltak. Egy nappal korábban itt is kilométeres sorok kígyóztak. Ezen a határállomáson azonban nem lehet gyalogosan átlépni. A helyszínen egy csapat nigériai egyetemistával, medikusokkal találkoztunk, akik éppen valamilyen fuvart próbáltak szerezni, hogy járművel tudjanak a túloldalra jutni. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a csapi vasútállomásról vonatokkal is menekítik az embereket.