Újra vizit- és ágydíj kellene

A társadalom elöregedése nemcsak a nyugdíjrendszert fenyegeti összeomlással, hanem az egészségügyre is komoly nyomást gyakorol. Az elmúlt öt évben a 65 éven felüliek gyógykezelésének költségei jelentős mértékben nőttek, míg 2009-ben az egészségügyi költségvetés 31%-át, addig 2014-ben már a 35%-át tették ki, miközben a korosztály lélekszáma csak 1,3 százalékponttal nőtt. 2025-ig a korosztály lélekszáma sokkal gyorsabban, ötévente 2,6 százalékponttal emelkedik majd, ennek megfelelően a gyógykezelésük költségei is jóval nagyobb mértékben fognak nőni. Ilyen tempó és változatlan feltételek mellett 2060-ra csak az egészségügy a GDP 73 százalékára rúgó adósságállományt termelne.

„A rendszer tartós egyensúlyának biztosítására a szabályozott önrész bevezetése a legjobb megoldás a járó- illetve a fekvőbeteg-kezelés esetében is” – állítja Ján Kovalčík, az Ineko elemzője. A szabályozás alatt az elemző egyfajta plafon bevezetését érti, amely garantálná, hogy a szegényebb rétegek is hozzáférhessenek a gyógykezeléshez.

Kovalčík szerint csak illúzió a Robert Fico által meghirdetett „ingyenes” egészségügy. A kormányfő ugyanis 2006-ban ezzel magyarázta a Rudolf Zajac egészségügyi miniszter által bevezetett ágy- és vizitdíj megszüntetését. „Az úgynevezett »ingyenes egészségügy« illúziója ellenére a lakosság évente mintegy egymilliárd eurót költ el közvetlenül egészségügyi szolgáltatásokra és árura” – jelentette ki Kovalčík. Ennek az összegnek a túlnyomó részét a gyógyszertárakban hagyják az emberek.

A tanulmány szerint Szlovákia arányait tekintve jelentős összeget költ az egészségügyre, csak ezt rosszul osztja el, emellett az egészségügy néhány szegmensében túlfogyasztás tapasztalható. Ilyen a már említett gyógyszerfogyasztás, amely az egészségügyi költségek csaknem egyharmadát teszi ki. Kovalčík szerint azonban uniós összehasonlításban magas az orvoslátogatások száma is, az egy lakosra jutó 11,2 látogatás a második legmagasabb az EU-ban.