Új női oldal a világhálón - NETBarátnő

Az elmúlt napokban hívta fel a figyelmemet egyik barátnőm a NETBarátnőre, a következő szavakkal: „Végre egy hazai magyar weboldal, amely a női témákat felvállalta.” Ezek után természetesen azonnal az internetre vetettem magam, és gyorsan rátaláltam a lapra a baratno.com címen, és örömmel olvastam az egyes rovatok cikkeit, melyek közül A nő szerint a világ című rovat nyerte meg leginkább tetszésemet.

De sok témáról olvastam, amelyek ugyan megjelennek az ún. női magazinok lapjain is, csupán sokkal igénytelenebbül, mint például a gyermeknevelés, az egészségvédelem, a kultúra, a párkapcsolatok témája.

Felüdülés tudni, hogy az oldal szerkesztőit nem az vezérelte, hogyan érjék el, hogy minél többen olvassák őket, tehát hogyan tegyék sekélyessé, a tömegízlésnek megfelelővé, a hagyományok kiszolgálójává a lap felépítését. Végre nem kell azon dühöngenem, miért alacsonyítják le a nőt az ún. nekik szánt magazinok a másodrendű ember – az attraktív játékszer, a férfit megszerezni, megtartani, maipulálni tudó démon, a karcsú és fiatal csodanő, akik belül üres – szintjére.

Nem kell azon tűnődnöm, miért veszik be a nők ezt a maszlagot. Hogy csak akkor lehetek sikeres, ha a karrierem érdekében bevetem a szépségipar összes trükkjét, és a nőkről alkotott téves elképzelések szerint viselkedem: kedves, szolgálatkész, alázatos vagyok, vagy felveszem a démoni „végzetasszony” maszkot, és mindenkin keresztülgázolok, aki utamba kerül.

A NETBarátnő az igazi emberi értékekről, a nő valódi gondjairól, azok lehetséges megoldásáról szól. Ha meg szeretnénk oldani egy problémát, az első lépés, hogy beszélni kezdjünk róla. ĺgy van ez a női esélyegyenlőséggel, a nemek társadalmi szerepmegosztásával is. Minél többet beszélünk róla, annál nyilvánvalóbbá válik, hol szorít a cipő (és itt nem Hamupipőke nővéreinek cselfogására gondolok, mert ott megint csak a hagyományos férfifogásról van szó), és annál többen értik meg „a második nem”, a nők világszemléletét. Nem kell hozzá nagy erőfeszítés. Csupán engedjük meg magunknak, hogy a mai helyzetet ne gondoljuk megváltoztathatatlannak és egyedülvaló jónak.