Tulajdonlaphoz jutó telepesek

– Több ügyfelemmel megtörtént, hogy földjét elbirtokolták és a ROEP-folyamaton belül új személyeket jegyeztek be tulajdonosként

Vas Gyula felvételeMilyen előzményei voltak a mostani meghallgatásnak?

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke két éve hívta fel először az Európai Parlament figyelmét a Beneš-dekrétumok törvényellenességére. Tavaly, szintén az MVSZ szervezésében, hazánkban járt az európai parlamenterek egy csoportja, hogy megvizsgálják a restitúció menetét, az elkobzott földek földtörvény szerinti visszaadását stb. A küldöttség tagja volt Nelly Maes asszony is. A tavalyi látogatás folytatásaként idén április 4-én Kéménden nagyszabású összejövetelre került sor, amelyen részt vett Miguel Mayol y Raynal, katalán nemzetiségű francia EP-képviselő. Fontosnak tartom kiemelni a kéméndi találkozót, mivel ott már nagyon konkrétan előkerültek a Beneš-dekrétumoknak a szlovákiai magyarságot érintő, restitúción belüli negatív hatásai. Rendkívül megrázóak voltak azoknak az érintetteknek a beszámolói, akiket 1945 után deportáltaknak Csehországba. Közülük néhányan Brüsszelben is elmondhatták, milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül. Kikből állt a szlovákiai küldöttség?

Erdélyi Géza református püspök, Agárdi Gábor mezőgazdasági vállalkozó és jómagam. Felszólalásainknak nem volt politikai töltete, kizárólag a tényekhez ragaszkodtunk. A szemináriumot levélben üdvözölte Patrick Cox, az EP elnöke, a hallgatóság elsősorban az EP képviselőiből állt, jelen volt Patrubány Miklós és Geönczeöl Gyula, az MVSZ szlovákiai elnöke is. Patrubány Miklós hangsúlyozta, hogy a dekrétumok kérdése nem Csehország és Szlovákia belügye, hanem Európáé, és meg kell oldania. Patrick Gillot, a Közép-európai Emberjogi Bizottság elnöke kijelentette: újabb küldöttség érkezik Szlovákiába, hogy meggyőződjön a törvénytelenségekről.Mondana konkrét példákat, amelyek alátámasztják a dekrétumok máig tartó hatását? Milyen falakba ütköznek ma azok, akik restitúció útján szeretnék visszakapni tulajdonukat?

Két csoportra osztanám azokat a bizonyos falakat: az első maguknak a dekrétumoknak a jogszerűsége, illetve jogellenessége, a másik a valós joggyakorlat, amelyet a járási hivatalok földügyi osztályai alkalmaznak. A magyar és német kisebbség mezőgazdasági vagyonát a kollektív bűnösség elvét hirdetve a 104/1945-ös rendelet alapján kobozták el, és ugyanez a rendelet juttatta az elkobzott földhöz a szlovák telepeseket. A jogi probléma az, hogy az 1991. június 24-én a földtörvénnyel beinduló restitúciós folyamat kapcsán előtérbe került a mai napig jogilag rendezetlen telepes földek kérdése. Lényegében tulajdonjogi versengés áll fönn, mégpedig a visszaigényelt elkobzott földek és a juttatott rendezetlen földek között. Szlovákia Legfelsőbb Bíróságának több olyan konkrét ítélete van, amelyben kimondja, hogy az elkobzás csak akkor volt jogszerű, ha az akkori konfiskáló bizottságok, illetve az illetékes hivatalok, amelyek kiadták az elkobzásra vonatkozó határozatokat, betartották az akkor érvényben lévő törvényeket. Ha az elkobzási folyamat során bárminemű törvénysértés történt, akkor az állam jogalap nélkül vette el a vagyont. Ezek nagyon fontos döntések. Ha ugyanis az államra nem jogszerűen ruházódott rá a vagyon, akkor nem válhatott tulajdonossá, tehát a vagyont nem is adhatta tovább a telepeseknek. Az ilyen, a dekrétum szellemét is sértő eljárásokra nagyon sok gyakorlati példa hozható fel. A vagyonfosztás jogtalanságát nem teszi jogszerűvé az, hogy azóta eltelt több mint ötven év.Miként akadályozhatják a rendezést a földügyi osztályok?

A gyakorlat azt mutatja, hogy ezen osztályok ignorálják a Legfelsőbb Bíróság említett döntéseit. Márpedig azok egy jogállamban precedens értékűek, azaz analóg ügyekben a jogi állásfoglalásokat be kell tartani. Különben csorbul a jogállamiság, hiszen egy jogállamban ugyanazon kérdésben csak egyféle döntést lehet hozni. Konkrét példákat lehet sorolni a komáromi földügyi osztály hatáskörébe tartozó restitúciós ügyek közül, amelyeket éppen a telepes földek tulajdonjogának rendezetlensége miatt nem lehet lezárni. Amint már említettem, versengés van a restitúciós jogigény és a juttatott tulajdon igénye között. Ebbe a folyamatba az állam hatalmi pozícióját kihasználva avatkozik be. 1996. június 6-án ugyanis született egy jegyzőkönyv, amelyet a szlovák kormányhivatal, a Legfelsőbb Bíróság, a Pozsony-vidéke Kerületi Bíróság, valamint a mezőgazdasági minisztérium illetékesei láttak el kézjegyükkel. A jegyzőkönyv azonban jogerővel nem bír, ugyanis a hivatalos törvénytárban sohasem volt kihirdetve. Ennek a jegyzőkönyvnek a rezüméje az, hogy a telepeseknek a juttatott földtől az 1950-es években közigazgatási határozattal történt megvonása hatásköri túllépés volt, s ezért érvénytelen. Ki kell viszont mondani, hogy az 1996. június 6-ai jegyzőkönyv alapvetően ellentétes az 507/1950-es számú hirdetménnyel, valamint az 1956. október 10-én a szlovák kormány által jóváhagyott kormányhatározattal. Jogállamban egy jogerős, megfellebbezhetetlen döntés megszüntetése kizárólag bírósági határkörbe tartozik, és nem annullálható egy jegyzőkönyvre hivatkozva. Ugyanúgy egy jogszabályt csak releváns jogszabály szüntethet meg. Ez az eljárás példátlan egy magát jogállamnak valló országban. A tisztánlátás érdekében tudni kell, hogy az ötvenes években az állam több esetben visszavonta a telepeseknek a juttatáshoz való jogát. A kollektivizáció idején a mezőgazdasági földek, köztük a juttatott területek is visszakerültek az állam használatába, sok telepes visszaköltözött eredeti lakhelyére és nem törődött tovább a földekkel. Ezért 1950–58-ban az akkori járási hivatalok jogerős határozattal visszavették ezen telepesek földjét. És éppen ezen juttatott földek megvonását kérdőjelezte meg az 1996. június 6-ai jegyzőkönyv. Arra hivatkozva, hogy a juttatásmegvonás törvénytelen volt és az akkori hivatalok hatásköri túllépést követtek el, utasították a mostani járási hivatalok földügyi osztályait, hogy tekintsék semmisnek a megvonásokat. Erre a tényre Brüsszelben is felhívtam az európai parlamenterek figyelmet, és természetesen a földügyi osztály illetékesei előtt is számtalanszor írásban hivatkoztam erre a jogellenességre. Itt van továbbá a 180/1995-ös földrendezési, ún. ROEP-törvény, amely közvetve ugyancsak kihatással van a restitúcióra.

E jogszabály célja, hogy felülvizsgálja bizonyos földterületek tulajdonjogát. Ha viszont nekem rendezett a tulajdonviszonyom, amit tulajdonlappal tudok bizonyítani, akkor az államnak nincs oka és joga felülvizsgálni azt. Mivel az említett telepes földek nem voltak telekkönyvezve, ez a jogszabály elbirtoklással helyezi tulajdonjogba a telepeseket. Bár 11. paragrafusa megtiltja azon földek elbirtoklását, amelyekhez restitúciós igény kapcsolódik, a földügyi osztályok ezt nem veszik figyelembe. Több ügyfelemmel is megtörtént, hogy földjét elbirtokolták és a ROEP-folyamaton belül új személyeket jegyeztek be tulajdonosként. A földtörvény kimondja, hogy az eredeti földeket nem lehet visszaadni akkor, ha időközben más természetes személy tulajdonába kerültek. Jogilag viszont az a bejegyzett tulajdon, amelyet a kataszteri hivatalban vezetnek és érvényes tulajdonlap igazol. Annak ellenére, hogy a juttatott földek nagy része soha nem volt telekkönyvezve, a földügyi osztály arra való hivatkozással, hogy a restitúciós igényt képező földek más magánszemélyek tulajdonát képezik, félbeszakítja a restitúciós eljárást. A ROEP-en belül megtörténik a juttatott földek jogi véglegesítése, és a telepesek 50 év után tulajdonlapot kapnak. ĺgy válik ebből a helyzetből status quo, és a földügyi osztályok az utólag kiadott tulajdonlapokra hivatkozva az eredeti tulajdonosok kárpótlási jogát pénzben vagy pótföldben ítélik meg. A magyar lakosság így szakad el eredeti tulajdonától, hiszen a pótföldeket a Szlovák Földalap (SPF) ott jelöli ki, ahol éppen ilyen pótfölddel rendelkezik. Mindezt nem tekinthető másnak, mint a Beneš-dekrétumok napjainkban történő jogba helyezésének. Ön mit vár a brüsszeli meghallgatástól?

Már azt is fontos eredmény, hogy az EP figyelme végre ráirányult a dekrétumok kérdésére. A hamarosan Szlovákiába látogató küldöttség minden bizonnyal felülvizsgálja majd a konkrét eseteket és megállapítja, hogy sérül-e a jogállamiság elve vagy sem. Nagyon oda fognak figyelni arra, hogy a csatlakozni kívánó országban betartják-e ezt az elvet. Nálunk a Beneš-dekrétumokat emocionálisan közelítik meg, pedig jogi kérdés.