Túl kevés hölgy kap teret a hazai politikában

A szociológus szerint a nők bére továbbra is negyedével alacsonyabb a férfiak fizetéséhez képest, emellett pedig stagnál a nők aránya a közéleti vezető posztokon is. A parlamentben például 1992 óta hozzávetőlegesen minden választások után 15%-nyi a nők aránya. 2002 óta a választási listákon is változatlan a nők aránya – 23%-os. Bútorová szerint csalóka, hogy nálunk – a visegrádi országok között elsőként – nő a miniszterelnök. „A kormányban viszont rajta kívül csak egy nő van, az igazságügyi miniszter, ezzel pedig a legkevesebb női taggal rendelkező kabinetek közé tartozunk Európában” – véli a szociológus. Bútorová úgy látja, azzal, hogy Iveta Radičová személyében nő lett a kormányfő, még inkább háttérbe szorulhat a női egyenjogúság kérdése. Sokaknak ugyanis úgy tűnhet, e téren úttörők vagyunk, mert nálunk nő lett a miniszterelnök, s így nem kell a kérdéssel foglalkozni.

Az IVO elemzése szerint a politikai pártokat nem érdekli a kérdés, nincs stratégia a nemek közötti különbségek kiegyenlítésére. „Ez nem téma, pedig felmérések szerint a lakosok nagy része támogatná, ha átmenetileg kvótákat vezetnénk be a nők előnyben részesítésére” – véli Bútorová. Ugyanakkor tény, hogy a férfiak és a nők között is egyre kevesebben látják úgy, hogy a nők jogállása és esélye alacsonyabb, mint a férfiaké. 2003-ban még csak a nők 20%-a látta úgy, hogy az esélyek kiegyenlítettek, tavaly már 41%-os volt ez az arány. A férfiak 38 százaléka látta azonosnak a nők és férfiak esélyeit 2003-ban, tavaly már 57%-uk.

Több uniós ország kvótákkal igyekszik elérni, hogy minél több nő legyen a politikai és gazdasági döntéshozók között. Az ilyen államok megszabják, hogy a pártlistán minden negyedik vagy második jelöltnek nőnek kell lennie. Emellett például Norvégiában minden vállalat vezetőségében legalább 40 százalékosnak kell lennie a nők arányának, különben bezárhatják a céget. Nálunk a női kvóták bevezetése sosem vált húzótémává, a rendelkezés kritikusai szerint szerencsére. A kvóták bevezetése ugyanis diszkriminációhoz vezetne – minden posztot ugyanis a képességek alapján kellene betölteni.

Emellett a szakemberek úgy látják, az sem állítható egyértelműen, hogy a nők diszkrimináció miatt keresnének kevesebbet, mint a férfiak. A különbözet egyik oka, hogy a nők szülés után anyasági szabadságra mennek, ez idő alatt pedig romlik a bevételi átlaguk. Emellett több olyan szakmában is a nők vannak többségben, ahol alacsonyabbak a bérek. Idővel azért is csökkenhet a férfiak és a nők átlagbére közötti különbség, mivel a diplomások 60 százaléka nő – s köztudottan a felsőfokú végzettségűek az átlagnál jobban keresnek.