Történelem versben elbeszélve

Kilencvenkilencben indította útjára a Lilium Aurum Kiadó a Verses Magyar Történelem sorozatot, a Lant és kardot, s évenként egy-egy kötettel lepte meg az olvasókat. A hét kötetben (Ősköltészetünktől az államalapításig; Az államalapítástól az Aranybulla kiadásáig; A tatárdúlástól Mátyás király haláláig; Mátyás halálától Thököly fellépéséig; Thököly Imre fellépésétől a reformkorig; A reformkortól az első világégésig; Az első világégéstől napjainkig) 1100 kisepikai alkotás található. A hetedik, a zárókötet néhány hete jelent meg. Valamennyit Pénzes István állította össze. A jegyzetek, életrajzi adatok, háttérrajz, az elő- és utószó is az ő munkája.

Hogyan indult a sorozat?

Az ötlet az 1980-as évek végén született, amikor egy sorozatot készítettem a Szlovák Rádió magyar adásának, az iskolarádió részére, mégpedig a magyar nemzet történetéről. A kötelező anyag mellé sok odaillő irodalmi alkotást iktattam be. A visszajelzésekből kiderült: az elhangzott alkotások jó részét nem ismerték a hallgatók. Akkor döbbentem rá, hogy vannak a birtokomban olyan versek, amelyekkel lehetne valamit kezdeni. Összeállítottam az első kötetet, és leadtam a Lilium Aurumnak. Az a szándék vezérelt, hogy a magyar államalapítás ezredik évfordulójára jelenjen meg egy verses történelem, amely István koronázásával zárul. Hodossy Gyula biztatott: ezt folytatni kell.

A cím — Lant és kard — az én ötletem volt, hogy ebből sorozat lett, az Hodossy Gyula érdeme. Folyamatos, állandó kutatómunka eredményeként, amelyet Magyarországon végeztem — Esztergomban, Szegeden, valamint Budapesten a Széchényi Könyvtárban —, korabeli újságokban, folyóiratokban, könyvekben kutattam, ugyanis az adott korokkal foglalkozó kötetekben soha nem találtam összegyűjtve alkotásokat. Rengeteg verseskötetet átnéztem, volt, hogy nyolcat-tízet átlapoztam, és egyetlen megfelelő verset sem találtam.

A Lant és kard olyan versek gyűjteménye, amely a magyar nemzet múltját mutatja be. Jelent meg hasonló válogatás az egyetemes magyar irodalomból?

Tudtommal nem. A magyar történelem eseményeiről ugyan már jelent meg válogatás, a honfoglalástól a szocializmus építéséig, de csak egy kötetben. Mivel hét kötetre bontottam a magyar történelmet, több tucat verset tudtam besorolni egy-egy eseményről, amelyekről a korábbi gyűjtemények csak kettőt-hármat, s ezáltal köteteként átlagban másfél száz vers olvasható. Ugyanis nem az volt a lényeges, hogy mikor született a vers, hanem hogy milyen történelmi eseményről szól. Az utolsó kötet négy fejezetre oszlik. Az elsőben az eddig megszokott verseken kívül, amelyek a háború borzalmait írják le, olyan alkotások is helyet kaptak, amelyek a hazafias lelkesedést magasztalják, hiszen 1916-ig még bizonyos optimizmus volt az emberekben. A második fejezetben az eddig tabutémát jelentő Trianon-versek olvashatók. Mint tudjuk, ezek a versek az eltelt évtizedek alatt nyomtatásban nem jelenhettek meg; a húszas, harmincas években kiadott újságokban bukkantam rájuk. A harmadik fejezet az 1930-as évektől a második világháború befejezéséig tartó időszakot öleli fel; itt megtalálható a harmincnyolcas revízió, a Felvidék visszacsatolása, a második világháború és a háború vége. A negyedik fejezetben kaptak helyet a szovjet éra, az 56-os forradalom, a Kádár-korszak versei, a szamizdatirodalom sok alkotása és a 89-es rendszerváltás kapcsán született versek.

A holokausztról nem történik említés...

Nem, mivel az nemzetközi jellegű volt. Ugyanúgy nem tértem ki a határon túli magyarságot érintő eseményekre sem, tehát hogy tizennyolc óta mi történt velük. Az utószóban megírom, hogy jó lenne, ha valaki felvállalná, feldolgozná az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági magyarság történetét. Ebben a kötetben ugyan egy kicsit benne van a felvidéki magyarság sorsa — de csak Trianon kapcsán.

A szlovákiai magyar költők közül kik szerepelnek a hetedik kötetben?

Kulcsár Ferenc és Tőzsér Árpád. Ebbe a kötetbe többet nem lehetett besorolni, mert ha csak egy-egy verset iktatok ide, az foghíjas lesz, ha meg valóban egy egységet akarok bemutatni, akkor a sorozat tovább duzzadt volna.

Majdnem minden vershez történelmi háttérrajz íródott. Miért?

Minden fejezet történelmi bevezetővel kezdődik, a versek előtti háttérrajzot pedig azért tartottam fontosnak, hogy a történelemben kevéssé járatos személy is el tudjon igazodni az eseményekben.

A sorozat korábbi köteteiről kik szóltak elismeréssel?

Olyan személyiségek, mint Kiss Gy. Csaba vagy Käfer István. De említhetem Koncz Gábort, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatóját is, aki azt emelte ki, hogy milyen nagy örömmel olvasta azoknak a verseit, akik az irodalom perifériájára kerültek. Többen pozitívumként könyvelték el, hogy Jókai Mórtól is közlök verset — sokan nem tudták, hogy a nagy mesemondó lírában is jelentőset alkotott. Visszajelzéseim alapján ez a sorozat nálunk és a magyarországi főiskolákon és egyetemeken ajánlott irodalom lett, de hézagpótló mű lehet a gimnáziumokban is. Koncz Gábor egyébként a sorozat minden kötetéből 500 példányt kér, ugyanis az ausztráliai, dél-amerikai, kanadai magyar egyesületeket szeretnék vele megajándékozni.

Mi szerint történt a válogatás?

Ez kisepikai gyűjtemény. Olyan verseket kerestem, amelyek a magyar nemzet egy-egy meghatározó korszakáról szólnak, az utolsó kötet az első világháborútól napjainkig a magyar nemzet történetének vérzivataros múltját mutatja be.

Nyilván sokkal több vers került elő, mint amennyit a könyv terjedelme elbírt. Szempont volt, hogy a szerző ismert legyen?

Nem a költő személye határozta meg a válogatást, hanem az, hogy folytonosság legyen a versek között. Sok esetben nem kortárs költők alkotásai kerültek egymás mellé, a költeményeket olvasva mégis folytonosságot találunk, mert az egyik vers szinte folytatása a másiknak — vagyis verses történelmet tartunk a kezünkben.

Melyik verset tartod a kötet legérdekesebbjének?

Nagyon sok olyan van, amely a szívemhez nőtt. Az elismert költők mellett megemlítenék két nevet, amely a köztudatban nincs benne: Kerecseny János emigrációba kényszerült, Clevelandben hunyt el, a másik Vargha Gyula — tőle szintén sok verset közöltem; viszonylag hosszú életű volt, Magyarországon halt meg. Csak a húszas-harmincas években megjelent kötetei ismertek, összegyűjtött verseit nem adták ki. Az ötvenhatos forradalom idejéből Petri György és Eörsi István verseit emelném ki.

A kiadó nem tervez további kötetet?

Erről nem volt szó. Mindenesetre dicséretes lenne összeállítani a határon túl rekedt magyarság viszontagságairól, történelmi megpróbáltatásairól tudósító versek antológiáját, ügyelve arra, hogy valamennyi tájegység — a Felvidék, Erdély, a Partium, Székelyföld valamint a Vajdaság és Bánát magyarsága küzdelmeinek is méltó irodalmi emléket állítsunk. De a huszadik századi egyetemes magyar irodalom nem tárgyalható a nyugati magyar irodalom nélkül. Az emigrációban élő és alkotó írókat is illő lenne egyszer bemutatni.

Érsekújvár, 2005 novembere