Toleranciára és egymás tiszteletére van szükség

Az elnökválasztás második fordulóját megelőző kampánynak a magyarkártya lett a vezértémája, az ellenfele táborának retorikája a kilencvenes évek legsötétebb időszakait idézi. Számított arra, hogy ennyire eldurvul a helyzet? Fel volt készülve erre?

Rossz volna, ha az úgynevezett magyarkártya válna az első számú témává. Szlovákia számára ugyanis – tekintet nélkül arra, milyen anyanyelven beszélnek az ország lakosai – jelenleg a válságból kivezető utak keresése az első számú téma. Mindnyájan jobb életet, munkalehetőségeket szeretnénk, magas színvonalú és hozzáférhető egészségügyet, emberhez méltó szociális ellátást. A magyarkártyával azok játszanak, akik ellenségeskedést és félelmet kínálnak. Ezek pedig nem valók az elnöki kampányba.

Úgy véli, hogy sikerül valaha is megtalálni azoknak a röplapoknak a megrendelőjét, amelyeken ön autonómiát ígér a szlovákiai magyaroknak?

Már felszólítottam a legfőbb ügyészt, hogy ez mihamarabb történjen meg.

Mit gondol, hogyan reagálnak a választók erre az uszító kampányra? A nemzeti érzelműeket mozgósítja, vagy azokat, akiktől távol áll a nemzetiségi gyűlöletkeltés?

Szociológus vagyok, de most, hogy akaratomon kívül részese lettem olyan folyamatoknak, amelyeket mindig is elítéltem, nagyon óvatos vagyok a becslésben. S hozzá kell tennem, a kérdést nem is értem teljesen. Ha ugyanis valaki nemzeti érzelmű, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy közel áll hozzá a nemzetiségi uszítás. De mivel én hiszek a mindnyájunkban lakozó jóban, bízom abban, hogy az emberek eljönnek szavazni, és választásukkal igazságos bizonyítványt állítanak ki a jelölteknek és önmaguknak is.

Az utóbbi két hét tapasztalatával a háta mögött újra elfogadná az MKP támogatását?

Minden őszinte ajánlatot elfogadnék. Az MKP ajánlatát ilyennek tartom.

Szociológusként mivel magyarázza, hogy ilyen durva soviniszta kampánnyal még mindig van esély arra, hogy hatni lehessen a lakosság egy bizonyos rétegére?

Minden országban létezik egy bizonyos százaléknyi lakosság, amely reagál az olyan megszólításra, amely a legalacsonyabb ösztönökre apellál. És válságidőszakokban éppen ezek az ösztönök a legsebezhetőbbek.

Köztársasági elnökként mit tenne azért, hogy a magyarkártya megszűnjön örök dzsoli dzsókerként működni a szlovákiai populista erők kezében?

Azt, hogy nem játszanék vele. S ugyanezt kérném valamennyi politikai szereplőtől, függetlenül attól, milyen nemzetiségű választókat képviselnek.

Ha Ivan Gašparovič annak köszönhetően nyeri meg a választásokat, hogy a szlovák választók mobilizálódnak a magyarok ellen, ön szerint ennek lesz valamilyen hatása a társadalom további fejlődésére?

Ha Ivan Gašparovič nyer, ez azért lesz, mert megkapja a szlovákiai választók többségének szavazatát. De én bízom abban, hogy a választók mobilizálódnak, és leadják voksukat, többek közt a kölcsönös toleranciáért és tiszteletért. Erre van szükség egy egészséges demokratikus társadalom további fejlődéséhez.

A kampány során Mikuláš Dzurindával kapcsolatban is kritikusan nyilatkozott. Ezzel már megpróbálja előkészíteni a talajt az SDKÚ-elnöki poszt esetleges megpályázására, arra az esetre, ha nem járna sikerrel az államfőválasztáson?

Én arra készülök, hogy sikerrel járok a köztársaságielnök-választáson.

Esélyes államfőként ki a politikusi példaképe?

Nagyon nagyra értékelem a finn elnök asszonyt, aki rendkívül népszerű, mégis a megfelelő időben képes megnyitni a szükséges, akár kényes témákat, s képes a konfliktusok megelőzésére és kezelésére. A történelmi személyiségek közül Winston Churchillt említeném, aki mindvégig nagyon őszinte és nyitott politikát folytatott, akkor is, ha ez népszerűségi mélyponthoz vezetett. S végül ide sorolnám még Angela Merkel német kancellárt, akit azért csodálok, mert képes pártokon átívelő döntéseket hozni, s nemcsak Németországban, hanem az EU szintjén is. Az ilyesfajta integrálást tartom a köztársasági elnök egyik legfontosabb feladatának.