Találkoztunk Marienbadban?

Évszázadok óta működő csapda az, hogy a humanizmus mindent magához viszonyít, s az ember „saját képére és hason?latosságára” képzeli el a világot. Holott – írja Alain Robbe-Grillet a Természet, humanizmus, tragédia című esszéjében – „az ember nézi a világot, és a világ nem néz vissza rá.”

Amilyen elszántsággal hirdette meg a „filozófia fordulatát” az 1920-as években Moritz Schlick, olyan elszántsággal torpedózta meg a műalkotást béklyóban tartó metafizikát Robbe-Grillet. A világ megragadására hasonló módszert talált, mint Schlick és a Bécsi Kör logikai pozitivistái; egy mindenki által érthető interszubjektív (fizikalista) nyelvet.

„Itt most forró” vagy „itt most pirosat látok” – ezek az érvényes alapkijelentések a világról, az ún. protokolltételek. „Péter ma délelőtt dühös volt” – ez fizikalista nyelven így hangzik: „Itt és most létezik legalább egy személy, akit Péternek hívnak; testi állapotát délelőtt tíz óra hét perckor a légzés és a pulzus felgyorsulása, bizonyos izmok összehúzódása jellemezte” stb.

Robbe-Grillet hasonló elvet követett regényeiben. Az író ne keressen lényeget, ne használjon jelzőket, hanem – akárcsak az ábrázoló geometria – próbálja meg leképezni azt, amit a szem lát. Példaként említhetjük az Útvesztő első mondatait, amelyek a következő protokolltételekre bonthatók le:

1. itt most egyedül – védett helyen

2. odakint esik

2.1. odakint lehajtott fejjel megy egy ember az esőben

2.1.1. egyik kezét maga elé emeli

2.1.2. (de azért) maga elé is figyel

2.1.2.1. néhány méterre maga elé

2.1.2.2. néhány méternyi nedves aszfaltra

3. odakint hideg van

3.1. süvít a szél a fekete, kopasz ágak között

3.1.1. süvít a szél a lombok között

3.1.1.1. egész ágakat himbál meg

4. odakint süt a nap

Ezek a kijelentések a formális logika szimbólumaival is leírhatók. Hogy közelebb jutunk-e általuk a valósághoz? Funkciójuk talán nem is ez. Hanem az, hogy állandó ismétlődésükkel megkérdőjelezzék az olvasó térről és időről való előzetes tudását. Akárcsak a Tavaly Marienbadban című film főszereplői, akik azt próbálják megfejteni, vajon találkoztak-e egy évvel korábban Marienbadban.

A fizikalizmus alulmaradt. Schlicket „ártalmas filozófiája miatt” agyonlőtte egy diákja a bécsi egyetemen, a Bécsi Kör pedig az Anschluss után szűnt meg. Robbe-Grillet-nek „csak” a kortársak gúnyolódását kellett elviselnie, és azt, hogy legfeljebb a kritikusai olvasták könyveit; irodalmi munkássága az olvasók körében szinte visszhangtalan maradt. Követői sem igen akadtak – a magyar irodalomból csak Mészöly Miklós regénye, a Film (1976) említhető.

A nouveau romannak nem sikerült megvalósítania a prózapoétikai reformot, de kudarcával együtt is a huszadik század egyik legizgalmasabb irodalmi kísérlete volt. (gazdag józsef)