Szt. Martin egyszerre több műfaj képviselője

Sok oldaláról bemutatható művészt látott vendégül Esztergom, aki zenei kifejezésmódjában egyéni stílust képvisel, korlátlan őszinteséggel beszél a hangok nyelvén érzéseiről. Ugyanezekkel a jegyekkel bírnak Szentmártoni Imre – Szt. Martin fotós és költői alkotásai is, melyekről Rafael Balázs újságíróval beszélgetett szeptember 22-én a Babits Mihály Városi Könyvtárban az érdeklődő közönség előtt.

Elöljáróban egy kis magyarázattal szolgált a zenész művésznevének eredetével kapcsolatban. Diák korában nehéz volt aláírnia – esetenként aláhamisítania – a hosszú nevet, amihez még hozzátartozott a kérdőívek kitöltésekor a szintén hosszadalmas írói tevékenységet igénylő születési hely, Hódmezővásárhely megjelölése. Első lemeze megjelenésekor döntött úgy, hogy elejét veszi a további bajoknak és képletesen új arcot vesz fel, amihez a Szt. Martin nevet választotta. Nem utolsó sorban a külföldi megjelenések értelmezhetősége is motiválta a névváltoztatást, amire már a pályafutása elején sor került. Négy hónappal az első lemez után már Malajziában találta magát az eredetinél egyszerűbb, de mégis hasonló és világnyelveken is kiejthető nevével. A művész elmondása szerint nem csak a neve, hanem az általános iskolai verselemzések is sok buktatóval szolgáltak. Nem értett egyet az akkor előre gyártott, versekre ráakasztott kategorikus kijelentésekkel, számára a vers a konzerv-érzések mellett mindig valami sajátot is adott. Ma már saját verseit írja és kíváncsian hallgatja az olvasót, vajon kiben milyen érzelmeket keltenek a művek, milyen gazdára lelnek az általa elindított gondolatok. Az Esztergomi Klubszínpad szemelvényeket adott elő költeményeiből, melyek az ember tétova mivoltát, a két oldalról nézhető világot hozták a terembe. Verseiben a romantika tüzével markol az élet szépségeibe, emberi vágyat ültet a tárgyakba, a megtestesült érzelmekbe.

Az estébe nyúló beszélgetés során Szt. Martin bemutatta azt a CD összeállítást, mely legújabb albumának mester-anyaga. A 11 vadonatúj dalt tartalmazó anyag esztergomi látogatása előtt két nappal készült el, az összejövetel vendégei első kézből hallhatták a legújabb szerzeményeket. A zeneszámok fele-fele arányban pánsípra és szaxofonra hangszereltek, helyenként saját verseivel összefűzve. A CD hamisítási dömpingjének prózai kérdésére válaszolva Szt. Martin elmondta, hogy igazából mint zeneszerző nem sokat tud tenni ellene. A korongok biztonsági kódjait maximum egy nap alatt megfejtik és máris név nélkül hamisítható. Egy gyulai fellépése alkalmával a dedikálásra váró CD esetében is csak annyit sikerült kiderítenie, hogy melyik országban készült a másolat. A mai technika világában ez a népszerűség ára, de még mindig kedvezőbb ez a helyzet, mint a lemezboltok előtt áhítozó névtelen szerzőké, akik akkor még azt sem bánnák, ha kiadványaik kalóz kézen forognának.

A zenész-költőt hallgatva világossá válik, hogy a magyar nyelvvel – akár zenéhez kapcsolva – minden elmondható. Lehet a szavak figyelmes egymásba kapcsolásával, aprólékos pontossággal történetet megeleveníteni, lehet félszavakkal, ködösen, több értelmezhetőséget adni. De lehet válogatott érzelmeket térben és minőségben úgy kapcsolni, hogy az emóciók életszerűen jelenjenek meg. Szt. Martin ez utóbbi műfaj képviselője.