Szövetségesek nélkül nem megy

„Magyarságom és a szociáldemokrata világnézet nem okozott tudathasadást bennem.” A kárpátaljai magyarság figyelme az idei, a független Ukrajna történetének harmadik parlamenti választásán immár hagyományosan a Beregszász központú választókerületre összpontosult. Nem véletlenül: ez az egyetlen választókerület, ahol a magyar nemzetiségű választópolgárok vannak többségben. S eleve, ebben a hat közigazgatási egységből – Beregszász megyei jogú városból és a Beregszászi járásból teljes egészében, a Nagyszőlősi, az Ungvári, a Técsői és a Huszti járásból pedig részben – összeapplikált választókerületben él az ukrajnai magyarság 70-80 százaléka.

Eddig még egyetlen alkalommal sem az volt a tét, hogy magyar vagy nem magyar lesz az ukrán parlamentbe innen bejutó képviselő. 1994-ben például két nagy résztvevője volt a választásoknak: Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) akkori elnöke és Tóth Mihály, e szervezet választmányi tagja, az akkori beregszászi járási elnöki megbízott. A győztes Tóth Mihály lett. E győzelem egyik következményeként számos alapszervezet és vezető tisztséget betöltő személy kilépett a KMKSZ-ből, és az akkor létrejött kisebb-nagyobb önálló szervezetek létrehozták a megyei csúcsszervet, a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumát. 1998-ban a KMKSZ revansot vett: az új elnök, Kovács Miklós hívta ki és győzte le Tóth Mihályt, s került be a parlamentbe.

2002-ben ismét fordult a kocka: a Beregszász központú 72-es számú választókerületben ugyanis a szociáldemokrata párt és a Fórum támogatását egyaránt bíró Gajdos István legyőzte a sokak által favoritnak tartott, újra induló Kovács Miklóst. A 48 milliós Ukrajna egyetlen magyar nemzetiségű parlamenti képviselője 14-én tette le a hivatalos esküt.

A választási kampány során erőteljesen előtérbe került a nemzeti hovatartozás. Mit jelent önnek magyarnak lenni?

Nemzetiségi hovatartozásom mindig meghatározó élmény jelentett számomra. Elsősorban talán azért, mert otthonról sem jöttem üres kézzel. A magyarságtudatot gépkocsivezető édesapámtól és pedagógus édesanyámtól természetes örökségül kaptam. Meghatározó volt számomra az a környezet is, amelyben felnőttem: szülőfalum, a gyakorlatilag színmagyar Makkosjánosi, itteni középiskolám, amely a végzősök képzeletbeli batyuját nem csupán tudással, de elegendő és megfelelő identitástudattal és telepakolta. Fontos ugyanakkor megjegyeznem: a magyarságom sohasem gátolt abban, hogy nyitott legyek más nemzetiségűek irányában. Ez nem is lehetett volna másképpen sem akkor, amikor iskolásként magyar, ruszin, ukrán, orosz fiúkkal együtt jártam az ökölvívóedzésekre, sem Tulában, ahol a barátaim között tudhattam az akkor még létező Szovjetunió szinte valamennyi népének, nemzetiségének képviselőjét. Nem tudom elképzelni azt sem, mi lett volna, ha 1998-ban és 2001-ben, amikor falvaink a természeti katasztrófák epicentrumába kerültek, járási vezetőként nemzeti hovatartozástól tettem volna függővé, hová, mekkora segítséget irányítok. Elvégre a romboló áradat sem volt tekintettel arra, hogy a letiport házakban magyarok, ruszinok vagy éppen romák laktak. Alighanem ennek is köszönhetem, hogy Kárpátalja történetében még egyetlen magyar nemzetiségű jelöltre nem szavazott annyi nem magyar nemzetiségű választópolgár, mint a mostani választásokon rám.

Az említett nyitottság az ön választási kampányának is egyik vezérmotívuma volt. Az eredmények ismeretében az emberek vevők voltak rá. Ugyanakkor ismerve a kárpátaljai hagyományokat, sokaknak szokatlan volt, hogy egyértelműen elkötelezte magát egy ukrajnai politikai párt mellett.

Pedig nagyon egyszerű a magyarázat. Nézzünk szét azokban az országokban, amelyekben jelentős magyar közösségek élnek. Azt tapasztaljuk, hogy sehol sem gubóznak be, mindenütt aktívan kiveszik részüket az adott ország politikai és gazdasági életéből. Legyünk realisták. A 48 milliós Ukrajnában a 160 ezres magyarság egyedül nem kerülhet a hatalom közelébe sem. Az itteni törvények például olyan megszorításokat tartalmaznak, hogy önálló párt alakítására gyakorlatilag nincs semmilyen esélyünk. Érdemben és eredményesen tehát csak úgy léphetünk fel az itteni magyarság érdekében, ha az ukrajnai pártok között keresünk és találunk szövetségest. Az „egyedül nem megy” igazságára a járási tanács, majd a járási közigazgatás elnökeként is rá kellett döbbennem. Megválasztásomkor nekem és a mögém felsorakozott, újszerűen gondolkodó csapatnak rengeteg ötlete, elképzelése volt. Amikor azonban ezeket valóra akartuk váltani, többnyire kemény falba, más érdekeket erőteljesebben képviselő csoportokba ütköztünk. El kellett döntenünk, vagy felállunk és átadjuk a helyünket másoknak, vagy ölbe tett kézzel végigüljük a négy évet, vagy kiutat keresünk ebből az állapotból. Én a harmadik lehetőséget választottam. Elhatároztuk, hogy az előrelépést célul tűző elképzeléseinkhez igyekszünk országos politikai erőket megnyerni. Alapfeltétel volt az is, hogy ez a párt felvállalja az Ukrajnában élő nemzetiségi kisebbségek érdekeinek megjelenítését és védelmét, és az is, hogy azonosulni tudjunk e párt ideológiájával, ez a párt Európa felé haladjon, s ne a múltban keresse a jövőt. S végezetül, hogy ez a párt tekintélyes legyen, olyan, amely már itt helyben, Kárpátalján is bizonyította: tud és akar azokért az emberekért tenni, akik neki szavaztak bizalmat az 1998-as parlamenti választásokon. A felsorolt követelményeknek az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt felelt meg. Az ország muzulmánjait tömörítő párton kívül ugyanis ez az egyetlen párt, amely programjában foglalkozik a kisebbségekkel, amely figyelembe veszi, hogy Ukrajnában az ukránokon kívül más nemzetiségűek, magyarok, krími tatárok, lengyelek, bolgárok, románok, gagauzok is élnek. A szociáldemokrácia ráadásul az egyik leghaladóbb világnézet, amit az is bizonyít, hogy az EU legtöbb tagállamában e pártok kormánytényezők. Az ukrajnai szociáldemokrata pártnak jól kiépített és megfelelően működő kapcsolatai voltak és vannak az európai szociáldemokratákkal. Ugyanakkor ennek a pártnak erős frakciója volt a korábbi parlamentben is. A Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának alelnökeként azt is elmondhatom, hogy magyarságom és a szociáldemokrata világnézet nem okozott tudathasadást, lelki meghasonulást bennem. Ellenkezőleg, e két dolog több lehetőséget ad ahhoz, hogy még eredményesebben szolgáljam e vidék magyarságát. A legnagyobb hatékonyságot pedig akkor tudjuk elérni, ha az ország, az itt lakó állampolgárok, azon belül a magyarok érdekeit integráljuk, és országos, parlamenti szinten is megjelenítjük. A választási kampány során az ellentábor egyik aduja az volt velem szemben, hogy nem képviselem majd a kárpátaljai magyarokat, a kezemet teljesen megköti a pártfegyelem. Nos, ami a pártot illeti, nem hiszem, hogy a szociáldemokraták olyan eszközökhöz nyúlnának, amelyek a kisebbségi jogokat sértenék. Közjogilag ugyan én csak a körzetemben élő választópolgárokat képviselhetem, függetlenül nemzetiségi hovatartozásuktól, csakhogy mivel a választók zöme magyar, egyértelmű, hogy jogosan léphetek fel a kisebbségi jogok védelmében.

Vannak, akik azt hirdetik, a magyarok boldogulását egy Tisza-melléki elnevezésű, jobbára magyarlakta településekből létrehozott járás segítené elő. Mi erről a véleménye az egyetlen magyar többségű járás egykori vezetőjeként?

Nem tudok véleményt mondani erről a járásról, mert nem rendelkezem kellő információval. Jobbára a sajtóból tudom, hogy léteznek ilyen elképzelések. Korábbi közigazgatási vezetőként és gazdasági ügyekben jártas személyként azt mondhatom, hiába vártam, hogy az elképzelést hatástanulmányokkal, különböző felmérésekkel, gazdasági kimutatásokkal, közvélemény-kutatásokkal tegyék teljessé a kezdeményezők. Holott tudnunk kell, mit építünk, mire építünk, miből építünk és kinek építünk valamit. Nem tudom sem azt mondani, hogy ellenzem, sem azt, hogy támogatom az elképzelést, mert nem látom tisztán a célokat. Nem látom, milyen pénzekből él majd egy ilyen közigazgatási egység, hiszen elég ránézni a térképre, hogy rájöjjünk, a megyében épp az érintett térségnek a leggyengébb az ipara. A mostani közlekedési viszonyok közepette még a járásban lakóknak is fejtörést okoz az ügyes-bajok dolgaik intézése, nemhogy a százvalahány kilométerre élők számára. Nem részletkérdés az sem, hogyan lehetne egy ilyen közigazgatási egységnek Beregszász a központja, amely megyei jogú, azaz a járástól minden téren független város. Mindehhez tegyem hozzá, hogy egy ilyen közigazgatási egység létrehozása egész sor közigazgatási határmódosítást vonna maga után, amelynek sem helyi, sem magasabb szinten nemigen örülnének. Szerintem a járható út csak az lehet, hogy egész Kárpátalján igyekszünk mindenkinek kedvező feltételeket kialakítani. Mindehhez a kedvezményes befektetésekről szóló törvény és a lokális különleges gazdasági övezetről szóló törvény révén már megvannak az előfeltételek. Ezeket kell bővíteni, újabb tartalommal megtölteni, lehetőségekkel gazdagítani. Ez az út a járható azért is, mert érintené valamennyi Kárpátalján élő magyart, egyikük sem érezné megsértve, kirekesztve, mellőzve magát.

Ön szerint mit kell tenni, hogy a kárpátaljai magyarság az őt jogosan megillető szintre emelkedjen?

Ha szétnézünk a Kárpát-medencében, azt kell látnunk, hogy a magyarság csillagzata régen nem tapasztalt fényben ragyog. Magyarország NATO-taggá vált, s az elképzelések szerint már az első körben felvételt nyer az Európai Unióba. Komoly politikai és gazdasági tényező a magyar más országokban is. Nincs miért szégyenkeznünk nekünk, kárpátaljai magyaroknak sem, akik szervesen hozzátartozunk a magyar kulturális nemzethez. Bátran és emelt fővel belenézhetünk a velünk együtt élők szemébe. Elsősorban tehát arról szeretnék szólni, milyen bűnt nem szabad elkövetnünk a kárpátaljai magyarsággal szemben. Óriási és megbocsáthatatlan bűnt követ el a kárpátaljai magyarsággal szemben az, aki állandóan azt sulykolja belé, hogy egyedül van, hogy végveszély fenyegeti, hogy mindenkiben csak az ellenséget kell látnia. Ezáltal ugyanis egy újszerű, tudati gettóba zár egy egész közösséget. A bezártság még sohasem vezetett jóhoz, nem szült sikert, a megmaradást csak primitív formában segíti elő, s ugyanakkor igen sok értékes emberben szökési vágyat gerjeszt. Bezárkózás helyett nyitnunk kell minden irányban. Ehhez a mienknél jobb geopolitikai fekvéssel nem rendelkezik egyetlen ukrajnai megye sem. A nyitás, az egészséges integrálódás az adott államban csakis előnyökkel járhat. Erre nem csupán gyakorlatilag valamennyi nyugat-európai ország példa, hanem azok az országok is, amelyekben a helyi magyarság rájött: sokáig egy lábon állni lehetetlen, két lábon állni bizonytalan, három lábon állni viszont már eléggé biztonságos. Vagyis: nem lehet csak Budapesttől várni a segítséget, nem lehet csak Budapestre és csak a saját, többnyire még csekély erőforrásainkra támaszkodni. Ha azonban élünk mind a Budapest által felkínált segítséggel, mind a helyi közösségekben meglévő lehetőségekkel, és maximálisan kihasználjuk a központi hatalom – szeretném aláhúzni: általunk megszerezhető, javunkra fordítható – erőforrásait, akkor ez a magyarság, a kárpátaljai magyarság csodákra képes.

A parlamentben ön valószínűleg megörökli magyar nemzetiségű képviselőelődei helyét a kisebbségi albizottságban.

Valószínűleg felkínálják majd ezt a helyet, én azonban egy másikban, a költségvetéssel foglalkozó állandó bizottságban szeretnék dolgozni. Lehet, hogy sokakat mindez meglep majd, de megvan az ésszerű magyarázatom a döntésemre. Képviselőként és magyar nemzetiségűként minden eszközzel rendelkezni fogok majd ahhoz, hogy beleszólásom legyen a kisebbségi állampolgárokat szorosan érintő ügyekbe. Semmi sem akadályoz meg engem például abban, hogy idővel és szükség esetén ilyen témájú törvényjavaslatokat, törvénymódosításokat készítsek és nyújtsak be. Folytatva azonban a korábbi kérdésre adott válasz gondolatsorát, a magyarság csak akkor fogja igazán jól és otthon érezni saját magát a szülőföldjén, ha nem lesznek filléres gondjai, ha biztos lesz a jövőjében. Vállalkozóként azonban jól tudom, hogy a gazdasági felemelkedéshez pénz kell. Kijev bőven rendelkezik már ilyen forrásokkal, ahhoz azonban, hogy mi is részesüljünk belőlük, közel kell ülni hozzájuk. Emellett igen fontos a külföldi tőke becsalogatása is e vidékre. Ehhez most óriási esélyt adott kezünkbe a sors. Két-három év múlva Magyarország várhatóan az Európai Unió teljes jogú tagjává válik. Vagyis a jelenlegi ukrán-magyar határ már a közeljövőben két hatalmas politikai és gazdasági közösség, az EU-tagországok és a FÁK-országok közötti határrá válik. Mindez egyebek mellett azt vonja maga után, hogy a Magyarországon már jelen lévő multinacionális cégek belátható időn belül az ottaninál olcsóbb munkaerőpiac után néznek. S ezt nagyon hamar és nagyon közel megtalálják nálunk – Kárpátalján. Természetesen a mi irányunkba fognak nyomulni a nagy keleti cégek is. Óriási lehetőségek nyílnak különböző pályázatok elnyerésére is igen komoly beruházások elvégzéséhez. Persze, minderre csak akkor kerülhet sor, ha megvan bennünk a megfelelő fogadókészség, ha nyitunk a világ felé, és felkészülünk erre a pillanatra. Ellenkező esetben ugyanis, amennyiben bezárkózunk, amennyiben nem lesz szövetségesünk, könnyen partvonalon kívülre kerülhetünk, s továbbra is csak az odadobott morzsákra leszünk kényszerítve.

NÉVJEGY

Gajdos István 1971. május 5-én született a Beregszászi járási Makkosjánosiban.

1988-ban érettségizett szülőfaluja magyar tannyelvű iskolájában.

1988-ban kezdte el tanulmányait a Tulai Műszaki Főiskolán (az akkori legmagasabb ösztöndíjat kapta).

A Szovjetunió felbomlása után Lembergben folytatta tanulmányait, az ottani műszaki egyetem járműgazdálkodási karán, ahol 1995-ben gépészmérnöki diplomát szerzett.

1998-tól az Ungvári Állami Informatikai, Közgazdasági és Jogi Főiskolán tanult jogtudományi szakon.

1993-ban egyik alapítója és 1998-ig igazgatója volt a Beregszászi járás első komolyabb magánvállalkozásának, a Numitátor Kft.-nek, amely mára a járás legnagyobb adófizetőjévé nőtte ki magát.

1998-2000-ben a Beregszászi Járási Tanács elnöke, ilyen beosztásban ő volt a legfiatalabb egész Ukrajnában.

2002-től, hasonlóan legfiatalabbként az egész országban, az ukrán államfő a Beregszászi Járási Állami Közigazgatás elnökévé nevezte ki.

1998-tól tagja az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Pártnak, a kárpátaljai megyei szervezet második embere, 2002 januárjától alelnöke a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának.