SZÓTÓL SZÓIG

„Miklós számomra megírhatatlan” – mondja egy férjére emlékező beszélgetés során Polcz Alaine, afelől azért egy pillanatra sem hagyva kétséget, hogy Mészöly Miklós életműve a feledés és felfedezés irodalmi árapályában a szakma és az olvasótábor nem csillapodó figyelmét élvezi. És ilyen értelemben Polcz Alaine sem megírhatatlan, egyetemisták, irodalomtörténészek nyilván már kutatják-írják őt valahol, csak még épp az eredménye nem látható. „Az volna gyönyörű, ha írás közben szótól szóig, mondattól mondatig – mint a zseblámpafény – világíthatnánk magunknak, és így érhetnénk tetten, ami éppen a mi tettenérésünktől lesz azzá, ami” – így Mészöly (A mesterségről). Mindenesetre október elején Mészöly Miklós is, Polcz Alaine is íródik, a szemünk láttára: egyikük a Kalligram (ismét) neki szentelt számának címoldaláról néz szembe velünk, a másiktól Budapesten, a Lövölde téri óriástáblán köszön el névtelen tisztelője (Németh Ilona felvételén).