Szlovákiai magyar márka születhet

Az elmúlt év során olyan történt Sajógömörön, ami már nagyon rég nem: a faluból és a környékről 70 embert hívtak össze egy válogatásra. A 70-ből végül 10, később 5 maradt, ők lettek a helyi varroda első alkalmazottai. Egy európai uniós, határon átnyúló projekt részeként kezdték el képezni az embereket, magyarázta kérdésünkre Bindics Gábor, az ötletgazda. „Évekkel ezelőtt megszűnt Tornalján az Ozeta varroda, rengeteg ember veszítette el állását. A szakmai gyakorlatuk tehát megvan” – jegyezte meg. Jelenleg megrendelésre varrnak. A munkahelyteremtés viszont csak az egyik oldala a projektnek, figyelmeztet Szalay Zoltán projektkoordinátor. „Munkát adunk, és egyben a helyiek regionális identitását is erősítjük” – magyarázta. Az egész folyamatot ugyanis egy néprajzi kutatás előzte meg – feltérképezték a tájegység tájszó- és motívumkészletét, így találtak rá a kutika kifejezésre, ami kutacskát, forrást jelent. Ebből, és egy népi öltözködési motívumból alakították ki a Kutika logóját, amelyből egy regionális ihletésű ruhamárkát szeretnének kifejleszteni. Valami olyasmit, mint Spanyolországban a katalán mintákra épülő, azóta világhírű ruhamárka, a Desigual.

Ez nem olyan, mint egy gyár, mondta Janka, az egyik alkalmazott. „Be tudjuk osztani magunknak az időt, ha tartani kell a határidőt, bent maradunk tovább” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy van bennük egy kis félelem annak kapcsán, életképes lesz-e a varroda. Jelenleg egy drogérialánc egyenruháit varrják.

Napi negyven a norma

Leparkolunk a patak partján, a kerítés egyik tartóoszlopára akasztva régi fateknő a Kutika logójával. Lépcső vezet fel a tornácra, a hátsó helyiségben zajlik a festés, elöl pedig a szabás és a varrás. Éppen a egy drogérialánc új egyenruhái készülnek – hosszabb női trikók, világoszöld alapon sötétkék, hálószerű mintával. Legfeljebb fél óra alatt készül el egy darab, a levasalással együtt, magyarázza Janka, az egyik varrónő. „Alica elkezdi a nyomtatást, a többiek pedig közben már szabják, hogy egyszerre menjen a folyamat. Napi negyven a norma, de általában megcsinálunk hatvanat” – mutat a polcok felé, ahol már sorakoznak az egymásra hajtogatott trikók.

Az egész egy európai uniós, határon átnyúló pályázati projektből indult, együttműködésben a magyarországi Romani Design ruhamárkával, magyarázza Bindics Gábor. „Ebben a régióban a legnagyobb a munkanélküliség, és amikor a tornaljai Ozeta is megszűnt, még az a kevés ember is elvesztette a munkáját, akiknek volt. Ezért adta magát az ötlet, hogy ha valahol, akkor itt kellene ezt létrehozni. Ezek kitanult emberek, akik a szakmájukban képesek versenyképes áron jó minőségű ruhákat megvarrni” – fejtette ki az ötletgazda.

Anci, jól dolgoztál

Az alkalmazottak válogatása év elején zajlott. Először behívtak 70 jelentkezőt, akikből első körben maradt 40, aztán 10. Ezután következett a betanítás, Dagmar Hilbertovával, a pozsonyi képzőművészeti főiskola (VŠVU) tanárával. Az indulási projekt végeztével aztán szeptembertől 5 embert tartottak meg. Volt, aki sírt örömében. A végén már annyira izgultak, hogy álmatlan éjszakáik voltak, mondta nevetve Iveta, az egyik varrónő. „Amikor felhívtak, hogy szeretnék velem folytatni, már potyogtak a könnyeim. Nagyon örültek a családban, ne akarja tudni, mennyire” – tette hozzá Iveta, aki előtte három évig volt munkanélküli. Ő az egyetlen az alkalmazottak közül, aki nem iskolában tanulta a szakmát. A tornaljai gimnáziumba járt, és mivel a család nőtagjai közül mindenki tudott varrni, akár megrendelésre is, ő is elsajátította a technikát. Janka is 3 évig volt munkanélküli, a többiek, Alica és Hédi korábban gyesen voltak. „Nekem csak iskolám van, mert aztán jöttek a gyerekek, Emília, Noémi és Dávid” – árulta el Alica. Hédinek két gyereke van, ő gyakorlatilag a szomszédba jár dolgozni – a varrodával szemben lakik, a patak túlsó partján. Ez nem olyan, mint egy gyár, magyarázza Janka. „Persze, ha ki van adva, hogy eddig ennyit kell megcsinálni, akkor igyekezni kell. Be tudjuk osztani magunknak az időt, maradunk tovább, vagy beugrunk szombat-vasárnap” – mondta. Délután a gyerekek is benéznek, miután hazamentek az iskolából. „Fizetéskor rájuk is gondolunk, aztán mondják: anci, jól dolgoztál” – neveti el magát Iveta. A férjeik nagyrészt külföldön dolgoznak, és csak ritkán járnak haza.

Motiváció és identitás

A faluban persze sokan irigykedtek azok közül, akik nem kerültek be, és ahogy az lenni szokott, szóbeszédek is terjedtek a varrodáról, hogy úgy sem bírja sokáig. Egyelőre még van munka. „Van bennünk félelem, hogy lesz tovább, lesz-e még megrendelés. Reménykedünk benne” – árulta el Janka.

Az alkalmazottak válogatását tavaly egy néprajzi kutatás előzte meg. Baranyovics Borisz feltérképezte a tájegység néprajzi örökségét, a helyszínen és a szakirodalomban is. Olyan nevet és logót akartak ugyanis a varrodának, amely egy márkává, branddé összedolgozva reprezentálhatja magát a projektet, és egyben a gazdag hagyománykinccsel rendelkező Gömört. Így jutottak el a kutikához, ami egy feledésbe merült tájszó. A varroda alkalmazottai már nem ismerték. „Kút, kúti víz, forrás. Így magyarázta az etnológus” – mondja Árpi bácsi. A Kutika logóját, a zegzugos irányban haladó fonalat a gömöri viselet ihlette, ezt Németh Gergely grafikus dolgozta logóvá.

A Kutika ötletét részben a népszerű Desigual márka története adta, amelyet szintén egy kisebbségben élő nép hagyományai, a katalán minták ihlettek. Egyelőre tehát szokványos, kommersz varrodaként működnek, a Kutika, mint márka inkább a hosszú távú cél, magyarázza Szalay Zoltán, programkoordinátor. „Az egész úgy lesz fenntartható, hogy munkát adunk, és egyben erősítjük a helyiek regionális identitását. Ezzel rakjuk le az alapjait az új márkának, amely a gömöri régiót képviselheti” – jegyezte meg Szalay. De van a projektnek egy másik – egyelőre még csak elméletben létező – része, amely a környék gasztronómiai produktumait tenné országosan elérhetővé: fűszer- és gyógynövények, valamint gombák gyűjtésével, termesztésével, szárításával, csomagolásával és terjesztésével foglalkozna.