Szlovák–magyar kapcsolatok: etnikai feszültség tömegsírok nélkül

A konferenciáról tegnap közöltünk egy tudósítást. Most, a teljesség igénye nélkül, néhány problémakört emelünk ki; olyan kérdésekre fókuszálunk, amelyek a szlovák–magyar kapcsolatok statikus értelmezésének új dinamikát adhatnak. A konferencia gazdag kínálatából ragadunk ki olyan témákat, amelyek tovább rezonálhatnak a szlovákiai magyar közösségben, valamint továbbgondolásra ösztönzik a közösség tagjait.

Simon Attila történész nem osztja a szlovák és a magyar kormány vezetőinek nézetét, hogy a szlovákok és a magyarok kapcsolata kimagaslóan jó lenne. Úgy látja, bizonyos értelemben párhuzamos társadalmakat építünk: a magyar téma kiszorult a közbeszédből, a szlovák médiából, ezért nem is jut el a szlovákokhoz. A magyar társadalom is ludas ebben, mivel a legtöbb esetben elzárkózik olyan témáktól, ügyektől, melyeket szlováknak tart, a Kuciak-ügyet hozta fel példaként az előadó. Bár a pozsonyi tüntetéseken számos magyar vett részt, a dél-szlovákiai magyar városokban nem szerveztek tüntetéseket.
Simon szerint a Híd és az MKP viselkedése is kiábrándító volt. Éppen ezért úgy gondolja, van miről beszélni a szlovák–magyar kapcsolatok témában.

Kulturális közelség

A korábbi szlovák–magyar kapcsolatok disszonanciái visszaköszönnek ma is, véli a történész. A két világháború közti korszakot tárgyalta, mivel ebben az időszakban volt plurális demokrácia és többpártrendszer, amely lehetővé teszi az összehasonlítást a jelennel. A szlovákok és a magyarok sok százéves egymás mellett élése azt eredményezte, hogy a kulturális távolság a két nemzet között minimális, ha az egyes kultúraelemeket (vallás, ünnepek, öltözködés, gasztronómia stb.) vizsgáljuk, az azonosság nyilvánvaló. A legnagyobb különbség a nyelv. Egyebek mellett a kulturális közelség miatt asszimilálódtak könnyen 1918 előtt a szlovákok, és ma ezért asszimilálódnak könnyen a magyarok a szlovák társadalomba. És talán ennek a kulturális közelségnek tudható be az is, hogy a két nemzet közös történelmében nincsenek balkáni típusú véres leszámolások – ezt nagy pozitívumként könyveli el Simon, aki kiemelte, bármelyik nemzet került hatalmi pozícióba, nemzetállamot próbált építeni.

Ha egy szlovák 1918 előtt karrierre, társadalmi presztízsre vágyott, meg kellett tanulnia magyarul, és magyarként kellett megjelennie, egy magyar „álarcot” vett fel. Ez nem jelentett teljes asszimilációt, hiszen a későbbi népszámlálási adatok bizonyítják, hogy statisztikai magyarosodás történt, viszonylag problémamentes volt a visszaút.

Már a két világháború között is sokféle volt a (cseh)szlovákiai magyarság, ezért kerüli Simon a megosztottság kifejezést, mert ma sem megosztott a magyarság, hanem sokféle. Abban az időben sem szavazott a magyarok egyharmada etnikai pártokra. A szlovákokban pedig akkor erősebb volt a hajlam a két nemzet közti kiegyezésre, kompromisszumra, egyebek mellett azért is, mert a magyarok nagyobb erőt képviseltek, valamint a megismeréséhez szükséges nyelvi kompetencia sem hiányzott.

Liberális konszenzus

Michal Vašečka szociológus szerint megszűnt Közép-Európában a liberális demokrácia konszenzusa, a régióra az autokrácia, a hibrid rezsimek, illiberális demokrácia stb. felé fordulás jellemző. A választói mintázatok is átalakulnak: a szélsőséges, rendszerellenes pártok választói közt is egyre több a művelt és iskolázott. Az előadó az etnikai feszültségek okait gyűjtötte össze, rendszerezte. A prezentáció kimondatlanul is fölvetette azt a kérdést, hogy milyen új helyzetben találhatják magukat a szlovákiai magyarok, ha a Nyugat-párti, liberális demokrácia támogatói szereznek többséget Szlovákiában, Magyarországon pedig az illiberális demokrácia építése és a jogállam lebontása folytatódik.

Petőcz Kálmán azt javasolta, hogy a kisebbségi vagy nemzetpolitika kereteiből kilépve, az egyetemes emberi jogok felől kellene
újragondolni a szlovák–magyar viszonyt. A nemzetpolitikai keret nem lehet fontosabb, mint a demokratikus értékrend. Egy középiskolások körében végzett kutatás eredményeire hivatkozva állította, a zöld és a liberális témák érdeklik a leginkább a fiatalokat.

A jelenlegi állás szerint könnyen előfordulhat, hogy 2020-ban a szlovákiai magyar pártok nem jutnak be a parlamentbe, mutatott rá Peter Zajac. Ez oda vezethet, hogy a közösség még zártabb lesz, befelé fordul, illetve Budapest felé orientálódik, akár a szlovákiai magyar politizálás radikalizálódásához is vezethet a választási kudarc.