Szerintük szociális szadizmus

Mára országos tiltakozást szervez a szakszervezeti konföderáció a fővárosban; körülbelül tízezer résztvevőre számítanak. A megmozdulás okairól Peter Gajdošsal, a konföderáció gazdaságpolitikáért és szociális kapcsolattartásért felelős alelnökével beszélgettünk.

Miért vonulnak az utcára?

A rossz s a jelenlegi kormány hatalomra jutása óta folyamatosan romló szociális és gazdasági helyzet miatt. Kötelességünk felhívni a figyelmet erre, hogy a kabinet és a parlament változtasson a szociális és társadalmi gondok kezelésén. Az embereket elsősorban az érdekli, van-e munkájuk, tisztességes bérük. A munkanélküliség és az alacsony bérek ellen tüntetünk.

Ahelyett, hogy a dolgozók érdekképviseletére és -védelmére összpontosítana, a szakszervezet anynyiszor tüntet, hogy az ember már-már immunissá válik, és csak legyint: hiszen ezek mindig elégedetlenek…

Biztosan nem mindenki gondolkodik így. A negatív hozzáállás a politikai elfogultsággal függ össze, az ember általában nem szívesen hallgatja, ha a számára szimpatikus személyiséget bírálják.

Ön nem helyesli, hogy a makrogazdaságot a munkanélküliség emelkedése és a reálbérek csökkenése árán sikerült stabilizálni, és aki ezt pozitív eredményként mutatja fel, az szociális kéjelgő. Komolyan gondolja ezt?

Máshogy is nevezhetném, a szociális szadizmus találóbb kifejezés. Ha a kormányt és a koalíciós pártokat hallgatja, észreveheti: kerülik a szociális problémákat, az ilyen irányú kérdésekre kitérő választ adnak. A miniszterelnök például azt állítja: a tandíj nem ellenkezik a kormányprogrammal, arról viszont hallgat, hogy a bérek és a munkanélküliség alakulása ellenkezik ezzel a programmal. Ráadásul a kabinet olyan intézkedéseket foganatosít, melyek tovább rontanak a helyzeten, miközben nem folytatnak aktív gazdaságpolitikát. Ezért szadisták.

Most Ivan Mikloš gazdasági miniszterelnök-helyettesre gondol?

Nem csupán rá, de kétségkívül ő képviseli legmarkánsabban ezt a szadista irányzatot. Ő nemcsak helyettese a kormányfőnek, hanem az érdekegyeztető tanácsnak is az elnöke. Mikloš személyesíti meg az ország sikertelen gazdaságpolitikáját.

Ön elismerte, nehéz jó megoldást találni, mégis ilyen erős szavakkal bírál. Kritizálni bárki tud. Azt is tudja, hogyan lehet orvosolni a helyzetet?

Egyszerű és gyors megoldás nincs. Változtatni kell a gazdaságpolitikán, a vállalkozói réteg átalakítására, újjáélesztésére kell összpontosítani, az adó- és árpolitikát át kell értékelni. Ezenkívül jogrendünket hatékonnyá kell tenni, a hazai piac védelmét erősíteni kell, kivitelbarát politikát kell folytatni – mert most több a behozatal, mint az export –, felül kell bírálni a vállalkozói szellemmel ellenkező privatizőröket, szükség van fejlesztési programokra, stratégiai vízióra. Tény azonban, hogy ez a kabinet többet tett az előzőnél.

Ha ezt ilyen pontosan tudja, miért szakították meg a szociális párbeszédet a kormánnyal? Miért nem az érdekegyeztető tanács ülésein fogalmazzák meg megoldási javaslataikat?

A párbeszéd megszakadt, mert a kormány megsértette az érdekegyeztető tanácsról szóló törvényt. Az előírások szerint a testület a jóváhagyott napirend szerint tárgyalja az egyes pontokat. Ivan Mikloš a gázáremelést annak ellenére, hogy nem foglalkoztunk vele, a tanács által megvitatottnak minősítette.

Ezért nem akarják újból felvenni a párbeszédet, de tüntetnek, hogy a kormány változtasson politikáján?

Igen, mert Mikloš eljárása manipuláció volt.

Egyik mondatával bírálja a kormányt, ön szerint Dzurindáék stagnálnak, káoszt teremtenek, hanyatlást okoznak, manipulálnak, miközben elismeri: ez a kormány az előbbinél mégiscsak jobb.

Elismerem, a kormány ideiglenesen stabilizálta a gazdasági helyzetet, de milyen áron? Megszorító szociális intézkedések árán. A fizetések látszólag emelkedtek, ám az emberek pénztárcájában az éves infláció miatt reálisan körülbelül 940 koronával kevesebb pénz van. 1998-tól a fogyasztói árak 33,4%-kal emelkedtek. Ez óriási ugrás!

Milyen elemzésekre, adatokra támaszkodik? Ezek az ön saját számításai, vagy hiteles forrásból példálózik?

Kizárólag a statisztikai hivatal felméréseiből indulok ki.

Más országokban ez hogyan van? Ott is hasonlóan emelkednek az árak, azaz a világban megszokott jelenségről van-e szó, vagy ez csak szlovákiai „jellegzetesség”?

A visegrádi országok közül Szlovákiában a legmagasabb a munkanélküliség és az infláció, az átlagbérek, sőt a nyugdíjak pedig nálunk a legalacsonyabbak. Lengyelországban ugyan szintén sok állástalan van, de látja, meg is bukott a kormány. Normális demokráciában az emberek nem tűrik az embertelen körülményeket. A szakszervezet dolga rámutatni erre, és ha máshogy nem megy, akkor tüntetéssel.

A szociális párbeszéd többször megszakadt. Miből gondolja, hogy a mostani akcióval elérnek valamit? Mire számítanak?

A tüntetés a munkaadók szövetségének pozsonyi székhelye előtt kezdődik. A munkaadókat felszólítjuk újabb munkahelyek teremtésére és tisztességes bérek biztosítására. A kormányhivatal előtt rámutatunk a rossz gazdaságpolitikára és a munkanélküliségre, és a minisztereket felszólítjuk gazdaságélénkítő törvények jóváhagyására. A parlamenthez azért kell felvonulni, mert a kabinet után a törvényhozásnak kell elfogadnia a jogszabályokat.

Mindettől jobbulást vár?

Tízezer emberre számítunk, az ország különböző részéből érkeznek. Ez nem semmi. Természetesen a tiltakozó akcióink ezzel nem érnek véget.

A tüntetést a pozsonyi polgármester nem engedélyezte, az engedély nélküli úthasználatért akár egymillió koronás bírság is kiszabható. Hajlandók kifizetni?

Erről korai beszélni.