200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus próza legnagyobb alkotója

Nemesi gyökerű értelmiségi családból származott, apja Ásvay Jókay József ügyvéd és árvagyám volt. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, közben két évet Pozsonyban töltött cseregyerekként. A komáromi gimnázium szorgos, jó eszű, érdeklődő diákja volt, aki szabadidejét is nyelvtanulással töltötte. Nyelvtanára későbbi sógora, Váli Ferenc volt, aki korán felismerte ifjú tanítványa tehetségét, s elhatározta, hogy írót farag belőle. Jókai azonban ekkor festőnek készült, az írással csak később, már a pápai kollégiumban jegyezte el magát.

1841-ben került Pápára, ahol Petrovics, azaz később Petőfi Sándor lett az osztálytársa és jó barátja. Pápáról Kecskemétre vitte útja, ahol jogot tanult, első irodalmi sikerét is itt aratta: 1843-ban A zsidó fiú című drámája dicséretet kapott a Magyar Tudós Társaság drámapályázatán. 1846-ig Komáromban, majd Pesten folytatott jogi gyakorlatot, s ügyvédi vizsgát is tett, de mégsem praktizált, mert első novellái és 1846-ban megjelent regénye, a Hétköznapok sikere végleg íróvá tették. 1846-ban az Életképek, majd a Jelenkor munkatársa és szerkesztője, valamint a Tízek Társaságának tagja lett.

1848 márciusában Petőfi mellett a forradalmi ifjúság egyik vezető alakjaként részt vett a 12 pont megszövegezésében, s demokratikus érzelmei teljesebb kifejezésére nevében az y-t i-re változtatta. Laborfalvi Róza színésznővel kötött házassága miatt azonban Petőfivel való barátsága megrendült, anyja is kitagadta, mivel Róza asszony legalább nyolc évvel volt idősebb az írónál, s ráadásul volt egy törvénytelen leánygyermeke is.

Jókai 1848 őszén Kossuth megbízottja lett, a szabadságharc alatt a kormánnyal menekült Debrecenbe, ahol 1849 elején megindította a békepárti Esti Lapokat. Szemtanúja volt Buda visszafoglalásának, majd Szegedre és Aradra követte a kormányt.

A bukás után a Bükkben, Tardonán bujkált, ebből az élményből született meg 1850-ben az Egy bujdosó naplója, amely csak Sajó álnéven jelenhetett meg. Közben felesége Komárom védőinek kiadott menlevelet szerzett számára, így életét már nem fenyegette közvetlen veszély, 1850-ben visszatérhetett Pestre.

Ettől kezdve csak az írással foglalkozott, sorra jelentek meg regényei, lapokat alapított és szerkesztett. Jókai emellett a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-tól 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja is volt. 1880-tól kevesebbet foglalkozott politikával, Rudolf trónörökös bevonta Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben című sorozat szerkesztésébe.

1886-ban elvesztette feleségét. 1894-ben ötvenéves írói jubileumára műveit százkötetes díszkiadásban jelentették meg, s értük százezer forint nemzeti ajándékot vett át. Az írás anyagi biztonságot és jólétet is hozott számára, így nagy megdöbbenést okozott, amikor 1899-ben feleségül vette az alig húszéves Nagy (Grósz) Bella színésznőt, nevelt lánya, Fesztyné Jókai Róza és unokahúgai egyenesen a bolondok házába akarták csukatni a nagyon is tiszta tudatú írót. Jókai 79 éves korában, 1904. május 5-én halt meg Budapesten tüdőgyulladás okozta szívbénulás következtében. A Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, ott, ahol néhány évvel korábban Kossuthot is.

Műveit, irodalmi tevékenységét több korszakra osztja az irodalomtörténet. Első, 1850-65 közti korszakának főbb műveiben (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Az új földesúr, Mire megvénülünk) a nemzeti múlt mint mítosz jelenik meg. Következő évtizedében a reformkor hősei után a munkásbarát vállalkozót, a nagy feltalálót, vagy diplomatát mutatta be pozitív alakként (A kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok, Az arany ember, Egy az Isten, Egy hírhedett kalandor). Harmadik korszakában (Gazdag szegények, Tengerszemű hölgy, A sárga rózsa) témáit a 19. század korábbi eseményeiből merítette, személyes élményekre támaszkodott, a komáromi úri köröket, a pesti külváros lakóit ábrázolta. E regényekben nagy eszmék már nem jelentek meg, főként kuriózumok foglalkoztatták. Utolsó éveiben a későromantika és dekadencia, Baudelaire, Swinburne, Wilde művei hatottak rá.

Drámáit zajos siker fogadta, mégis már életében elavultak. Az ő műveiből készült Johann Strauss Cigánybáró című operettjének és Erkel Dózsa György című operájának szövegkönyve.

Gazdag és fordulatos cselekmény, érzékletes leírások, életteli párbeszédek teszik olvasmányossá regényeit, amelyekből számos nagysikerű filmfeldolgozás is készült. Szobra áll több városban (Zágráb, Révkomárom, Kazincbarcika), az ő nevét vette fel a komáromi és a békéscsabai színház, kisbolygót is elneveztek róla. Életéről, munkásságáról több könyv is született, 2020-ban megjelent a Jókai-enciklopédia, amely teljeskörű képet nyújt az író gazdag világáról.