Szászi Zoltán: Válasz és kérdések a „pártelhagyóhoz”

Kedves Beke Zsolt! Mindig is tiszteltem a fiatal, az újítani vágyó, javító szándékú megnyilvánulásokat. Most viszont olyanokat bántottál oktalanul, akik nem érdemlik. A SZMÍT tisztújítójáról írott cikkedre reagálok. Ott voltam, kezdettől végéig.

Te írod, a gyászszünetben érkeztél és hatvan az átlagéletkor. Hol vannak a fiatalok? – kérded. Minden tag kapott meghívót! Egy tévedésedre máris figyelmeztetnem kell téged. „Pártkönyv” leadásról írtál, de a SZMÍT nem párt, hogy kötelezővé tegye a részvételt a taggyűlésen. A fiatalok hiányát emlegeted, megírva, hogy „ilyenolyan mentorok nevelik őket”. 

 Érintettnek érzem magam. Jó lett volna, ha tájékozódsz, kik ezek az „ilyen-olyanok”. Hizsnyai Zoltán, Z. Németh István, Juhász Katalin és jómagam. Magamért nem ágálok, de a többiek, velük mi a baj? A mai magyar egyetemes irodalom Szlovákiában élő jelesei, díjazottjai ők. Tudod-e, mi történik egy-egy Texttúra elnevezésű rendezvényen? Minek kérdezem, nem tudhatod, nem jártál ott. Egyszer sem! Hány fiatal íróval tartod a kapcsolatot? Mennyi kéziratot olvastál, hány órát beszélgettél ezekkel az általad hiányolt fiatalokkal? Tizenvalahány éves tagságod alatt hány rendezvényen vettél részt? Én ezen az utolsón láttalak csak. Tévedésed, hogy nem szorgalmazza a választmány új tagok felvételét. Ezzel kapcsolatban etikai kétségeid támadtak. Milyenek? Vannak a tagfelvételnek bizonyos feltételei, úgymint rendszeres jelenlét az írásbeliségben. Az utánpótlás nevelése erről szól, hogy legyenek, akik rendszeresen közölnek folyóiratokban, lapokban. Majd ha rendszeresen teljesítenek, akkor ők maguk mérlegelhetik, hogy tagok kívánnak-e lenni. Pártszerű lenne, ha kötelezően beléptetnénk őket valami ifjúsági szervezet gyanánt a szövetségbe. Vagy nem? Nekem ettől támadnak etikai kérdéseim. Szavazógépet csinálni belőlük és manipulálni a fiatalokat komcsi technika!

Hodossy Gyulát bírálod a magyar szerzők szlovákra fordítása ügyében. Kiadói problémákba mióta van jogosultsága beleszólni a SZMÍT-nek? Belenéztél abba a táskába, amit kaptál? Fellinger Károly és Balázs F. Attila verseinek fordítását találhattad benne. Olyan forrásból finanszírozva, amihez eddig hozzá sem juthattunk, a szlovák társszervezeti tisztviselők fondorlatai miatt. Ebben talán rend lesz. Ez baj?

A továbbiakban lebegtetsz. Megkérdőjelezhető minőségről beszélsz a SZMÍT, a Katedra Társaság és a Vámbéry PT ürügyén. Elő hát a farbával, mit és miért tartasz alacsony minőségűnek! Konkrétan! Esetre bontva. Mert így, hogy megkérdőjelezhető a minőség, ez régi pártduma. Ha törvénytelenséget vélsz felfedezni abban, hogy a szervezet egy épületben székel azzal a céggel, amely a pályázatait írja, könyveli, és hogy ennek a cégnek a képviselője a „döntőbizottság” elnöke, tégy rendőri feljelentést. Állampolgári kötelesség! Még egy tévedésre figyelmeztetnék itt: nem döntőbizottság az, csak ajánló, sokszor felülírják(-ták) a javaslatait, de ez részletkérdés. Vagy mégsem?

E bizottság szakmaiságának visszaállítását javasoltad. Csak támogatni lehetne az ilyen javaslatot, ha tájékozottan tetted volna. Volt már a bizottságokban író is, műkritikus is, de nem kívánta tovább folytatni a munkát. Értesüléseim szerint nem kizárt, hogy éppen azért, mert a bizottság javaslatait felülírják(-ták). Ez már komoly probléma, ha így van/volt! Nem küldték el őket. Maguktól távoztak.

Mészáros András javaslatát, mely szerint a SZMÍT is tiltakozzon a jelenlegi magyar kultúrpolitikai változások miatt, az ügyrendnek megfelelően megszavaztatták. Én támogattam és változatlanul támogatnám is a tiltakozást. Te azt írod, a javaslatot elutasították. Az egész közgyűlés, csak mintha te nem. Ez több enyhe csúsztatásnál, mert a jelenlévők fele ellenezte a tiltakozást, többen tartózkodtak, míg vagy nyolcan-tízen mellette szavaztunk. Kevesen voltunk. Demokratikus szavazás volt, ezt Mészáros András levezető elnök személye garantálta. Liberális gondolkodóként veszteni is tudni kell.

Kedves Zsolt! Ha már visszaadtad a „pártkönyvedet” (sic!), kérdezlek: mi a csudának akartál akkor mégis választmányi tag lenni egy általad „pártnak” minősített szervezetben? Most akkor savanyú a szőlő? Hogy értsem én ezt?
Esetleges tévedéseimet felvállalva, irodalmi és műkritikusi munkádat tisztelve maradok tisztelettel – az egyik „halálsoron” levő, átlagéletkort rontó, „ilyen-olyan” mentor vagy micsoda: Szászi Zoltán