Stratégiás játék

A bitek meg a bájtok, az jó dolog. Azért lettem informatikus, mert máshoz nem értek, ez meg mindenkinek megy, ha van érzéke a monitorhoz és szereti, ahogy ropognak gépeléskor a billentyűk. Néha azt érzem, hogy a monitor egy nagy szem és engem néz, nézi a szemem, egészen mélyen, hogy meglásson valamit a lélekben, ha már a kettő tükörbe van egymással. Nem tudom, mit láthat bennem, lehet, csak bájtokat lát, mikor olyanra gondolok, hogy kóla, vagy lekváros kenyér. Aztán lehet, nem is lát, csak néz. Rám is szokták ezt mondani, hogy csak úgy nézek. Szeretem a számítógépem, jobban, mint bármi mást. Ha valamiben nem vagyok biztos, vagy a világ nem akar bennem összeállni reggelente életté, csak beleszagolok a cédéíró nyílásába, és helyére kerülnek a dolgok. Az elektromos szag megnyugtat. Egyszer úgy hagytam a gépet a viharban, villámot kapott, majdnem leégett a kisszoba, akkor már sok volt kicsit a szag. Anyám mondta, elvisz a pszichológushoz, nem bírja már, hogy a vasárnapi misén programokat konvertálok magamban félhangosan, a Miatyánkat meg már teljesen elfelejtem. Állítólag már az áldozáskor is úgy nyitom ki a szám, mint mikor a cédéíró kinyílik, hogy belekerüljön a lemez. Csak itt az ostya kerül behúzásra. Szeretem az ostyát, jól tapad a szájpadlásra, néha úgy kell visszafojtanom, nehogy felköhögjem a reggelit. Szerencsére senki nem veszi észre.

Jó ez a falu meg minden, de nekem kicsit derogál a krumpliásás meg a ribizlikötözés. Inkább becsukom az ajtót, leengedem a redőnyt, bekapcsolom a gépet és érzem, hogy helyén vannak a dolgok bennem, és én is jó helyen vagyok a világűrben. Az olyan játékprogramokat szeretem nagyon, amik stratégiásak, menni kell utcán, harctéren, intézni kell a gyilkot, a hullákat, a sok pontot meg a bónusz életet. Akad olyan is, amiben van barátnőm a program szerint, de azt nem szeretem, elveszi a figyelmem, meg nem is nőknek való az ilyesmi. Nekik a konyhagőz, a vasalás meg a gázpalackcsere áll jól. A számítógép férfidolog, pláne ha harctéren van benne az ember, a harctér meg ugye, nem vasárnapi bableves.

Nagymama kérdezte a múltkor, hogy mik azok a bájtok, meg milyenek azok a stratégiás játékok. Mondtam, gyere, mama, elmutatom. A disznóól előtt álltunk, megfogtam a vállát, és úgy mondtam, hogy a bájtok az olyan, mint a disznószag, meg az istállóban a falázás foltjai, a ragadós őszi szántás nyirkos barnája és a megmacskásodott lustulás a padláson. A sok ilyenből lesz az, amit háztájinak, otthonnak, hazának hívunk. Persze sok olyan van még ezek között, hogy vécézubogás, gitárerősítő, napolaj meg konvergenciatörvény, de ezeket már inkább nem mondtam, nem akartam összezavarni. Na, mama, így áll össze a számítógép is, csak itt bitek meg bájtok vannak, meg egy csomó szoftver és hardver, meg amiket tanítottak még a főiskolán, az informatikán, már nem emlékszem mindenre.

Az iskola jó drága volt, elvitte az egész évi málnapénzt, plusz abból is el kellett venni, ami az eladott malacokból jött. Szegények mentek a böllérhez kolbásznak. Hiába, a karrier az karrier, nincs mese. Malacból kolbász, emberből informatikus. Ezt így egy író mondta, de nem értettem. Mindegy, az írók nem modernek, fogalmuk sincsen arról, hogy enter, és azt sem tudják, hogyan kell átpörgetni a stratégiás játékot. Nem bízom az olyanokban, akik kimennek az őszbe, és túrják az avart a szemeikkel, hogy aztán megírják, hogy ilyen meg ilyen az élet. Nekem a számítógép az élet, nincs időm avarozni, rákeresek a neten, hogy avar vagy ősz, megnézem, letöltöm, kinyomtatom és kiteszem a falra a rockposzter mellé. Nagyapám mondta, hogy amikor térdig gázol az ember a kaparós fűszerszagú avarban, annak is van olyan zörgése, mint a rockzenéknek, amiket hallgatok. Egyszer kipróbáltam, kimentem a gesztenyefákhoz, összetúrtam az avart rakásra, kicsit gázoltam benne. Mire hazaértem, kiütéses lett a lábszáram, és megfogadtam, hogy inkább majd kinyomtatom a tintasugarassal, nem kockáztatom az életem, ki fogja lepörgetni a stratégiásat. Néha lüktetősre dagad a szemem a monitortól, de így legalább biztonságban vagyok. Mert a világ veszélyes és kalandos, majdnem olyan jó, mint egy jobb stratégiás játék.