Strasbourgi panasz: szűk ösvény vagy zsákutca?

ÖSSZEFOGLALÓ

A 103 éves rimaszombati Tamás Ilona a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordul panasszal, miután az Alkotmánybíróság elküldte a Fico-féle állampolgársági ellentörvényt megtámadó képviselőknek a tavaly szeptemberi döntés indoklását. Nem a nyugdíjas tanárnő az első, aki ebben az ügyben Strasbourghoz fordul, de előtte nézzük tömören a tényeket.

Az első Fico-kormány 2010-ben elfogadta a kedvezményesen honosítottakat szlovák állampolgárságuktól megfosztó ellentörvényt. A problémát a mai napig nem sikerült politikailag megoldani: a parlament nem módosította a jogszabályt (pedig több párt is kezdeményezte az elmúlt években), az Alkotmánybíróság (AB) pedig három év után hozott alibista döntést: formai okokra hivatkozva utasította el a beadványt.

Maradtak tehát a nemzetközi szervek, a strasbourgi bíróság mellett az Európai Parlament szakbizottságaiban is terítékre került a téma. Abban a hazai és a magyarországi politikusok és jogászok is egyetértenek, hogy a Fico-féle ellentörvény kirekesztő és magyarellenes, abban viszont már nincs egyetértés, hogy ezt a kérdést a nemzetközi fórumok a magyaroknak kedvezően befolyásolni tudják-e.

Két éve már fordultak kettős állampolgárok panasszal Strasbourghoz. 2013 júniusában a bíróság elutasította Fehér István és Dolník Erzsébet beadványát. A testület nem tárt fel jogsértést, az Európai Emberi Jogi Egyezmény ugyanis nem tartalmazza az állampolgársághoz való jogot, ezért a kérdést nem tudta érdemben megvizsgálni a bíróság.

AB-döntés után

Az aktuális ügyben a Tamás Ilona ügyét vivő csapat az AB indoklásának kézbesítéséig várt (ez az elmúlt hetekben érkezett meg), most fordulnak Strasbourghoz. Fiala-Butora János emberi jogi szakértő szerint, aki ügyvédként számos ügyben járt el a strasbourgi bíróság előtt, erre felesleges volt várni és hivatkozni, ugyanis ebben az ügyben az AB (nem)döntése irreleváns. Azért is, mert Tamás Ilona nem volt – jogi értelemben – ügyfél az AB előtt.

„Ilonka néni valóban nem ügyfél, de érintette volna pro vagy kontra a döntés. Ha alkotmányellenesnek minősítik a jogszabályt, akkor kártérítést követelhetett volna. Itt semmilyen jogorvoslati jogot nem biztosítottak. Az AB ebben azért volt fontos, mert a strasbourgi ítélet is kitért arra, hogy az AB dönt arról, hogy a törvény alkotmányos-e vagy sem” – nyilatkozta lapunknak Lomnici Zoltán, aki az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) vezetőjeként kezeli a 103 éves kárvallott ügyét.

Hasonló véleményen van Gál Gábor (Híd) képviselő. „A Dolník- és a Fehér-ügyben azért nem mondták ki a jogorvoslatra való jog megsértését, mert az Alkotmánybírósághoz fordulhattak, amely tárgyalta is az ügyet. Az EJEB mondta ki azt, hogy ebben az ügyben a hazai jogorvoslati lehetőség adott az Alkotmánybíróságon” – mondta lapunknak a képviselő, aki jogászként aktívan közreműködik az ügyben.

„A bíróság egy szóval nem mondta, hogy az AB előtti eljárás hatékony jogorvoslat lenne. Egyszerűen utalt rá, hogy más szereplők részvételével egy ilyen eljárás is folyamatban van. A konkrét panaszosok vonatkozásában a bíróság világosan kifejtette, hogy az állam nem köteles hatékony jogorvoslatot biztosítani az állampolgárság elvesztése kapcsán, hiszen az nem az egyezmény által védett jog” – véli Fiala-Butora János.

Hatásait támadják

Abban hozzávetőlegesen egyetértenek a szakértők, hogy Strasbourg előtt nem az állampolgárság elvételét kell támadni, hanem azokat a jogsérelmeket, amelyek az elvétel miatt léptek fel. Például, ha valaki emiatt nem részesült egészségügyi kezelésben. Lomnici Zoltán szerint az aktuális ügyben a jogi indokolást a Fehér–Dolník-ügyben hozott határozatból kiindulva fogalmazták meg.

„A bíróság kifejtette, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos panaszok a bíróság hatáskörébe tartozhatnak, mert azt senkitől nem lehet kizárólag az állampolgárság alapján megtagadni. Ilonka néni és a többi jogfosztott esetében ez történt, hiszen Tamás Anikó egy infarktust követően szembesült azzal, hogy noha 40 éven át fizette a szociális biztosítást, a szlovák állampolgárság elvesztése miatt nem jogosult ingyenes gyógykezelésre – fejtette ki Lomnici Zoltán. – Panasz és több hónapos huzavona után az egészségügyi hatóság írásban kért elnézést, így több hónap után a jogfosztottak e jogukat visszakapták.” Az EMT vezetőjének elmondása szerint az ügyben egy „strasbourgi” kötődésű szaktekintély véleményét is kikérték, aki azt mondta: az ösvény valóban nagyon szűk, de járható.

„Ha Tamás Ilona mostani beadványa ezeket a járulékos jogfosztásokat kifogásolja, akkor ebben, ahogy már többször is kifejtettem, az ügye sikeres lehet. Számára ez jelenthet részleges elégtételt. Már ha ezzel kapcsolatban kihasználta a hazai jogorvoslatokat, amiről nincs tudomásom, és ez a sajtónyilatkozatokból sem derül ki” – mondta Fiala-Butora János.

Kaliňák rendelete

Gál Gábor javaslatára bekerült Tamás Ilona panaszába az aktuális Kaliňák-féle rendelet, amely visszaadja az elvett szlovák állampolgárságot, ám csak azoknak, akiknek a „célországban” állandó lakhelyük van. „Ez nincs a jogi érvek között. Odaírtuk, hogy egy olyan jogszabály született, amely diszkriminatív állampolgársági alapon. Ezt azért nem fejtettük ki, mert hiába valósít meg állampolgársági diszkriminációt, ám Szlovákia csatlakozott a diszkrimináció-ellenes egyezményhez, de nem ratifikálta. Ezen az alapon Szlovákia nem fogható meg” – mondta Lomnici Zoltán. „Egy nem ratifikált jegyzőkönyvre nem tudnak hivatkozni a panaszosok, ezért ennek semmilyen relevanciája sincs” – fűzte hozzá Fiala-Butora János.

Mire lesz ez elég?

Abban már megoszlik az általunk megszólított jogászok véleménye, hogy egy kedvező strasbourgi ítélet mire lenne elég. „Magára az állampolgárságtól való megfosztásra ez továbbra sem jelent gyógyírt. Az általam véleményezett sajtónyilatkozat, illetve Lomnici úr több megnyilvánulása a két kérdést egybemossa. Az AB (nem)döntésére hivatkozik, azt állítva, hogy az megvonta a jogorvoslati lehetőséget az ügyfelétől, miközben az AB magáról az állampolgárság megvonásáról döntött, egy olyan ügyben, ami nem tartozik a strasbourgi bíróság hatáskörébe, ezért ahhoz az állam nem köteles jogorvoslatot biztosítani. Ez Fehér és Dolník ügyéből már egyértelműen kiderült” – mutat rá Fiala-Butora János.

„Természetesen az ügyben elutasító határozat is születhet, de azt láthatják az illetékes hatóságok, hogy nagyon kell figyelniük, mert bármilyen apró hibát elkövetnek, azonnal visszük Strasbourgba vagy Brüsszelbe. Ez egyfajta ernyő, még akkor is, ha néhány ügyet elbukunk” – mondta Lomnici Zoltán. „Ha kihúznak az állampolgárok listájáról, akkor több alapvető emberi jogom sérül. Ezeket támadjuk” – tette hozzá Gál Gábor.

„Az alapkérdésben ugyanakkor Strasbourg nem mondhat mást, mint amit már mondott: maga az állampolgárság megvonása nem ütközik az Európai Emberi Jogi Egyezménybe. Ez pedig a szlovák kormány álláspontját legitimálja, ami a kérdés politikai rendezését nehezíti. Számos emberben kelt most hamis reményt az, hogy az ügy Strasbourgba került, hogy aztán annál nagyobb legyen a csalódásuk” – véli Fiala-Butora János. Gál Gábor szerint viszont már nem számít, hogy Ficóék hogyan prezentálják ezt a döntést. „Ez a töltény el lett sütve a Dolník–Fehér-ügy során. Irreleváns, hogy egy esetleges elutasítás miatt lesz egy érv Ficóék kezében. Egy már van, mindegy, hogy egy vagy kettő lesz” – tette hozzá a képviselő. (MSz)