Strasbourg kibújt a szlovák nyelvtörvény megítélése alól

A szlovák Frekvenciatanács (RVR) 2013-ban 165 eurós pénzbírságra ítélte a párkányi városi televíziót működtető céget, amiért 2012. július 6-án egy tragikus autóbalesetről készült riport során két szemtanú nyilatkozata csak magyarul hangzott el, szlovák feliratozás nélkül. A államnyelv használatát szabályozó törvény értelmében minden regionális televízió – a magántársaságokat beleértve – csak szlovák műsort sugározhat. A magyar nyelv használata esetén kötelező az adás feliratozása vagy pedig meg kell ismételni szlovákul is.

Diszkrimináló törvény

A párkányi cég vezetője nem értett egyet a médiatanács által kirótt bírsággal, de legfőképp a nyelvtörvény korlátozó feltételei ellen próbált fellépni, így a Legfelsőbb Bíróság elé vitte az ügyet. A fellebbezés során arra hivatkozott, hogy a döntés sérti a szólásszabadsághoz való jogát és egyben diszkrimináló is vele szemben – nemzetiségi és nyelvi szempontból egyaránt. Mindez ellentétben áll Szlovákia alkotmányával és az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt jogokkal. A bíróság 2014 májusában azonban megerősítette a tanács büntetését és elutasította a párkányi vállalkozó érveit. A panaszos jogi indoklása szerint az ítélet nem reagált a szólásszabadság korlátozására és a diszkriminációt is figyelmen kívül hagyta, s ezáltal a tisztességes eljáráshoz való joga is sérült.

Pereszlényi Gyula, az érintett vállalat tulajdonosa végül a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult jogorvoslatért, többek között azt sérelmezte, hogy az államnyelv használatát szabályozó törvény korlátozza a szabad közvetítést, tehát a szólásszabadsághoz való jogát. A kisebbségi sajtó szempontjából korántsem elhanyagolható kérdésről van szó, és erre Pereszlényi a beadványában igyekszik felhívni a hazai és külföldi intézmények figyelmét. Ha egy adott területen többségében magyarok élnek, a regionális televízió ettől függetlenül szabadon közvetíthet szlovák nyelvű műsort anélkül, hogy magyar feliratot kellene készítenie hozzá. Ez a magyar nyelvű műsorok esetében azonban már nem működik, ami a gyakorlatban számos problémát von maga után. A fordítási kötelezettség ellehetetleníti például az élő közvetítést vagy a sportműsorok adását. „Bíztam benne, hogy ennyi idő után változás áll be a felvidéki, magyar nyelven sugárzó televíziók hátrányos helyzetében. Sajnos ez nem változott” – reagált az ítéletre Pereszlényi Csaba, a párkányi televíziót üzemeltető cég ügyvezetője. Hangsúlyozta, a jelenlegi jogszabály ellehetetleníti a saját anyanyelvű élő műsorok sugárzását. „A törvény kötelez arra, hogy szlovák nyelvre fordítsuk a műsort, vagy pedig szinkrontolmácsolást biztosítsunk. Gyakorlatilag ellehetetleníti az élő adásokat a magyar nyelven sugárzó televíziók számára, és ezáltal nemcsak hátrányos helyzetbe hozza őket a többi televízióval szemben, hanem még többletköltséget is ró rájuk, mivel a fordítás és feliratozás pluszköltéséggel jár” – nyilatkozta lapunknak Pereszlényi. A tévé két évvel ezelőtt felfüggesztette a sugárzást, amiben egyéb anyagi szempontok mellett a hátrányos törvény is közrejátszott.

Kiábrándító indoklás

Fiala-Butora János, a felperes jogi képviselője szerint alibista döntés született csütörtökön Strasbourgban. Úgy véli, egy mondvacsinált eljárási szabályra hivatkoztak, és az alapján úgy döntöttek, hogy nem tudják eldönteni az ügyet. Fiala lapunknak elmondta, a hazai törvény egyértelmű, tehát a büntetések kötelezők, nem tudnak eltekinteni tőlük a bíróságok. Az Alkotmánybíróság 2015 áprilisában adta ki az állásfoglalását, de mivel a panasz a törvény ellen irányult, ezért az európai intézmény szerint az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta volna az esetet. A csütörtökön délelőtt nyilvánosságra hozott döntés utolsó bekezdésében az áll, a Legfelsőbb Bíróság döntését követően 6 hónapon belül nem került az emberjogi bíróság elé az ügy, ezért a keresetet elutasítják. Strasbourgtól csak akkor lehet döntést várni, ha előbb a nemzeti jogrend összes fokozatát végigzongorázzuk, tehát ezért is meglepő, hogy épp ezen csúszott el a szlovákiai magyar tévé ügye. „Azt látom a döntésben, hogy nem akartak állást foglalni ebben a kérdésben” – nyilatkozta lapunknak Fiala, hozzátéve, hogy 6 éve vártak a döntésre, ami azért is szokatlan, mert ha formai okok miatt utasítják vissza a beadványt, akkor az általában egy éven belül megtörténik.

„A probléma továbbra is fennáll, nem változott azóta a szabályozás” – hangsúlyozta. A szakértő szerint az Alkotmánybíróság kezd kibújni azon kötelezettsége alól, hogy az alapjogokat érvényesítse Szlovákiában, s ennek láthatjuk példáját most is. „Sajnos a strasbourgi bíróság most elfogadta ezt az alibizmust” – folytatta.

Rámutatott, a kisebbségi jogok védelme terén hiányzik az előrelépés, és ennek következtében többen kiábrándulnak az intézményekből. „A probléma az, hogy a nemzetközi kisebbségvédelmi szervezetek 30 éve nem bírnak áttörést elérni a kisebbségi jogok terén. Igazából itt is csak arról folyik a vita, mennyire korlátozzuk a magyar nyelvű műsorszórást. Az fel sem merül, hogy esetleg az állam támogathatná is valamilyen módon. Ebben nem sikerült a kisebbségvédelmi szervezeteknek szemléletváltást elérniük. Sokan emiatt csalódtak a nyugati intézményrendszerekben, és most a strasbourgi bíróság is beállt ebbe a sorba. Hat évig ült egy ügyön, és utána úgy döntött, hogy nem dönt érdemben” – zárta Fiala. A jogvédő kijelentette, a magyarokat sújtó nyelvtörvény ellen folytatott küzdelmet nem adják fel, egy hasonló üggyel ismét készülnek Strasbourgba, és ezúttal már nem bújhat ki az érdemi döntés alól az emberjogi bíróság.