Soós Tibor: Az volt bennem, a tanítványaim jussanak ki a világversenyekre

Hogyan fogadta a kitüntetés hírét?

Kellemesen meglepődtem. A szakmailag aktív életszakaszom vége felé ez egy olyan elismerés, aminek nagyon örülök. Nem tudom, hogy juthattam a díjat odaítélőknek az eszébe, nem is tudom, kinek a javaslatára kaptam a kitüntetést.

Mit jelent önnek mint a szlovákiai magyarnak ez az elismerés?

Szlovákiai magyarként is ezt az országot képviseltem a világversenyeken, ezért örülök a kitüntetésnek.

Ha visszatekint a karrierjére, melyek azok a nagy eredmények, amelyeket kiemelne?

Mindenekelőtt a négyeskajak versenyszámban elnyert két olimpiai érmet emelném ki. A komáromi sportolókkal az athéni olimpián bronzot, a pekingin pedig ezüstöt szereztünk. Ezenkívül több világbajnoki címet is nyertünk, volt, hogy hatot is egymás után. Ezenkívül a komáromi klubnak két csónakházat is építettünk. 

A munkája során mi motiválta?

Én először, a családi hagyományt követve, tanár szerettem volna lenni, de aztán mégis építőmérnök lettem. Tatán a pedagógia iránti érdeklődésem vitt az edzőség felé. Fiatal koromban magam is űztem a kajakozást, de nem jutottam ki világversenyekre. Az volt bennem, ha már nekem nem sikerült, akkor a tanítványaim jussanak ki. Persze egy óriási csapat, sok edző kolléga állt mögöttem ebben. Komáromnak pedig rendkívül jó természeti adottsága van a kajak sportághoz. Ezzel élni kell.