Sólymos: Kinek jó ez a szobrozás?

A szlovákiai magyar közvélemény újra kapott egy megosztó témát. A „nemeshodosi Horthy szobor“ egy tipikus példája a megszokott problémagyártásnak. A kérdés az: kinek jó ez és miért? 

Hidas politikusként merem állítani, hogy a Híd megalakulása óta csökkent az etnikai feszültség az országban. De sajnos, bizonyos politikusok és az anyaországi támogatóik állandó ellenségkeresés és állandó harc nélkül nem nagyon tudják elképzelni politikai tevékenységüket. És ha nincs miért és nincs ki ellen harcolni, hát gyártanak egy problémát. A lényeg, hogy megosszák az embereket. Így könnyű sakkban tartani és manipulálni a közvéleményt, az egyszerű, fekete-fehér, a „jó és rossz magyar”, az egyetlen igaz vonalon. A szélsőséges politika már csak így működik.

Ami kimondottan irritáló, hogy ez egy sikeres községben történik, szerintem nem véletlenül. Nemeshodos ugyanis jó példa arra, hogyan lehet egy hanyatló közösségből együttműködő, fejlődő és sikeres közösséget felépíteni. Nem megosztással, hanem toleranciával és együttműködéssel. Kit érdekel, hogy ez több év munkájának az eredménye? Osszuk meg, verjük szét.  A cél szentesíti az eszközt.

Nem fogom Horthy Miklós személyét, történelmi szerepét elemezni. Nem tisztem. Ami viszont tény, hogy megosztó személyiség. Ha már szobrot akarnak állítani, kérdezem én: a nemeshodosi presbitérium, a lelkészasszony, vagy a határon túli politikai partnerei nem tudnak gazdag történelmünkben más személyiséget találni? Ezt nem hiszem.

Abban viszont biztos vagyok, hogy az itt élő polgároknak, a hodosiaknak, a szlovákiai magyaroknak nincs szüksége importált, nacionalista megmozdulásokra, feszültségkeltésre. 

Sólymos László