Semmi nem kell, ami Bezákra emlékeztet

Az érdektelenség, sőt, elutasítás nem csupán kicsinyes, de érthetetlen is, mert Otmar Oliva megrendelői között nem kisebb személyiségek voltak, mint II. János Pál pápa és utódja, XVI. Benedek. Megbízásukból készítette el a pápai magánkápolna, a Redemptoris Mater berendezését, de jellegzetes, organikus díszítésű tárgyai a szlovéniai Maribortól a csehországi Olomoucig több európai templomban megcsodálhatók. 2010- ben, amikor a nagyszombati megrendelést kapta, úgy fogalmazott, hogy ebben ötvözi majd eddigi élete minden tapasztalatát és tudását. A nagy mű mostanra elkészült, de sem az eredeti megrendelő, sem a művész nem sejti, mi lesz a sorsa. Róbert Bezák és Otmar Oliva a cseh származású érsek, Tomáš Špidlík temetésén találkozott először. Špidlík volt az, aki a pápai magánkápolna teológiai koncepcióját elkészítette, majd később is egyengette Rómában a művész útját – a velehradi székesegyházban található szarkofágja természetesen Oliva mester műve. „Nem hiszek a véletlenben, biztos vagyok abban, hogy mindenben Isten keze van. Amikor kiszabadultam a börtönből, munkaszolgálatos katonaként a nagyszombati mosodába hordtam a ruhákat, és sokszor megálltam a Szent János-székesegyházban. Csodáltam, ugyanakkor éreztem azt is, hogy hiányzik belőle valami, ami életet, méltóságot ad neki. Valóságos csodaként éltem meg, amikor Bezák érsek úr felkért, hogy készítsem el a liturgikus berendezését” – kezdi a művész, akit a Charta '77 aláírásáért az esküvője előtt tíz nappal tartóztattak le. Húsz hónapot töltött börtönben, ahol titokban rajzolt, hogy a keze érzékenységét megőrizze. Sokáig még szabadulása után is csak titokban alkothatott. Évekig kizárólag harangokat díszített, 1984-ben még a velehradi székesegyház oltárasztalát sem a saját nevén készítette. De soha, a legszűkösebb években sem hajolt meg a hatalom előtt, mert azt vallotta, hogy az embernek el kell döntenie, kit és mit szolgál. Oliva: azt akarták, hogy adjam fel„Istent és az igazságot szolgálom, mert az igazság szép is. A valódi művészet pedig mindig igaz és időtálló, főleg ha egy templomba kerül, hiszen ott évszázadok rakódnak egymásra, egészítik ki egymást. Ezzel a tudattal és tisztelettel kezdtem bele a nagyszombati székesegyház berendezésének tervezésébe is. Olyasvalamit akartam alkotni, ami egyszerre fenséges és egyszerű, kortalan és modern, ami úgy illeszkedik a térbe, mintha mindig ott lett volna – mondja a művész, aki Bezák érsektől szabad kezet kapott. – Ez a bizalom hatalmas felelősséget rótt rám, de fel is szabadított. Nagy lelkesedéssel kezdtem bele a munkába, és a műemlékvédelmi hivatal szakembereivel sem akadt nagyobb gondom, mert az érseki hivatal tárgyalt velük. Úgy éreztem magam, mint egy alkotó, aki számára a megrendelő minden feltételt megteremt. De Bezák érsek úr eltávolítása után minden megváltozott” – sóhajt a szobrász, akivel az érseki hivatal új vezetése hónapokig a kapcsolatot sem vette fel. Ján Orosch apostoli kormányzó csak hosszas várakoztatás után volt hajlandó fogadni őt 2012 őszén, és akkor sem nyilatkozott egyértelműen, mi lesz a megrendelt tárgyak sorsa. „Sok mindent megéltem a múlt rendszerben, de ilyen minősíthetetlenül még a kommunisták sem viselkedtek, mert legalább nyíltan megmondták, hogy nem tartanak igényt a munkámra. Itt senki nem mond semmit, de mindent megtesznek, hogy a végén én adjam fel. Csakhogy én be akartam fejezni ezt a munkát, már csak Róbert Bezák iránti tiszteletből is. A leváltása után három nappal itt volt nálunk a velehradi búcsúban, ahová főcelebránsként hívták, de végül csak a hívők között jutott neki hely. Annak ellenére, mennyire megalázták, még ő vigasztalt bennünket. Ősszel, amikor a bronzöntésre jött, már mondta, milyen bonyodalmaknak nézünk elébe. Nem akartam elhinni, hogy az érsekség új vezetése mindent el akar tüntetni, ami rá emlékeztet, de amikor a szerződésben foglaltakkal ellentétben nem utalták a következő részletet, már láttam, hogy baj van. Küldtem egy számlát, amire azt a választ kaptam, hogy semmivel nem tartoznak, mert a szerződésben nincs 2012-re vonatkozó tétel. Tény, hogy dátum szerint nem írtuk szét a megrendelést, mert a szerződés két fél közös akaratán és kölcsönös jóindulatán alapult. Most pedig kibúvókat keresnek benne, hogy ne kelljen a kész műtárgyakat átvenniük. Azt hitték, majd én lépek vissza, hiszen a szobrásznak anyagot kell vásárolnia, nem dolgozhat úgy, hogy csak az átadást követően fizetik ki. Ősszel Izraelben voltam a feleségemmel, amikor Bezák érsek felhívott, hogy megkérdezze, miként döntöttem. Azt mondtam neki, folytatom a munkát. A leváltása után készült tárgyakban több a fájdalom, de ettől autentikusak. A tizenkét apostolt jelképező gyertyatartókba a Szentföldről hozott kavicsokat helyeztem el a megkövezett apostolok emlékére, és a díszítőelemek között is megjelent a tövis. Nem tudtam és nem is akartam elvonatkoztatni a valóságtól, de akik egyszer majd a templomban fogják látni ezeket a műtárgyakat, azok a saját tapasztalataikon keresztül értelmezik.” Az érsekség kibúvókat keresA szerződésben oltár, oltárkereszt, szentségmutató, ostyatartó, kehely, pásztorbot, szószék, keresztelőmedence, püspöki szék, két kanonoki szék, hét nagy gyertyatartó, húsvéti gyertyatartó, öröklámpás és tizenkét fali gyertyatartó szerepel. Mindez el is készült, aranyozott vagy ezüstözött bronzból, szőlőlevelek és olajfaágak motívumaival, bibliai jelképekkel díszítve. Nem csupán mívesen kidolgozott liturgikus tárgyak, hanem olyan használati eszközök, amelyek mindegyike rejtett vagy rég elfelejtett jelentéseket hordoz. Így bukkan fel több tárgyon a kígyó, a kagyló vagy a hal, a fali gyertyatartókon a tizenkét apostol attribútumai, a pásztorboton és a keresztelőmedencén a kitárt szárnyú angyalok.  „Az volt a célom, hogy a székesegyházba látogatókat ne csak gyönyörködtessem, hanem gondolkodásra is késztessem. Nem hivalkodó tárgyakat akartam készíteni, hanem olyanokat, amelyek illeszkednek a környezetbe, mégis hozzáadnak valamit. Azt hiszem, ez sikerült, ezért sajnálom, hogy ilyen a fogadtatás” – mondja Otmar Oliva, miközben a hatalmas gyertyatartókat csodáljuk. Egyet Nagyszombatba is magával vitt mutatóba, de a tárgyalópartnerek meg sem nézték.