Semmi drámai nem fog történni

A nagyszabású ünnepléstől eltekintve az Európai Unió újdonsült állampolgáraiként Szlovákia lakossága tehát valószínűleg észre sem veszi, hogy egyik napról a másikra megváltozott volna valami. Semminek sem megy fel az ára május elsején – legalábbis az uniós csatlakozás miatt biztosan nem –, azonban előnyök hosszú sora vár valamennyiünkre. Ettől a naptól kezdve olyan jogaink lesznek, mintha az Európai Unió bármelyik jelenlegi tagországában élnénk. A munkavállalók előtt megnyílnak a határok (természetesen bizonyos megkötésekkel), az EU bármelyik tagállamában dolgozhatunk, tanulhatunk, vállalkozhatunk, lakhatunk.

Mindenképpen hátrányára lesz a vállalkozóknak, hogy akármelyik uniós tagország gyártója, kereskedője, kisiparosa betörhet a hazai piacra és tönkreteheti őt, ha termékeit olcsóbban és jobb minőségben kínálja. Aki alulmarad a konkurenciaharcban, könynyen csődbe juthat. Az uniós tagságra valószínűleg erre a kisebb vállalatok fizethetnek rá a legkönnyebben. A mezőgazdasági termelésben kialkudott kvóták uniós kvóták is nehéz helyzetbe hozhatják az agráriumban vállalkozókat. Azok a vállalkozók azonban, akik megállják a helyüket, szinte korlátlan lehetőségek előtt találják magukat, mivel kinyílik előttük egy hatalmas, 450 milliós piac.

Valós veszélyt rejt magában a határok megnyitása, hiszen Szlovákia szakképzett, nagy tudású munkaerejének egy része valószínűleg külföldön vállal majd munkát. Ez az „agyelszívásnak” nevezett jelenség azonban szakértők szerint nem lesz nagy mértékű. Ezzel szemben jócskán megnő a Szlovákiában dolgozó külföldi üzletemberek száma.

Fokozatosan emelkedni kezd a cigaretta ára, amíg el nem éri az uniós árszínvonalat. Az alkoholnak nem kellene drágulnia, hiszen már ma is az unióshoz hasonló adókulccsal kerül forgalomba valamennyi szeszesital.

Május elseje után valószínűleg – ha lassan is, de – emelkedni kezd az életszínvonalunk. Az öröm azonban korai, hiszen gazdasági elemzők szerint beletelhet akár 15-20 évbe is, amíg elérjük az uniós polgárok jelenlegi életnívóját.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy ahhoz hasonló változásra számíthatunk az uniós csatlakozásunk után, mint amikor 1989 végén a csehszlovák–osztrák határról eltűnt a szögesdrót, és bürokratikus procedúrák nélkül, mindössze egy útlevéllel a zsebünkben átruccanhattunk Bécsbe. (s, ú, jéel)