Ruth, a sokszínű asszony

A migráció, az idegenség el- és befogadásának kérdése, a szolidaritás problémája, a nők társadalmi helyzetének változásai – ezek a kulcsszavai, alaptémakörei annak a műnek, melyet Jutta Hausmann az Új Mandátum Kiadónál megjelent monográfiájában elemez. A megadott témakörök alapján valószínűleg mindenki egy kortárs szociológiai, társadalomtudományi műre gyanakodna, pedig egy bibliai elbeszélésről, a Ruth könyvéről van szó. A Biblia, különösen az Ószövetség nőalakjainak, női történeteinek feminista szempontú elemzésével számos kiadvány foglalkozik – a téma aktualitását jelzi például a Ruth and Esther. A Feminist Companion to the Bible (szerk. Athalya Brenner, Sheffield, 1999) című tanulmánykötet. A feminista nézőpont Jutta Hausmann elemzői módszerének is egyik lényegi, ám nem kizárólagosan alkalmazott eleme.

A könyv szerkezete áttekinthető, célkitűzése pedig a bevezető fejezet alapján egyértelmű: a szerző a bibliai elbeszélés aktualitását kívánja megragadni a személyes és kollektív identitás kérdéseinek vizsgálata révén. A magyar evangélikus egyház budapesti teológiai fakultásán oktató teológusnőnek a Ruth könyve iránti érdeklődést azáltal is sikerül felkeltenie, hogy az alapozó műfajt, a klasszikus bibliai kommentárt a kortárs irodalom- és társadalomtudomány módszerei segítségével újítja meg. A feldolgozás módszere mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy (a szerző célkitűzéseinek megfelelően) a multikulturális együttélés lehetőségeit megélő, a szociális háló megnyirbálása miatt szorongó mai olvasót a téma nem hagyja hidegen, sőt, bizonyos szempontból még provokálja is.

A monográfia középpontjában az elbeszélés egyes síkjainak, a szereplőknek, a helyszíneknek, a kulcskifejezéseknek, a cselekmény idejének, az elbeszélés szerkezetének, valamint Ruth alakjának tárgyalása áll. Az egyes szereplői identitások részét képezik a beszélő nevek: Naomi másik menyének, Orpának a neve például „olyan valakit jelöl, aki elfordítja a nyakát”, nem véletlen tehát, hogy ő Moábban marad és nem követi anyósát. Erőtlenségre, gyengeségre utalnak azoknak a férfiaknak, Naomi fiainak a nevei (Mahlón és Kiljón), akik az elbeszélés kezdetén meghalnak, s haláluk (a férfioldal kihalása) tulajdonképpen az identitás elvesztését jelenti az ott maradt asszonyok számára. A nevek szempontjából is ellenpontot képez tehát az elhunytakkal Boáz, akinek a neve is kifejezi azt az erőt, mely révén képes felkarolni az egyedül maradt asszonyokat. A cselekmény helyszíneinek vizsgálata Betlehem központi jellegét emeli ki, s ez a Dávid családfájára való utalást erősíti. A párbeszédek vizsgálatában a szerző feminista nézőpontot alkalmaz, a beszélgetőtársak nemi differenciáltságát, valamint a női–férfi beszélgetők kezdeményezőkészségét foglalja rendszerbe. A párbeszédek vizsgálata is azt jelzi, hogy a könyv a nőkre fókuszál, hiszen tisztán női szereplős beszélgetések gyakrabban fordulnak elő, mint tisztán férfi szereplős dialógusok.

Ruth sokszínű alakjának vizsgálata az elbeszélés egyes értelmezésrétegeinek feltárását is elősegíti. A Ruth – a moábita című alfejezet az idegenség fokozatos felszámolódást tárgyalja: Ruth nevezetes monológjában („Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem!...”) ez a felszámolódás két fokozás révén is artikulálódik. Az egyik fokozás az igék szintjén figyelhető meg (menni, megszállni és eltemetve lenni), a másik a viszonyítási pontokban: Ruth korábbi identitásának feladása előbb az egyénhez, Naomihoz való kötődésében mutatkozik meg, ez vezeti őt Naomi népéhez és a népen keresztül Izrael Istenéhez. Az idegenség azonban Ruth identitásának csak egyik eleme, Ruth értelmezhető a szolidaritás mintaképeként vagy Dávid ősanyjaként is.

Az elbeszélő kilétét kutató alfejezet a feminista irodalomtörténet-írás klasszikus toposzaiból építkezve tárgyalja a női szerzőség lehetőségét. A női szerzősség mellett felhozható érvek azonban inkább csak az ótestamentumi szövegek kizárólagos férfiszerzősségét hangoztató nézetek megingatását célozzák, nem kétségtelen bizonyítékok, ezért az érvek felsorakoztatása után tulajdonképpen Hausmann is nyitva hagyja a kérdést. Hasonlóképpen a könyv megírásának lehetséges szándékait fürkészve sem törekszik a felmerülő kérdések kategorikus megválaszolására.

A monográfia zárófejezete hatástörténeti jellegű, s a polifón értelmezési lehetőségek tárgyalása után a könyv vallástörténeti, szépirodalmi, képzőművészeti reflektáltságára, felhasználásának sokszínűségére mutat rá. Ruth a keresztény tradícióban Jézus családfájába került be. Az egyházatyák tipológiailag Boázt Krisztussal állították párhuzamba, Ruth alakját pedig úgy értelmezték, mint a Krisztushoz forduló pogányok megtestesítőjét. A szépirodalomból és a képzőművészetből Hausmann csak néhány példát hoz fel, és inkább csak ismerteti, mintsem elemzi őket; sajnos a képzőművészeti alkotások reprodukciói (a színes címlapképet kivéve) fekete-fehér formában nem igazán érvényesülnek.

Jutta Hausmann: Ruth. Kréné – Ókortörténeti Tanulmányok 6. Fordította: Kuntz Nóra, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006