Remények – mini karácsonyfával

Mint megtudom, azért kellett átköltözniük, mert a tanonciskolában hétvégén nem fűtenek, pazarlás lett volna az egész épület fűtése a három család miatt. Ám ahogy azt Földi Terézia elmondja, itt már sokkal jobbak a körülmények, bár a folyosó picit hideg, de a szomszédban lévő Thermál Szállóban rendszeresen kapnak főtt ételt. Még menüt is választhatnak. Bár a jelenlegi szállásukon kisebbek a szobák, de a konyha sokkal tágasabb. Két hűtő is a rendelkezésükre áll, vannak villanytűzhelyek, a szobákat és a konyhát szintén villanykályhákkal fűti a tulajdonos. Az ünnepek idején nem főznek számukra, de a közös konyhában elkészíthetik az ételt. Állítják, azzal, hogy a Vadasnál ingyen étkezhetnek, sokat meg tudtak spórolni egyéb, szükséges kiadásokra, a tisztálkodási szereket, mosóport stb. is maguk veszik meg. Bár mosógépe egyelőre csak a Szkladanéknak van, azért a kisebb ruhaneműt ki tudják mosni, melegvíz van, zuhanyozni is lehet, a fürdőszobát használhatják. Persze, amint azt Együd Kálmán megerősíti, most már annak örülnek legjobban, hogy február elején visszaköltözhetnek eredeti lakásaikba. „Nézze, az ünnepeket most már kibírjuk, katonaságon még rosszabb körülmények közt laktam, igazán nem panaszkodhatom. Mind a városnak, mind pedig a Vadasnak csak köszönni lehet, hogy tisztességesen bánnak velünk. A körülményekhez, na és ahhoz képest, hogy egy szál gatyám sem maradt, igazán emberségesek, korrekt szállást biztosítottak számunkra” – jelenti ki Együd úr. „Úgy tudjuk, a kiégett lakások felújítása folyik, az ablakokat már beállították, felújítják a falakat, padlókat, a belső ajtókat. Még parkettát is leraknak, s lesz konyhabútor is, ugyan nem vadonatúj, de használható. Ha minden jól megy, akkor másfél hónap múlva véget érhet a kálváriánk – teszi hozzá Teri néni. A városi önkormányzat százezer koronát adott lakásonként, ehhez jött a nyilvános gyűjtésből befolyt összeg, amit szintén rekonstrukcióra fordítottak. A családokat mások is segítették, a muzslaiak jóvoltából például családonként hétezer koronát kaptak mindennapi megélhetésre. A magyarországi jótékonysági koncertből befolyt összeget is szétosztották köztük, ez családonként tízezer koronát jelentett. Terka néni a férjével spórolt, s az adományokat is félretette: a lakásba már megvette az ágyat és a hűtőszekrényt. A nyugdíjat is rendesen kapják, a betegbiztosításukat is elintézték. Rengeteg jóakarótól kaptak ruhát, tévét, régebbi bútordarabokat. A felújított lakásokban a fürdőszobákat is helyreállítják. Elmondásuk szerint a villanyt és a vizet is már bevezették, egyelőre nincs arról szó, hogy ezt nekik kéne kifizetniük. A biztosítótól azonban még nem kapták meg a kártérítést. „A férjem intézte a papírokat, a berendezésre volt biztosításunk, ígéretet kaptunk, pénzt még nem – mondja Teri néni. – Itt törődnek velünk, már nem vagyunk annyira elkeseredve, de azért mégis ez lesz életem legszomorúbb karácsonya. A család és az unokák mindennapi támaszt jelentenek, rendszeresen benéznek hozzánk, de mondtam épp a férjemnek, hogy ünnepekkor inkább maradjunk itt, ne zavarjuk a családot. Én rögtön sírok, annyira kikészültek az idegeim, minek rontsam el a karácsonyi hangulatukat? Persze, találkozunk azért, az unokákat is megajándékozom, legalább ők ne érezzenek semmit ebből a csapásból. Majd kettecskén ünnepelünk, bízva abban, hogy most már, ha lassacskán is, de csak jobb lesz. Megvettem a mini karácsonyfánkat is” – mutatja a fenyőt Terézia néni. „Ne sírjon, Terka, szilveszterre hozok ide egy gitárost, egy harmonikást, olyan bulit csapunk itt a többiekkel, hogy csak na! – vigasztalja az asszonyt Együd Kálmán. Teri néni szomorkásan mosolyogva közli, bár sose iszik pezsgőt, idén koccintani fog mindenkivel arra, hogy rendesen, baj nélkül visszaköltözhessenek, s hogy többé sose forduljon elő ilyen tragédia. A többiek nevében is nagyon köszönik mindenki segítségét, adományát, most derült ki igazán, hogy ki a valódi barát, sokszor idegenek többet segítettek, mint az úgymond jóakarók. „Feleségem, Katalin az életben nem felejti el azt az esztergomi tűzoltót, aki kimentette őt a tizenkettedikről. Én meg már úgy vagyok, hogy ettől nagyobb baj nemigen érhet, nem érdemes szomorkodnom. Azért, ha egy picit jobban állunk majd, átballagunk a nejemmel Esztergomba s meglátogatjuk a tűzoltókat, szeretnénk nekik személyesen is megköszönni, amit értünk tettek” – jelenti ki Kálmán bácsi. Földi Terézia még most is azt a blúzt hordja, amiben kihozták őt az égő házból. „Kimosom, aztán újra felöltöm, ez lett a kabalablúzom” – mondja. Reméljük a nevezetes ruhadarab február tizedikére valóban szerencsét hoz, és a károsult családok birtokba vehetik felújított lakásaikat.