Probléma az energiaszegénység

Az energiaszegénység visszaszorítása az uniós irányelvekkel összhangban történik, de minden ország saját hatáskörében dönthet arról, hogy mit ért az energiaszegénység alatt. Az általános szabály szerint az számít „energiaszegénynek” aki nem tudja biztosítani a lakásában a folyamatos fűtést, vagyis a lakószobában a legalább 21 fokos, a többi helyiségben pedig a legalább 18 fokos hőmérsékletet.

A hivatal a javaslatában több intézkedést is javasol, például a szociális ügyi minisztériumnak szociálpolitikai eszközökkel kellene segítenie az energiaszegénység visszaszorítását, ami történhetne például egyénre szabott szociális segéllyel is.

A szociális ügyi minisztérium ugyanakkor nem akar semmilyen új támogatást bevezetni az energiaszegénység visszaszorítása érdekében. „Már a tárcaközi egyeztetés során is többször elismételtük, hogy nem akarunk új szociális támogatást bevezetni” – közölte lapunkkal Michal Stuška, a szaktárca szóvivője. Szerinte sokkal hatékonyabb megoldás lenne, ha a kormány az energiaárat dotálná a legszegényebbek számára. „Speciális tarifát lehetne bevezetni a szegények számára” – véli a szóvivő. Az újabb szociális segély bevezetését a tárca azért is ellenzi, mert már létezik egy lakásfenntartási támogatás, amely szerintük hasonló célokat szolgál.

A szaktárca elveti a hivatalnak azt az ötletét is, amely újabb feladattal bővítené a szociális hivatalok munkáját: figyelniük kellene, hogy a körzetükben élő szegények között vannak-e olyanok, akik az energiaszámlájukat sem tuják fizetni.

Néhány uniós országban nemcsak pénzügyileg, hanem az energiaszolgáltatás szabályozásával is védik a szegényeket. Nem lehet kikapcsolni például az áram- vagy gázszolgáltatást a téli hónapokban, akkor sem, ha az ügyfél nem fizeti rendesen a számláit.