Magyar nagykövet: Szlovákia egyetlen négyzetcentiméterére sem tartunk igényt, az egész szlovák nemzetet akarjuk szövetségesünknek

Ön már korábban is betöltötte Magyarország pozsonyi nagykövetének tisztségét. Hogyan alakult, hogy visszatért ide?

2014-ben idő előtt fejeztem be az itteni szolgálatomat, hiszen akkor még csak három éve voltam pozsonyi nagykövet. Szijjártó Péter miniszter úr hívott vissza helyettes államtitkári pozícióba. Ezt követően hosszú időn át én voltam a tárca közigazgatási államtitkára. Nyolc évet töltöttem otthon, a Központban. A Pozsonyba való visszatérésemnek egyrészt szakmai oka volt, a minisztérium szerette volna, ha valamelyik szomszédos országban szomszédságpolitikai ügyekkel foglalkozom. Másrészt személyes okaim is voltak. Négy gyermekem van, már mindannyian felnőttek, a legkisebb is októberben tölti majd be a 18. életévét. Ezért aztán tudhattam, hogy nem fognak a kiküldetésem helyére velem jönni, így nem szerettem volna túlságosan messzire menni. A harmadik ok, hogy a feleségem 2020-tól Kassán főkonzuli tisztséget tölt be. Ő még az itteni pozsonyi éveink alatt ismerkedett meg az országgal, megtanult szlovákul. Nekem aztán a terepismeretem okán adódott a lehetőség, hogy visszatérjek Pozsonyba. Így a feleségemmel is viszonylag közel vagyunk egymáshoz, együtt is tudunk dolgozni.

A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor egy minap publikált interjúban arról beszélt, „teljesen irreális”, hogy a Krím félsziget újra Ukrajna része legyen. A magyar kormány tehát nem áll ki Ukrajna területi egysége mellett?

Dehogynem. A magyar kormány természetesen kiáll Ukrajna szuverenitása és területi egysége mellett. Kezdetektől fogva elítéljük Oroszország agresszióját. Bár nem akarom a miniszterelnök úr szavait magyarázni, de olvasva az ő interjúját, ha jól emlékszem, arról volt szó, hogy lehetséges-e fegyveres erővel visszafoglalni a Krímet, illetve minden olyan területet, amelyet Ukrajna elveszített. Én úgy látom, a magyar kormánynak ezzel kapcsolatban az álláspontja a következő: egyetlen megoldás a háború, a fegyveres konfliktus azonnali befejezése és a béketárgyalások mielőbbi megkezdése. Mert ennek a konfliktusnak katonai megoldása nincsen.

Ha jól értem, ön úgy egyezteti össze a Magyarország hivatalos álláspontját és a magyar miniszterelnök kijelentését, hogy Orbán Viktor állítása egy katonai szempontból tett megállapítás. Ez utóbbi azonban akkor azt is jelenti, hogy a magyar kormány álláspontja szerint katonai erővel a Krím félsziget nem tehető újra Ukrajna teljesjogú részévé?

Magyarország álláspontja folyamatosan az volt, hogy ennek a konfliktusnak nincsen katonai megoldása.

Akkor sem, ha ez Ukrajna területi egységét, abban a formában, ahogy azt a háború előtt ismertük, nem teszi lehetővé?

Ennek a meghatározása nyilvánvalóan nem Magyarország feladata. Magyarország nem részese ennek a konfliktusnak. Magyarország nem közép- és nagyhatalom, amelyeknek hatása lehet arra, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktust milyen elvek mentén rendezzék. Egy biztos, Magyarországnak és a magyar embereknek nem érdeke az, hogy a szomszédunkban fegyveres konfliktus, háború legyen. Mint ahogy az is meggyőződésünk, hogy ez nem érdeke Ukrajnának, az ukrán embereknek és Oroszországnak sem. Azt szorgalmazzuk, hogy a felek, amelyek most a harcmezőn összeütközésben vannak, üljenek le és tárgyalóasztal mellett próbálják megbeszélni, hogyan lehet ezt a konfliktust megoldani. Azt, hogy ez milyen eredményt hozhat, nyilván nem Budapesten fogják megmondani.

Rastislav Káčer korábbi szlovák külügyminiszter ugyancsak egy minap publikált beszélgetésben lényegében azzal gyanúsította meg a magyar kormányt, hogy revíziós törekvései vannak. Szerinte egy valós visszacsatolási kísérletnek az sem vetne gátat, hogy Szlovákia és Magyarország is NATO-tag. Nagykövet úr, mindenekelőtt tisztázzuk, vannak-e a magyar kormánynak olyan elképzelései, hogy a ma Szlovákiához tartozó magyarlakta területek újra Magyarországhoz tartozzanak, vagy örökre lemondtak a területi revízió gondolatáról?

A dolog nagyon egyszerű. 1990 óta a mindenkori magyar kormányok ezzel kapcsolatos koncepciója teljesen világos. Már Antall József miniszterelnök úr is megfogalmazta, hogy a magyar kormány a magyar nemzet határok feletti egyesítésében gondolkodik. Mióta pedig az Európai Unió tagjai vagyunk, ennek az államközi és közigazgatási keretei is sokkal egyszerűbbek. A magyar szlovák határ közigazgatási határrá módosult, virtuálisan van jelen az emberek életében és relatíve kevéssé befolyásolja a mindennapjaikat, összehasonlítva azzal, ahogy ez 20 vagy 25 évvel ezelőtt volt. Úgy gondoljuk, hogy a trianoni traumának a feldolgozása ezen az úton járható. Magyarország tehát nem akar határokat tologatni, hanem azt szeretné, hogy helyreálljon a magyar nemzetnek a társadalmi, kulturális, gazdasági egysége, amely korábban létezett. És ez nemcsak a magyar nemzetre vonatkozik, hanem az egész Kárpát-medencére. Röviden ezt így fogalmazhatnám meg:

Mi nem tartunk igényt a jelenlegi Szlovák Köztársaság egyetlen négyzetcentiméterre sem. Mi valójában az egész szlovák nemzetre tartunk igényt, mint barátra, szövetségesre, harcostársunkra az Európai Unión belüli küzdelmeinkben és a felvirágzó Közép-Európáért folytatott törekvéseinkben.

Erre törekszünk, erről próbáljuk a szlovák partnereinket meggyőzni.

Orbán Viktor ugyanakkor mégis elszakított országrészekről beszélt, amire a szlovák diplomácia úgy reagált, Magyarország és Szlovákia is egyaránt utódállama az Osztrák-Magyar Monarchiának. Ennek fényében egy szlovák perspektívából nem meglepő, hogy valamiféle gyanakvással tekintenek a magyar félre. Hogyan lehet ezt a gyanút eloszlatni?

Ez egy nagyon érdekes koncepció. Itt főleg a 20. századi történelem értelmezésének különböző perspektíváiról van szó. Egyrészt sokat kellene ezekről az értelmezésekről beszélni. Másrészt azért a szlovák és csehszlovák történetírásra jellemző, hogy amikor úgy gondolják, rájuk nézve pozitív, akkor Szlovákiára vagy Csehszlovákiára a Habsburg Birodalom utódállamaként tekintenek, más esetben meg nem tartják ezeket az országokat utódállamnak és elhatárolódnak ettől. Például amikor az első világháború után háborús jóvátételt kellett fizetni, azt Magyarország fizette, Csehszlovákia viszont nem. Ugyanakkor az ön által említett helyzetben pedig utódállamként hivatkoznak a szóban forgó országokra. El kellene dönteni, melyik hozzáálláshoz tartják magukat. És egyáltalán a szlovák társadalomnak és politikának át kell gondolnia, hogy azt az ezeréves történelmet, amit egy államban éltünk, hogyan és mennyire vállalják fel, mennyire tekintik magukénak. Én csak örülni tudok annak, ha a szlovák barátaink úgy gondolják, hogy ők a történelmi Magyarország utódállama és jogutódja, hogy szent István és Károly Róbert az ő királyuk, hogy a mohácsi csata az ő veszteségük, vagy hogy a török hódoltságot együtt szenvedtük el. Ha ez a koncepció megerősödik a szlovák társadalomban, akkor az a magyar-szlovák kapcsolatoknak csak jót tesz.

Látja ennek a jeleit?

Én azt gondolom, hogy igen. Vannak ilyen jelek. A 20. század nagyon sok friss traumát hagyott mindannyiunkban, magyarokban és szlovákokban is. Az olvasók ezeket nyilván ismerik. Ugyanakkor meg kell próbálni visszatekinteni azokba az évszázadokba, évtizedekbe amikor kevesebb ilyen trauma volt és több közös élmény kötött össze bennünket. Legyenek azok pozitívak, vagy negatívak.

Visszatérnék arra a kijelentésére, miszerint a magyar kormány Szlovákia egyetlen négyzetcentiméterére sem tart igényt. A magyar kormány tisztázta-e a szlovák fél felé, esetleg most a nyilvánossággal is közlik-e, hogy a Manevi SK nevű vállalat közbeiktatásával milyen célból vásároltak Szlovákia területén műemléképületeket?

A Manevi SK Szlovákiában bejegyzett gazdasági társaság, az ingatlan piacon tevékenykedik. Ismereteim szerint azért vásárol műemlék épületeket, hogy felújítsa, hasznosítsa azokat és profitot termeljen.

Ez mégiscsak egy magyar állami tulajdonú vállalat.

Szlovákiában is vannak állami vállalatok, amelyeknek ugyancsak az a feladatuk, hogy profitot termeljenek, bizonyos feladatokat ellássanak. Természetesen az, hogy az állam valamilyen formában részesedik ebben a társaságban jelzi azt, hogy vannak olyan elvárásai az adott céggel kapcsolatban, hogy a kárpát-medencei épített örökségnek azon szimbolikus épületeivel kezdjen valamit, amelyek olyan állapotban vannak, hogy érdemes azokat megmenteni, új funkciót adni nekik. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon pozitív és elismerendő tevékenység. Nyilván senki nem gondolja azt, hogy ezekre az épületekre kerekeket szerelünk és áthúzzuk azokat Rajkánál a határon a magyarországi oldalra.

A szlovák külügy ugyanakkor problémásnak nevezte ezen épületeknek a megvásárlását. Rastislav Káčer és Ivan Korčok szlovák külügyminiszter is jelezte, szívesen értesülnének előre a magyar állami szervek, vállalatok Szlovákia területén folytatott ilyen tevékenységéről. Ezen a téren történt-e valamiféle előrelépés?

Úgy gondolom, nincsen szükség újfajta mechanizmusokra, hiszen egy Szlovákiában bejegyzett gazdasági társaság az ingatlanpiacon a szlovák törvények alapján jár el. Miért kellene neki másféle eljárásrendet követnie, mint bármilyen más gazdasági társaságnak? Ez egyébként versenyhátrányt is jelentene számára. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy ezeknek az ingatlanoknak a jelentős része történelmi értékű műemléképület, akkor azt is tudhatjuk, hogy Szlovákiában is érvényes az az eljárás, mi szerint a műemléképületek esetében a tulajdonosváltásnál az államnak elővásárlási joga van. Ez azt jelenti, hogy minden szóban forgó ingatlanvásárlás előtt megkeresésre kerül a szlovák kulturális minisztérium, amely nyilatkozik arról, élni kíván-e az elővásárlási jogával, vagy sem. A szlovák állami kontroll jelen van ebben a rendszerben. Persze nem az alapján, hogy egy adott gazdasági társaságnak ki a tulajdonosa, hanem a legitim műemlékvédelmi érdekek alapján.

Ön szerint tehát nem indokolja, hogy a szokásos eljárásrenden felüli lépések kísérjenek egy ilyen ingatlanvásárlást az, hogy egy magyar állami tulajdonú vállalatról van szó?

Miért is indokolná? Például egy belga állami tulajdonú vállalatnál indokolt? Esetleg egy németnél? Sőt, szerintem még az oroszok esetében sem indokolt ilyesmi. Én itt nem látok okot arra, hogy különbség legyen az eljárásban.

Rastislav Káčer korábbi külügyminiszter azt is állítja, a magyar kormány Szlovákiával szemben egyfajta eróziós politikát folytat, hogy felforgassa az országon belüli viszonyokat. Nagykövet úr, az ön felettese, Szijjártó Péter, éles hangon bírálta egyebek mellett azt, hogy a szlovák bűnüldöző szervek letartóztatták Tibor Gašpar korábbi országos rendőrfőkapitányt, aki most a Smer jelöltje. Gašpar az olyan bűnözőkkel, mint Marián Kočner, illetve Norbert Bödörrel együtt a gyanú szerint súlyos bűncselekményeket követett el. Erről bárki meggyőződhet, ha végigolvassa Kočner Threema-üzeneteit. Elég szokatlan eljárás így beavatkozni egy másik ország belügyeibe, nem?

Magyarország példája mutatja, hogy ez nem egy szokatlan eljárás. Hiszen a magyarországi igazságszolgáltatás és jogállamiság helyzetét, a média függetlenségét nagyon gyakran érik bírálatok bizonyos politikai körökből. Én úgy gondolom, az Európai Unióban, ha sportszerű játékosok akarunk lenni, akkor az egy legitim dolog, ha az egyik tagállam megfogalmaz bizonyos véleményeket a másik tagállamban lévő folyamatokról. Egyébként pedig Szijjártó külügyminiszter úr nem Szlovákiának címezte a véleményét, hanem azt mondta, az nem egy jó gyakorlat, amikor a választási küzdelemre felkészülve, az igazságszolgáltatást ebben a választási küzdelemben fegyverként forgatják az ellenzék politikusaival szemben, ellenzéki jelöltek diszkreditálása céljából. Egyébként ezt a miniszterelnök úr az utóbbi napokban egy másik ország kapcsán ismételten megfogalmazta. Én azt gondolom, ez egy teljesen legitim álláspont. Ugyanakkor nem akarok belemenni abba, hogy bizonyos vezetők vagy politikusok mit követtek el, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Nyilván az a bűnös, akit a bíróság elítél, amíg ez nem történik meg, addig ártatlan.

Miből gondolja az ön felettese, Szijjártó Péter, hogy Szlovákiában a választás előtti politikai harcban használják fel a bűnüldöző szerveket? Van erre valamilyen kézzelfogható bizonyítékuk?

Talán az időbeli egybeesés. Nyilván ezek az eljárások már hosszabb ideje zajlanak, illetve ön is említette, hogy egyértelmű bizonyítékok állhatnak rendelkezésre. Nyilván ez utóbbiak már korábban is léteztek. Az pedig egy kicsit furcsa, hogy egy országban a parlamenti, vagy egyéb választást közvetlenül megelőzően történnek ilyen lépések. De nyilván a szlovák igazságszolgáltatás független és abszolút hatékony. Ezeket az eljárásokat le fogják folytatni, az ítéleteket meg fogják hozni. Azért láttunk már az európai politikában olyan példákat, hogy az ilyen esetek nagyon komolyan befolyásolni tudják a választási eredményeket. Még akkor is, ha maga a bírósági eljárás nem zárul le eredményesen. Láthattuk egy korábbi francia elnökválasztás esetét, amikor elég volt megvádolni a jobboldali konzervatív jelöltet ahhoz, hogy teljesen diszkreditálják. Tehát ezt a gyakorlatot kritizálja a miniszter úr. Én pedig azt gondolom, hogy ez a bírálat megállja a helyét.

A szlovák oldal viszont következetesen elutasítja ezt a kritikát és a belügyekbe való durva beavatkozásnak tartja. Ön hogyan reagálna erre a szlovák álláspontra?

Az nem az én dolgom, hogy ezekre reagáljak. Amikor a külügyminiszter úr szólalt meg ebben a kérdésben, akkor nyilván az ő álláspontja a mérvadó és ha szükségesnek érzi, akkor ő fog erre reagálni.

Tavaly decemberben Szijjártó Péter és Robert Fico, a Smer elnöke egy baráti hangú közös sajtótájékoztatót is tartott. Mennyire van az rendben, hogy a magyar kormány képviselői nyíltan állást foglalnak az egyik ellenzéki párt mellett, mégpedig a Smer mellett, amelyre a kettős állampolgárság betiltása, a dunaszerdahelyi szurkolóverés és Malina Hedvig ügye is ráégett?

Mit ért az alatt, hogy állást foglalni a Smer mellett? Senki nem mondta senkinek, hogy Robert Fico pártjára szavazzon.

Szijjártó Péter úgy fogalmazott, a magyarok hálával tartoznak Ficónak. Ezzel egyfajta pozitív kontextusba helyezte őt.

Szijjártó Péter miniszter úr arról beszélt, hogy amikor Robert Fico miniszterelnök volt, nagyon sok pozitív lépés történt a magyar szlovák kapcsolatokban. Ezt meg is tudom erősíteni, hiszen 2012 és 2014 között nagykövetként ennek magam is tanúja voltam.

Mégiscsak volt egy az ellenzéki Smerrel kapcsolatos pozitív üzenet a magyar kormány vezető tisztségviselője részéről.

Amikor állami vezetők, így a miniszterelnök vagy a külügyminiszter, külföldre látogatnak, az egy bevett gyakorlat, ha van rá idő és lehetőség, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjével találkozzanak. Ha nézi a magyar sajtót, most az amerikai demokrata párt egyik vezető szenátora tartózkodik Magyarországon és Dobrev Klárával folytat tárgyalásokat (Dobrev az ellenzéki Demokratikus Koalíció vezető politikusa, szerk. megj.), aki az amerikai nagykövet kíséretében sajtónyilvános eseményeken is részt vett. Nincs ebben semmiféle különleges vagy kivetnivaló dolog. Ami a külügyminiszter úr és Robert Fico közti megbeszélés hangnemét illeti, az nyilván azokból a témákból adódik, amelyekben a Smer elnökének és a magyar kormánynak az álláspontja között nagyon sok hasonlóság van. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a magyar kormány, vagy a magyar közösség elfelejtette volna azokat a negatív ügyeket, amelyek a Smer kormányzásához, vagy Robert Fico személyéhez köthetőek. De nem ezek a kérdések állnak most a középpontban, vannak új kihívások, amelyekkel dolgoznunk kell. A másik ok, amiért külföldi vezetők egy adott országban ellenzéki vezetőkkel szoktak találkozni az abban ragadható meg, hogy egy demokráciában nem lehet előre tudni, ki alakít kormányt. Egyébként is a diplomáciának és a külképviseletnek az a feladata, hogy lehetőség szerint minden potenciális politikai erővel megfelelő kapcsolatot ápoljon annak érdekében, hogy kormányzati tényezőként is tudja velük folytatni a munkát.

Mire számít a magyar kormány, milyen lesz a szlovák kabinettel a kapcsolata, ha a szeptember 30-i parlamenti választás után olyan koalíció alakul, amelyben a Smer is jelentős tényező lesz? Arra gondolok, hogy körvonalazódik-e már valamiféle megállapodás a Smer és a Fidesz-KDNP között, amely konkrét ügyekre vonatkozna?

Semmilyen ilyen irányú tárgyalásról nem tudok. Mint nagykövetnek nem is feladatom annak a figyelemmel kísérése, hogy a pártközi kapcsolatok miként alakulnak. Az biztos, hogy Magyarország azt szeretné, hogy Szlovákiának stabil, erős kormánya legyen, amellyel együtt tudunk dolgozni elsősorban a közép-európai együttműködés és a szlovák-magyar kapcsolatok erősítése terén. Egyébként jelentős változásokra azért sem számítok, mert ugyan akadtak nézeteltéréseink és ideológiai különbségeink az elmúlt három, három és fél év szlovák kormányaival, de a kétoldalú kapcsolatokban a napi együttműködés most is kiváló. Nem tudok tehát megnevezni olyan problémát, egy-egy politikus nyilvános megnyilatkozásán túl, ami akadályozná azt, hogy az országaink között a gazdasági, kulturális vagy társadalmi kapcsolatok tovább fejlődjenek. Bármilyen kormánya is lesz Szlovákiának, mi azt szeretnénk, hogy ez folytatódjon, sőt, még intenzívebbé váljon. Ha még több nemzetközi kérdésben egyet fogunk érteni, az a bizalom növekedésének jót fog tenni.

Mely témákat kezelné a magyar kormány olyan prioritásokként, amelyekben a Smerre, mint szövetségesére számít?

A legfontosabb a közép-európai együttműködés. Az mindenkinek világos, a magyar kormány számára prioritás, hogy Európán és az Európai Unión belül Közép-Európát a jelenleginél jobban pozicionálja. Mind gazdasági, mind politikai értelemben. Ennek számunkra a legfontosabb eszköze a visegrádi együttműködés és egyébként is a szomszédos országokkal való együttműködés rendszere. Bárhogyan is nézzük, ebben a konstellációban Magyarország számára Szlovákia kulcsfontosságú ország. Ezt a fajta építkezést szeretnénk Szlovákiával együtt folytatni, bárki is legyen Pozsonyban kormányon.

Abban az esetben látna erre nagyobb lehetőséget, ha egy Smert tartalmazó kormány alakul, vagy akkor, ha Robert Fico pártja nélkül jön létre koalíció?

Ha szabad, erre vonatkozóan nem bonyolódnék jóslásokba. Ez tényleg a belügyekbe való beavatkozás lenne.

Engedje meg, hogy egy kitérőt tegyek. Szlovákia Magyarországgal közös, déli határán az utóbbi időben nagy számban jelentek meg illegális határátlépést elkövető személyek, nagyrészt közel-keleti menekültek. Mi az oka, hogy pont most növekedett meg a Magyarországon akadálytalanul áthaladó menedékkérők száma?

A tavaszi, nyári időszakban a Balkán irányából a migrációs nyomás egyre nagyobb. Az afrikai, közel-keleti fejlemények és az ukrajnai háború okán idén ez a nyomás dél felől nagyon megnőtt. A kelet-európai útvonalak lezárultak. A közelmúltban csupán egyetlen nap alatt több mint ezer illegális migránst fordítottak vissza a magyar határőrizeti szervek a magyar-szerb határon. Százezreket állítunk meg úgy, hogy a védekezést saját forrásból finanszírozzuk. De nyilván vannak kísérletek a magyar-román és a magyar-horvát határnak az illegális átlépésére is. Hermetikusan szinte sehol nem lehet lezárni a határokat. Az embercsempészek mindig új útvonalakat találnak. A Szlovákiában tapasztalt jelenség egy relatíve új fejlemény. Valószínűleg ez Ausztria szigorításainak a következménye. Így, ha Magyarországra át tudnak jutni, akkor igyekeznek valahol a magyar-szlovák szárazföldi határon átkelni. Akik eljutnak Szlovákia felé, az a töredéke annak a tömegnek, amellyel, nap mint nap mi szembesülünk. És azt kell mondanom, hogy ezek a migránsok számítanak a szlovák hatóságok rendkívül előzékeny közreműködésére. Köztudott, hogy a magyar kormány az illegális migráció legvehemensebb ellenzője. Van megoldás: a szlovák kormánynak is ilyen határozott migráció ellenes álláspontot kellene elfoglalnia.

Mire gondol?

A gyakorlat most azt mutatta, hogy amikor átlépik a határt, akkor a szlovák rendőrség elszállítja őket egy menedékközpontba, felszerelik őket új hálózsákokkal, pokrócokkal stb. A határmenti polgármesterektől kaptam olyan jelzéseket, hogy a migránsok a magyar-szlovák határ átlépése előtt a régi pokrócaikat, dolgaikat el is dobálják, mert arra számítanak, Szlovákiában úgyis újat kapnak. Ebből is látszik, hogy Szlovákia és Magyarország között van egy hozzáállásbéli különbség, ami nem könnyíti meg az életünket. Csak ismételni tudom, köztudott, hogy a magyar kormány az illegális migráció legvehemensebb ellenzője. A megoldás pedig az, hogy a szlovák kormánynak is ilyen határozott migráció ellenes álláspontot kellene elfoglalnia.

Térjünk át a szlovákiai magyar politikára. Berényi József, a Szövetség MKP-platformjának elnöke nyilvánosan beszélt arról, a magyar kormány jelezte az akkor még egységes Szövetség felé, hogy „nem lenne jó ötlet”, ha a parlamenti választásra állított jelöltlistára vennék Gyimesi Györgyöt. Mi indokolta ezt az álláspontjukat?

A magyar kormánynak az egyedi személyekkel, így Gyimesi Györggyel kapcsolatban nincs és nem is lehet semmilyen álláspontja. Nyilván az a Szövetség vezetésének szuverén döntése, hogy ki került fel a párt jelöltlistájára. Arról azonban valóban folytak beszélgetések kormányzati szereplőkkel és én magam is beszéltem erről a Szövetség képviselőivel, hogy nagyon fontos a szeptember 30-i választás előtt, hogy a párt egységét őrizzék meg. A Szövetségben kialakult konfliktus kapcsán arról beszélgettünk (a Híd-platform vezetése jelezte, Gyimesinek a listára vételével ők távoznak a pártból, szerk. megj.), hogy legcélszerűbb egy olyan utat választani, amely ezt az egységet nem bontja meg.

Ezen beszélgetések során tehát a magyar kormány képviselői részéről nem hangzott el állítás arra vonatkozóan, hogy Gyimesi Györgynek a személye milyen hatással lehet a Szövetség egységére?

A mi részünkről a különböző politikusok személyével egyáltalán nem foglalkoztunk. Tőlünk az volt az egyetlen jelzés, hogy mi úgy ítéljük meg, az egység a legfontosabb.

Berényi József ezek szerint nem mond igazat?

Miért ne mondana?

Az MKP-platform vezetője szerint ugyanis Gyimesi György személyére vonatkozóan volt egy állítás a magyar kormány részéről.

Nem volt ilyen hivatalos állásfoglalás. De azt, amiről az előbb beszéltünk, az MKP-platform elnöke joggal interpretálhatta így. Hiszen az MKP-n és a Szövetségen belül a vita valójában Gyimesi felvételéről szólt. Voltak, akik támogatták és voltak, akik nem támogatták. Mi világosan megmondtuk, hogy ebbe a döntésbe a magyar kormány semmilyen módon nem kíván beleszólni. Mint ahogy egy szuverén politikai párt belső életébe egyáltalán nem kívánunk beleszólni. Ezzel együtt is, mint stratégiai partner azt tanácsoltuk a Szövetségnek, hogy fontolja meg alaposan ezt a döntést. Mi a három platform egységét nagyon fontosnak tartjuk. És szerencsére ezt az egységet sikerült is a Szövetségnek megőriznie.

Orbán Viktor szerint az, hogy a szlovákiai magyarság nem tudja elérni a parlamenti képviseletét Pozsonyban, és idézem, „minden visszafogottság mellett is egy gyenge teljesítmény”. Az ilyen éles bírálatot talán csak akkor logikus a parlamenti választás előtt álló Szövetség irányába megfogalmazni, ha a magyar kormány már nem bízik abban, hogy a párt a parlamentbe jut. Így van ez?

Természetesen nagyon bízunk abban, hogy a Szövetség be fog jutni a parlamentbe. Én azt gondolom, mindent meg is tesznek ennek érdekében. Nem hinném, hogy a miniszterelnök úr által megfogalmazott bírálat az ön által említett dolognak a kifejeződése volt. Ugyanakkor, ha a múltba tekintünk, akkor az elmúlt tíz esztendő kapcsán is jogos ez a bírálat. Ha figyelembe vesszük, hogy egykor 84 százalék feletti országos részvételi arány mellett az MKP majdnem 10 százalékos eredményt ért el, több mint 300 ezer szavazatot tudott begyűjteni, most pedig nehézséget okoz egy egységes magyar pártnak, a Szövetségnek az öt százalékos parlamenti küszöb megugrása, ami 160-170 ezer szavazatot jelent, akkor én azt gondolom, hogy a szlovákiai magyar politikával foglalkozó személyek esetében ez nem nevezhető brilliáns teljesítménynek. A miniszterelnök úr bírálata, bár ezt nem nekem kell megállapítanom, finoman szólva is helyénvaló. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy bárkinek fel kellene adnia a parlamenti bejutás reményét. Én magam meg vagyok róla győződve, hogy a szlovákiai magyar politikának és a szlovák belpolitikának általában nagyon jót tenne, ha újra lenne magyar képviselet a parlamentben.

Mégis kinek a gyenge teljesítményéről van szó?

Én nem nevesíteném konkrétan, kiről van szó. Nem az én dolgom, hogy ezt megítéljem. Az olvasók minden bizonnyal követték, hogy az elmúlt tíz évben hogyan változott ez a képviselet, látták a belső vitákat stb. Nem lehet azt mondani, hogy x vagy y a bűnös, de az biztos, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban látunk jobb stratégiával dolgozó és jobban felépített magyar politikai teljesítményeket.

Ön hogyan látja, mire lenne szükség a szlovákiai magyar politikai térben ahhoz, hogy ez a teljesítmény jobb legyen?

Úgy látom, és ez a választás után egy hosszabb elemzést igényel majd, végig kell alaposan gondolni, hogy van-e helye és mi a helye az etnikai alapú politizálásnak Szlovákiában. Mik ennek a céljai, milyen témák vannak. Én azt gondolom, hogy van helye. Amíg vannak olyan kérdések, mint a kettős állampolgárság, a Beneš-dekrétumok, az anyanyelvhasználat és a kisiskolák problémái, Dél-Szlovákia gazdasági fejlesztése, vagyis olyan témák, amelyek speciálisan érintik ezt a közösséget, addig ezeket a speciális ügyeket speciális módon kell képviselni. De látható, hogy a nagyjából 500 ezer fős szlovákiai magyarságnak egy jelentős része nem egészen így gondolja. Ezt ki kellene beszélni. Meg kellene nézni, mi az oka annak, hogy amikor a szlovákiai magyarok önkormányzati vagy megyei képviselőt, polgármestert választanak, akkor mindenkinek nyilvánvaló, hogy a saját ügyeit a közösség egyik tagja tudja legjobban megoldani és az emberek eszerint is szavaznak. Amikor azonban parlamenti képviselőket választanak, akkor a magyar szavazók egy jelentős része úgy gondolja, nem a közülük való személyeket kell a törvényhozásba küldeni ahhoz, hogy az ország ügyei és a mi régiónk ügyei rendben legyenek. Azt kell tehát végigbeszélni, mi ennek az oka.

A beszélgetésünk végén röviden a szlovák-magyar vegyesbizottságról is kérdezném. A testület korábbi ülésén nyíltan előkerült a Beneš-dekrétumok alapján bevégzett földelkobzások ügye. Ez a téma elő fog-e újra kerülni a bizottság előtt? Illetve mikor ül össze legközelebb a testület?

A társelnökök részéről egy racionális megfontolás volt még tavasszal, hogy a parlamenti választás előtt már nem erőltetik, hogy újra összeüljön a bizottság. Világosak az álláspontok, világos az a néhány pont is, amiben nem volt megállapodás közöttünk, és várható volt, hogy ez szeptember 30-a előtt nem is fog megszületni. Ha majd megalakul az új kormány általában felülvizsgálják a bizottságok társelnöki pozícióit és nyilván fel fogják újítani ezt a munkát. Magyar részről a Beneš-dekrétumok kérdését a kisebbségi kérdéskör napirendjén fogjuk tartani. Nem hinném, hogy jó az, ha 2023-ban olyan jogszabályok élnek még Szlovákiában, amelyek kollektív bűnössé nyilvánítják a magyarokat és a németeket. Még akkor is, ha a földügyi témákon kívül a dolognak elég kevés gyakorlati jelentősége van. De ha ez így van, akkor azt nehezen értjük, miért nem lehet egy szimpla bocsánatkérés keretében azt mondani, hogy ezeket végleg kiiktatjuk a szlovák jogrendből. Mi tudomásul vesszük, hogy a szlovák politika a mai szlovák államiság egy fontos alappillérének tekinti a Beneš-dekrétumokat. Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon sok ilyen dekrétum van, és csak néhány beszél a magyarok kollektív bűnösségéről. Nem azt kérjük tehát, hogy az egészet dobjuk ki a kukába, hanem próbáljuk végleg hatályon kívül helyezni azokat, amelyek ezt a szégyenletes koncepciót alkalmazzák.