Porajmos – az elfelejtett holokauszt

Van azonban a holokausztnak egy olyan fejezete, amelyre ez hatványozottan érvényes, mert mind a mai napig feltáratlan és kissé elhallgatott része a 20. századi történelemnek. Ez a porajmos, avagy a roma holokauszt, melynek becslések szerint 500 ezer ember esett áldozatul. Bár a roma holokausztra 1972 óta emlékeznek, a romák sorsát a második világháború alatt, de az azt követő években is alig dokumentálták. „Az életre méltatlanok” A második világháború 1945. május 8-án, Németország feltétel nélküli megadásával ért véget. Több mint 70 millió halálos áldozatot követelt. Az emberi történelem eddigi legvéresebb háborújában a náci hatalmi erők döntötték el, hogy kik azok, akik életre méltók, és kik azok, akiktől „meg kell szabadulni”. A zsidók mellett a romák, a fogyatékkal élők, de a homoszexuálisok is ellenségként voltak megbélyegezve, a náci ideológia szerint veszélyt jelentettek a német faj tisztaságára.1932-ben Németországban a náci párt lett a legerősebb párt, Adolf Hitler egy évvel későbbi kancellárrá való megválasztása végleg megpecsételte az ország jövőjét. Azt azonban kevesen tudják, hogy a cigányellenes jogszabályok még Hitler hatalomra kerülése előtt születtek meg Németországban, ahol elsősorban a vándorcigányok ellen hoztak rendeleteket, és szigorították a vándorkereskedelmet.  A romákra, akárcsak a zsidókra, alsóbbrendűként tekintett a német náci ideológia. A kollektív bűnösség elvét alkalmazva bűnözőknek tekintették őket, ami a náci fajelmélet szerint örökletes. Hitler hatalomra jutását követően a kisebbségellenesség és a faji alapon történő diszkrimináció egyre nagyobb méreteket öltött.  Az 1935-ben elfogadott nürnbergi faji törvények tiltották a zsidók és a nem zsidók, valamint a romák és a nem romák közötti házasságot. 1938-ban megvonták a zsidók és romák szavazati jogát, a roma gyerekek pedig nem járhattak iskolába.Ugyanabban az évben már bárkit elítélhettek annak alapján, ha nyolc dédszülője közül legalább kettő roma származású volt. A háború éveiben a náci uralom alatt álló európai országokban a zsidók koncentrációs táborokba való deportálása mellett a romák kényszermunkára és táborokba hurcolása is megkezdődött. Fekete folt Az egykori szocialista államokban több évtizeden keresztül, egészen a rendszerváltásig tilos volt nyíltan beszélni a holokausztról. A roma holokausztról pedig a nyugat-európai államokban sem esett sok szó a háború után. A Német Szövetségi Köztársaság is csak a nyolcvanas években ismerte el a roma holokauszt áldozatait, addig az volt a hivatalos verzió, hogy a romákat a nácik nem elvi alapon, hanem aszociális viselkedésük miatt üldözték. Az első, romaholokauszt-áldozatoknak emelt emlékmű is illegálisan jött létre Auschwitzban.  Szász Anna Lujza szociológus, az ELTE oktatója szerint a romák náci üldözésének emlékezete valóban kevésbé ismert, elfelejtett szelete közös történetünknek. A porajmos mind Magyarországon, mind Szlovákiában kevéssé kutatott terület, s ebből eredően a társadalom számára is csaknem ismeretlen vagy már elfeledett téma.  A szociológus szerint ennek három lehetséges magyarázata lehet. „A nácik romákkal szembeni, alapvetően rasszista intézkedései nélkülözték a centralizáltságot és az összehangoltságot, azaz hiányzott a központi parancs és az üldözések sem kerültek szinkronba egymással” – mondta lapunknak Szász Anna Lujza. Ez pedig megnehezíti a romák történetének beillesztését a már kanonizált holokausztdiskurzusba.  „Második okként a romák társadalmi megítélését említeném, tehát azt a többségi társadalom részéről érkező negatív percepciót, melyből fakadóan nem tudnak létrejönni, megerősödni azok a társadalmi keretek, amelyek a roma holokauszt emlékezetét elismernék, erősítenék, táplálnák. Végül a roma holokauszt emlékezete politikai cselekvés, amelynek alapja a közös múltbeli tapasztalat, s amelynek célja részint annak az elismertetése, hogy a holokausztnak a romák is részesei” – mondta Szász Anna Lujza. A szociológus szerint azonban ennél sokkal többről van szó. „A közös emlékezés platformot nyújt a kisebbség és többség közötti hatalmi viszonyok alakítására, kikezdésére. Talán ezért sem állhat érdekében a mindenkori hatalomnak, hogy a roma holokausztról méltósággal megemlékezzék, és hogy emlékezetét fenntartsa” – mondta ez Új Szónak Szász.  Cigánytábor Auschwitzban Hitler rendelete szerint a romákra is hasonló sors várt, mint a zsidókra: a „végső megoldás”, tehát a megsemmisítés. A Porajmos, amelynek jelentése elpusztítás, elnyelés, a roma genocídiumot jelöli.A lengyelországi Auschwitzban létrehozott cigánytáborról – amelyet más néven családi tábornak neveztek – a közvélemény keveset tud. A szakirodalom szerint a cigány „családi táborokban” a zsidó foglyokkal ellentétben a roma családok együtt maradhattak, azonban miután a táborba deportálták őket, ugyanaz a sors várt rájuk, mint a zsidókra.  A romák a táborban – a zsidókkal ellentétben – nem viseltek csíkos egyenruhát, de az öltözékükre egy fekete, lefelé mutató háromszöget varrtak, amely az aszociális személyt jelölte. A karjukra pedig a nácik egy Z betűt tetováltak, aminek a jelentése: cigány, németül Zigeuner volt. A náci tábor borzalmait túlélő foglyok elmondásai szerint miután deportálták őket, a foglyok nem tudták, mi fog következni. A lengyelországi Auschwitz–Birkenau-i kon­centrációs tábor volt az egyik legnagyobb, amit a nácik létrehoztak, több millió ember megsemmisítésére.  A túlélők beszámolója szerint, miután a foglyokat szállító vonat átsiklott a boltíves központi őrtorony alatt, csíkos egyenruhás foglyok siettek a vonathoz, hogy „megkönnyítsék” az újonnan érkezettek szelekcióját. Az elbeszélések alapján a rettegő emberek elsőként a hírhedt SS orvossal találták magukat szembe. Josef Mengele, akit a Halál Angyalaként is emlegetnek, több tízezer embert küldött azonnal gázkamrába, vagy választott ki áldozatul saját emberkísérleteihez.  A fajbiológiai tanulmányokat fo­ly­tató orvos 1943-ban lett az ausch­witzi cigánytábor főorvosa. Men­gele kezdetben a romagyerekeken hajtott végre álkísérleteket, majd az ikrek felé fordult. Ha az ikrek közül az egyik meghalt, – általában éhség miatt –, megölte a másikat is, azért, hogy megállapítsa: ugyanolyan betegségben szenvedett-e, mint testvérpárja.  Az orvost rendkívül foglalkoztatták a szemszínnel kapcsolatos rendellenességek is. A táborban sokszor próbálták megváltoztatni a foglyok szemszínét, főként kékre. Az orvos kék oldat befecskendezésével próbálkozott, amibe sokan belehaltak, vagy ami miatt örökre elvesztették látásukat. Roma gyerekeken is több kísérletet hajtottak végre. A szakirodalom szerint az auschwitzi táborban 1941-től használt Zyklon B gázt, amelyet a nácik a foglyok tömeges meggyilkolására alkalmaztak, elsőként a roma gyerekeken tesztelték.  1944 augusztusa 1944 nyarán a nácik Himmler parancsára azt az utasítást kapták, hogy az auschwitzi cigánytábort meg kell semmisíteni. Augusztus harmadikára virradóra csaknem 4000 romát szállítottak gázkamrába, miután megsemmisítették a cigánytábort.  A roma nőket is hasonló sors várta, mint zsidó társaikat. A cigánytábor felszámolása után a munkaképes asszonyokat a ravensbrucki munkatáborokba szállítottak kényszermunkára. Az Auschwitz–Birkenau-i táborban a feltételezések szerint több mint 21 ezer európai roma vesztette életét. A náci terror roma áldozatainak száma azonban jóval magasabb ennél: a háború alatt a becslések szerint közel 500 ezer roma származású ember pusztult el. A második világháború után azonban kevés dokumentum született a roma holokauszt áldozatairól. Az elhurcolt romáknak csupán egy töredéke élte túl a haláltábor borzalmait, azonban nagy részük sosem mesélte el sorsát. A roma holokauszt kutatása szintén háttérbe szorult.  Kevésbé kutatott Szász Anna Lujza szociológus szerint valóban igaz az az állítás, amely szerint a kutatók kevés figyelmet fordítottak a roma holokauszt mélyebb megismerésére. „Magyarországon a Kemény István szociológus vezetésével készült 1971-es országos cigány felmérésben interjúk is készültek, amelyekben számos interjúalany emlékezett vissza a vészkorszakra, s mondta el az 1940-es évekbeli üldözésekkel kapcsolatos személyes történeteit. Miközben ezek a múltbeli történések a romák mindennapi életébe ágyazott tudást jelentették, a kutatók nem fordítottak rá elegendő figyelmet, és tekintetük átsiklott ezeken a momentumokon” – mondta Szász Anna Lujza a  roma holokauszt kutatásáról.  A szociológus szerint a kutatás hiányának egyik fontos oka az, hogy a felmérés eltérő profiljából fakadóan a kutatók figyelme máshol volt, azonban fontos egy további aspektust is beemelni a lehetséges magyarázatok közé: a kutatott témával kapcsolatos előzetes ismeretek szükségességét. „Csak arra tudok rákérdezni, amiről már van fogalmam. A megismerés tudatos gyakorlatában szükségszerű, hogy a fogalom, amire rá szeretnék kérdezni, már a tudatomban legyen. Szükségszerű, hogy a kutatóknak legyenek előzetes ismereteik a vészkorszakról; egy fogalomkészletük, amely azt leírja, illetve az annak megismerésére irányuló képességük ahhoz, hogy a roma holokauszt emlékezete tematizálódjon ezekben az élettörténet-interjúkban” – mondta lapunknak Szász Anna Lujza.  Össztársadalmi feladat A faji alapon való diszkrimináció a világtörténelem egyik legsötétebb korszakát idézi – a második világháborút és annak borzalmait. Ennek ellenére társadalmunk egy részének ma is hiányosak az ismeretei a múltbeli eseményekkel kapcsolatban. A szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy a fiatalok többsége egyáltalán nem ismeri a saját történelmét, illetve az iskolában megszerzett tudást sokszor nem tudja összekapcsolni a valós élettel.  ELBESZÉLNI AZ ELBESZÉLHETETLENT A szociológus szerint tény, hogy az oktatásnak vagy az iskolának mint szocializációs térnek kiemelt fontossága van. „Ugyanakkor a negatív társadalmi előítéletek leküzdése, megváltoztatása össztársadalmi feladat. Nem lehet kizárólag az oktatásra bízni a változás, változtatás feladatát. A társadalom minden szintjén érezhetővé és láthatóvá kell tenni a diszkrimináció elleni küzdelmet, akár az egyenlő munkaerőpiaci részvétel megteremtésével.” Németh Viktória