Pellegrini eddig inkább a Hlas, mint Fico vagy a nép elnöke

Szlovákiának az utóbbi tíz évben jobboldali-liberális államfője volt: Andrej Kiska 2014-ben meggyőző fölénnyel legyőzte a személyes népszerűsége csúcsán levő Robert Ficót, öt évvel később pedig Zuzana Čaputová tudott polgári jelöltként, de az ellenzék széles körű támogatásával nyerni a Smer jelöltje, a mérsékelt, tapasztalt politikusként beállított Maroš Šefčovič uniós biztos ellen. 

A sormintát Pellegrini törte meg a tavasszal: annak ellenére, hogy Ivan Korčok mögött ismételten kialakult egy ellenzéki egységfront, Pellegrini a Smer nyílt, az SNS passzív és a radikális jobboldaliak csendes támogatásával legyőzte a volt diplomatát. 

Az eredményváró ünnepségen többek között Robert Fico is megjelent és a felszabadult hangulatban kijelentette: Pellegrininek sikerült az, ami neki nem, ezért gratulál neki és a legjobbakat kívánja az új elnöknek. A Hlas vezetője, aki az első körben még kikapott Korčoktól és nem tűnt toronymagas esélyesnek, szintén hálásnak tűnt Fico felé és egyértelműsítette, támogatni fogja a kormány munkáját, amennyiben szem előtt tartják a szociális politikát és a kormányprogramot. Bár sokan úgy értelmezték a szavait, hogy Pellegrini kritika nélkül fogad minden, a kormány részéről érkező javaslatot, a helyzet bonyolultabb. Fél évvel az új elnök hivatalba lépését követően látszik, hogy a Hlas volt vezetője sokkal önállóbb, mint azt Fico gondolta – és az ellenzék hirdette.

Harcos november

Pellegrini az elmúlt hetekben a pártokkal szemben kimondottan konfrontatív politikusnak bizonyult. A november 17-i évforduló kapcsán például a szlovák köztelevízióban kijelentette, mindkét oldal lemondott arról, hogy érdemben emlékezzen a fontos évfordulóra, miközben ez az állampolgárok ünnepe.

 Bár Pellegrini kritizálta az ellenzéket is azért, mert egy rendszerellenes tüntetést időzítettek a bársonyos forradalom ünnepére, ugyanannyira nehezményezte, hogy a kormányoldal „megfeledkezett” a novemberi üzenetről. 

Hivatalos, nagy ünnepséget valóban nem szervezett a Fico-kormány, a koalíciós politikusok helyette egy nagyszabású ünnepi konferencián Pozsonyban a Smer megalakulásának 25. évfordulójára emlékeztek – miközben annak a dátuma bő egy héttel megelőzi az ünnepnapot. A Smer-ből 2020-ban látványosan távozó Pellegrini ezen a konferencián csak egy videóüzenetben tudatott magáról, amiben kijelentette, „objektíven a Smer Szlovákia legeredményesebb pártja.”

Az államfő a múlt héten hasonlóan konfrontatív interjút adott a köztévében. Kijelentette, hogy a parlamentben a kormánykoalíciónak illene végre megválasztania az új parlamenti elnököt – a tisztség a távozása óta betöltetlen maradt, a Hlas és az SNS konfliktusai miatt nem sikerült megegyezni az utód kérdésében. 

Pellegrini nyíltan szembehelyezkedett Robert Fico miniszterelnök választási reformot érintő elképzeléseivel is.

 A politikus megállapította, hogy a jelenlegi helyzetben nem a választási rendszer megváltoztatásával kellene törődni, a kormány előtt más kihívások és problémák állnak, mint a hét százalékos választási küszöb. Pellegrini a koalíciós többség egy fősre olvadása kapcsán kijelentette, hogy az alkotmányos lehetőségeivel élve csak akkor lép közbe, mikor arra szükség lesz és a konszolidációs intézkedéseket is bírálta.

Megsértődve

Pellegrini szurkálódó megjegyzései azért is érdekesek, mert az államfő a megválasztását követő első hónapokban sokkal kevésbé volt konfrontatív. Különösebb kifogások nélkül aláírta például a közmédia átalakítására vonatkozó törvényt és csak erőtlen hangon helytelenítette a büntető törvénykönyv megváltoztatására vonatkozó passzusokat, a törvényt nem vétózta meg. Nem emelt kifogást más fontos változások, például a kulturális alapok rendszerének megváltoztatásával kapcsolatban sem. Az első hónapokban, kora nyáron még diplomatikus távolságtartással figyelte a koalíció vitáit is a házelnöki tisztség betöltése kapcsán.

Pellegrini hangnemének megváltozása szeptember-október fordulójához köthető. A konszolidációs csomag bejelentése, majd az egészségügyi problémák felhalmozódása kapcsán Robert Fico és Zuzana Dolinková (Hlas) tárcavezető viszonya annyira elmérgesedett, hogy Fico egyenesen durva hangnemben nyilatkozott a saját kormányának tagjáról, a miniszter pedig végül saját maga adta be a felmondását.

 Pellegrini ezt először nem volt hajlandó elfogadni, a helyettes megnevezéséhez kötötte a minisztercserét. Érdekesség, hogy Dolinková a napokban felröppent hírek szerint a jövőben Pellegrini egészségügyi tanácsadójaként dolgozhat tovább.

Az államfő keményen bírálta a miniszterelnököt, amiért az nem képes bizalmi viszonyt kiépíteni a saját tárcavezetőivel és nehezményezte, hogy mások – nevesítve Peter Kotlár, az SNS járványügyi biztosa és Martina Šimkovičová SNS-jelölt kulturális miniszter – megkapták Fico bizalmát és védelmét. Pellegrini elnöktől teljesen szokatlan módon azt is kijelentette, hogy nem Dolinkovának, hanem egy másik, a köz bizalmát kevéssé élvező miniszternek kellene mennie: Šimkovičovára utalva.

A Hlas hangja

Az októberi konfliktus kapcsán Andrej Danko (SNS) azzal vádolta meg Pellegrinit, hogy nem államfőként, hanem a Hlas szóvivőjeként ténykedik. A nemzeti párt vezetőjéhez hasonlóan más politikusok is fogalmaztak meg hasonló vádakat.

Ami tény, hogy Pellegrini valós státusza homályos, még a volt pártján belül is – miközben saját bevallása szerint az átlagos állampolgárokat szeretné képviselni. 

A politikus június elsején, az államfői beiktatása előtt feladta a pártelnökséget, de azonnal létre is hozták számára az úgynevezett alapító elnöki posztot. Ez a státusz különleges előnyöket biztosít számára: például beleszólása van a párt programjába, de a választási jelölti listájába is. Az államfő emellett részt vehet hivatalosan is a párt ülésein, valamint véleményezheti a koalíciókötéssel kapcsolatos döntéshozatalt. 

Pellegrini előtt tehát elméletileg nyitva áll az út ahhoz, hogy az államfői szerepvállalása végeztével visszatérjen a politikába. Elvben ráhatása lehet a Hlas döntéseire már most is – ami éles kontraszt a párton kívüli Kiskával és Čaputovával szemben. A Pellegrini által felvállalt konfliktusok is jellemzően olyan témákhoz köthetők, melyek a Hlas programjában szerepelnek. A párt minisztereinek védelmén túl az elnök a konszolidációs csomag kapcsán például garanciát szeretett volna a kormánytól arra, hogy az intézkedések nem érintik a szociálisan érzékeny rétegeket. Összességében tehát megkockáztatható, hogy Pellegrini „nem táskahordozóként viselkedik,” a jövőben is biztosan felvállal majd konfliktusokat Ficóval és a kormánnyal, különösen akkor, ha a Hlas is jól járhat vele.