Az 1990-es fekete márciust, az akkori marosvásárhelyi etnikai konfliktust idéző helyzet állt elő csütörtökön a székelyföldi Úzvölgyén, ahol román nacionalisták erőszakkal behatoltak a magyarok által élőlánccal védett úzvölgyi katonatemetőbe.
Pattanásig feszült helyzet Erdélyben
A helyszínen közel ezer magyar – civilek és közszereplők – próbálta élőlánccal megakadályozni a mintegy két éve lakatlan hegyi település első világháborús katonatemetője kinyitását, illetve az egyházi szertartás megtartását. A Dormánfalva (Dărmăneşti) polgármesteri hivatala által meghirdetett koszorúzásra érkező, futballhuligánokat idéző, trikolórokat lobogtató románok azonban „bevették” a temetőt, miután egy részük hátulról hatolt be a sírkertbe, így az élőláncot alkotókat elölről, de hátulról is támadták, többeket kövekkel megdobáltak. A nagy erőkkel helyszínen tartózkodó rendőrség és csendőrség megakadályozta a tömegverekedést – komoly személyi sérülés nem történt –, de azt már nem, hogy a román nacionalisták magyar katonáknak emléket állító mogyorófakereszteket rongáljanak meg, és kitépjék a temető székelykapuját. Mindeközben a provokációra nem reagáló székelyek közül többen a Miatyánkot imádkozták hangosan. A temetőben történtek miatt diplomáciai feszültség alakult ki a magyar és a román kormány között. Előbb csütörtök este közölte Menczer Tamás külügyi államtitkár, hogy természetesen „mindenki emlékezhet a halottjaira, denemígy”,mertamitörtént,az„nem más, mint öncélú erőszak”. A magyar kormány ezért tiltakozó jegyzéket adott át, és péntekre bekérették a külügyminisztériumba a budapesti román nagykövetet. Csakhogy a diplomata „felsőbb utasításra hivatkozva” egyszerűen nem ment el, ami példátlannak számít a diplomáciában.
Barbár rongálás
A történteket azonnal elítélte a romániai magyarság mindhárom pártja, az RMDSZ, az EMNP és az MPP is, amelyek büntetőfeljelentéseket tesznek a rongálások miatt, továbbá a belügyminiszter, valamint a megye prefektusának lemondását kérik – a román pártok és politikusok közül viszont még 24 órával a történtek után sem reagált senki, ideértve a „német” államfőt, Klaus Iohannist is. „Felszólítjuk a hatóságokat, hogy azonnal állítsák elő azokat, akik fizikai agresszióhoz folyamodtak, akik barbár módon rongáltak, hogy megfélemlítsék közösségünket! A temetőt élőlánccal védő magyarok nem szítanak feszültséget, hanem őseik emlékének meggyalázása ellen tiltakoznak. Felkérjük ugyanakkor a román hírtelevíziókat, hogy vessenek véget a félretájékoztatásnak és uszításnak, mert az csak a konfliktus fokozódásához vezet!” – olvasható a parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ csütörtöki közleményében.
Elsődleges érdeke
A történtek kapcsán tegnap bekérették a budapesti Külgazdasági és Külügyminisztériumba a román nagykövetet, de ő a diplomáciában példátlan módon megtagadta a párbeszédet. Főleg, hogy Szijjártó Péter magyar és Teodor Melescanu román külügyminiszter csütörtök este telefonon tárgyaltak egymással a kedélyek lecsillapítása érdekében. Ezek után pénteken Magyar Levente külügyminiszter-helyettes sajtótájékoztatót tartott, amin arról beszélt: bár a magyar kormány az elmúlt években „komoly kompromisszumokat kötött” a jó kétoldalú kapcsolatok fenntartása érdekében, most megkérdőjeleződik a jó szándék Románia részéről a történtek tükrében. Ugyanakkor igyekezett békülékeny is lenni, mint mondta az MTI szerint, Magyarországnak továbbra is elsődleges érdeke a korrekt és jó viszony Romániával. A román külügy ugyanakkor a magyar kormányt kérte arra, hogy tegyen lépéseket a kedélyek lecsillapítása érdekében. A tárca arra kérte a magyar kormányt, hogy „küldjenek világos üzenetet a magyar közösségnek a feszültség és konfrontáció további fokozódásának elkerülése érdekében”, ugyanakkor azt hangsúlyozták, hogy minden állam joga, hogy halottairól megemlékezzen.
Zavaros helyzet
Az erdélyi magyarság néhány hete szembesült azzal, hogy a közeli Dormánfalva önkormányzata önkényesen román parcellát alakított ki az úzvölgyi első világháborús sírkertben, 52 betonkeresztet és egy emlékművet felállítva ott. A település közigazgatásilag a székely Csíkszentmártonhoz tartozik, de Hargita és Bákó (Bacău) megye kataszteri hivatala 2001-ben a település területét a szomszédos Dormánfalvának juttatta, majd a kisváros polgármestere ennek alapján a moldvai településre telekkönyveztette és a közvagyonba sorolta be a katonai temetőt. A nem teljesen tisztázott tulajdonviszonyok miatt Bákó megye prefektusa felszólította, hogy vonja vissza a határozatot június 25-ig – különben közigazgatási bírósághoz fordul.
Törvénytelen eljárás
Ezt követően gyorsultak fel az események, és kezdett körvonalazódni a román parcella annak ellenére, hogy a bukaresti védelmi minisztérium közölte: az idegen háborús emlékhelyek átalakítása csakis a minisztérium illetékes hivatalának előzetes hozzájárulásával végezhető el, ez azonban nem járult hozzá a katonatemető átalakításához. A kulturális minisztérium és az Állami Építkezési Felügyelőség is azt közölte, hogy az önkormányzat törvénytelenül állított ki magának építési engedélyt.
„Túlbuzgó” magyarok
Közben, a már felállított kereszteket „túlbuzgó” magyarok fekete szemeteszsákokkal vonták be, arra hivatkozva, hogy konzerválják azokat a helyzet tisztázásáig, de ez sajnos sokak szerint csak olaj volt a tűzre – a rendőrség sírgyalázás címszó alatt később házkutatásokat végzett, négy személyt előállítottak.
A temetőt a múlt héten Csíkszentmárton község 30 napra lezárta, de az erről szóló határozatot Hargita megye román prefektusa megtámadta a közigazgatási bíróságon, és ezzel automatikusan felfüggesztette a hatályát – ezért volt szükség az élőláncra.
Kósa András, Balázs Bence
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.