Pályázni már tudni kell

Az új feltételek megnehezítik a szervezetek dolgát, a beérkezett pályázatok egy része nem megfelelő. Ezen szeretnénk segíteniMi késztette a Fórum Információs Központot a tréningek megrendezésére?

Elsősorban azok a nehézségek és gondok, amelyek évek óta ismétlődnek a magyarországi pályázatok meghirdetésénél és elbírálásánál. A szervezetek nagy része csak ezekből a forrásokból tud pályázni tevékenységére, programjaira, mivel azok annyira erősen kötődnek a kisebbségi kultúrához, hogy hazai vagy más külföldi alapítványok céljaival nem összeegyeztethetők. Kezdetben ezek a pályázatok nagyon egyszerű és könnyen teljesíthető feltételekhez voltak kötve, hiszen a támogatók fő célja az volt, hogy minél szélesebb körnek tudjanak segíteni. Ez a helyzet az utóbbi években fokozatosan változott, a magyarországi támogatók követelményei szigorodtak, a hangsúly áttolódott a szakmaiságra. Az új feltételek megnehezítik a szervezetek dolgát, ez abban is megnyilvánul, hogy a kiírásokra beérkezett pályázatok egy része nem felel meg a követelményeknek, vagy nagyon nehezen értékelhető a bírálók számára, ami jelentősen csökkenti az egész rendszer hatékonyságát. Ezen szeretnénk segíteni a tréningekkel, javítani a szervezetek esélyeit a sikeres pályázásra és megkönnyíteni a kuratóriumok munkáját is.

Szigorításokat említett. Ezek nem érintik negatívan a magyar szervezeteket?

Szükségesek a szigorítások, hiszen minden közalapítvány a polgárok adóit osztja szét a szervezetek között, így működésüket teljesen átláthatóvá és tárgyilagossá kell tenniük. Mi sem szeretjük, ha nem tudjuk, mire fordítja az állam az általunk termelt javakat, milyen célokra fordítja adónkat. Ez tehát jó is, mert növeli az emberek bizalmát. És ne felejtsük el, hogy évről évre nagyobb a „tülekedés” ezekért a forrásokért, hiszen mindig újabb szervezetek alakulnak, az adományozók anyagi lehetőségei pedig végesek. Kell tehát egy tárgyilagos és megbízható elbírálási rendszer. A komolyabb követelményeknek pedig inkább pozitívan kellene hatniuk: arra kell ösztönözze a szervezeteket, hogy tanuljanak, fejlődjenek, és ezzel erősödjenek: jobban helyt álljanak nem csak a magyarországi forrásokért folytatott versenyben, de más területeken is.

Mik voltak a rozsnyói tréning tapasztalatai?

A legfontosabb a résztvevők véleménye. Szükségesnek tartják ezeket a képzéseket, és még többre lenne igény. Felmerült a probléma, hogy a kezdő szervezeteknek sokszor még áttekintésük sincs arról, valójában hány ilyen támogató működik, milyen területeken és hogyan érhetők el. A szervezetek számára rendkívül fontos a találkozás lehetősége is. Igénylik a személyes kontaktust, a tapasztalatcserét, a problémák megvitatását. ĺgy könnyebbé válik az együttműködés, egymás kölcsönös támogatása, ami az egyik legfontosabb feltétele a sikerességnek. Hiszen a közös összefogás, a kölcsönös segítség lehet az egyik legerősebb pillére a szektor és az egyes szervezetek fejlődésének.

Kérem, mutasson be olvasóinknak egy ilyen tréninget.

Minden találkozó tartalmát a résztvevők igényeihez alakítjuk, így megtörténhet, hogy soron következő rimaszombati vagy a soorjai képzés forgatókönyve merőben más lesz, mint az elsőé. Alapvetően arra törekszünk, hogy a résztvevők megértsék a pályázati rendszer alapelveit. Megtanulják a tervezést, világosan és kézzel foghatóan fogalmazzák meg a célt. Ezután már jöhet a konkrét munka – a cél eléréséhez szükséges lépések tervezése, az anyagi fedezet tervezése, a költségvetés elkészítése. Beszélnünk kell a résztvevőkkel arról is, mivel erősíthetik még esélyeiket, hogyan mutassák be a szervezetet, eddigi eredményeiket. Rozsnyón szerencsés egybeesések folytán vendégünk volt az Észak-Magyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda (RISZI) két képviselője is, akik a támogatók szemszögéből mutatták be a budapesti ifjúsági- és a sportminisztérium programjait. El tudták mondani azt is, mire számíthatnak a pályázók a következő évben, hol találnak információkat a programokról. Legfőképpen arra törekszünk minden képzésünknél, hogy biztassuk az embereket, ne adják fel az első sikertelenségek után, hogy legyenek aktívak, keressék és ragadják meg a lehetőségeket.

Milyen folytatása lehet ezeknek a képzéseknek a jövőben? Terveznek egyáltalán valamilyen folytatást?

Ezeken a találkozókon mi magunk is rengeteg információt, ösztönzést, új ötletet kapunk a résztvevőktől, így már az előadások közben azon törjük a fejünket, mi legyen a következő lépés? Ami most leginkább hatott ránk, az az információk hiánya és igénye. Ebben az irányban kezdünk hát gondolkodni. Már ott a helyszínen sikerült ennek megnyerni az említett iroda képviselőit, akik készséggel vállalták, hogy regionális találkozókon tájékoztassák az ifjúsági szervezeteket programjaikról. Erre már volt is példa éppen Rozsnyón, ahol a pályázati kiírások idején a szervezetek első kézből tájékozódhattak, és helyben konzultálhattak terveikről, pályázataikról. Ezek az élő kapcsolatok növelik pályázati esélyeiket, segítik az együttműködést támogató és támogatott között. Megpróbálunk tehát kialakítani valamilyen modellt, hogy az alapítványok képviselőit lecsábítsuk a régiókba, hogy javítsuk az információáramlást, és növeljük ezzel a konzultációs lehetőségeket olyan területeken, ahol erre egyébként nincs mód. Természetesen már nem csak a magyarországi forrásokra gondolva, hiszen sok szervezet pályázhatna itthon is, ha ismerné a lehetőségeket.

A pályázások tekintetében mi várható az uniós csatlakozás után?

Tovább kell bővítenünk a képzési lehetőségeket: kezdőknek és haladóknak egyaránt, hiszen az uniós források esetében már valóban csak a jól felkészültek rúghatnak labdába. És mivel az Európai Unió egyik legfőbb követelménye programjainál a partnerség, tehát segíteni kell a szervezeteknek a partnerségek építésében egymás között és a többi szféra képviselőivel. Munka tehát lesz bőségesen számunkra is és a pályázó szervezetek számára is.