Osztrák lapgazda Nagyváradon

Rais W. István: „Két kulcsszót hangsúlyoz az új osztrák laptulajdonos: információ és szolgáltatás.” Somogyi Tibor felvétele A külföldi magyarok többsége általában Erdélyről érdeklődik. Kevesen tudják, hogy a Partiumban, vagyis Bihar megyében és a Szilágyságban is élnek magyarok. Jelenleg hány magyar potenciális olvasójuk van ?

Ebben a két régióban manapság mintegy 250–300 ezer magyar él. Nagyváradon és környékén számottevő tömbben, a Szilágyságban egyre inkább szórványokban. Rólunk aránylag keveset tudnak a magyarországi turisták is, holott mi vagyunk a legközelebb a határhoz. Az anyaországbeliek legfeljebb megállnak néhány órára a Sebes-Körös-parti, a legenda szerint Szent László alapította megyei székhelyen, főleg az Ady-emlékhelyeket tekintik meg, aztán robognak tovább Erdélybe, Székelyföldre. Pedig ez a térség szintén gazdag magyar szellemi hagyományokban és műemlékekben.

A Bihari Napló múltjáról és jelenéről elég keveset tudunk.

Közelmúltunk jellegzetesen kelet-közép-európai. A Fáklya jogutódja vagyunk, amely a kommunista rezsimben ugyancsak ebben a városban jelent meg. Néhány tapasztalt kollégát kivéve, a rendszerváltás után kicserélődött és jelentősen megfiatalodott a csapat. Az újságírók 1990 januárjában szerezték meg az alkalmazotti részvényeket. Nemrég az osztrák Inform Média debreceni székhelyű leányvállalata vásárolt meg bennünket és egy megyei román lapot. Nyilván szeretnének majd további romániai újságokat is megvenni. Jelenlegi példányszámunk 13-14 ezer, a hétvégi számunk, amelyben tévéműsor-melléklet is található, ennél hét-nyolc ezerrel magasabb. A román napilapok több állami és önkormányzati támogatást kapnak, nagyobb a példányszámuk, s elsősorban ezért alacsonyabb az áruk. Emiatt sok magyar is ezeket vásárolja, mert nálunk az újságválasztás legfontosabb szempontja még mindig az ár. Mi is igyekszünk olcsóbban adni a lapot, amely ma 4, illetve 5 ezer lejbe kerül, ami hozzávetőleg nyolc szlovák koronának felel meg. Enynyiért kapható Nagyváradon egy villamosjegy.

Mik voltak az új lapgazda első lépései?

A létszámcsökkentés és a megmaradt alkalmazottak bérének emelése. Elbocsátottak minden gépkocsivezetőt és beírónőt. Csak olyan újságírót alkalmaztak, akinek volt jogosítványa és értett a számítógépes programokhoz. Előnyt jelentett az angolnyelv-tudás. További intézkedésként megkövetelték, hogy rugalmas napi munkakapcsolattá alakuljon a magyar és a román szerkesztőség eddig alig létező együttműködése.

Ez miként lehetséges, hiszen a két lap nyilván vetélytársa egymásnak, s nem egyforma az értékrendje sem.

A napi kapcsolat az állandó információcserét jelenti. Román kollégáink sokkal bejáratosabbak a rendőrségen, az ügyészségen és más állami hivatalokban, ezért több az úgynevezett fülesük. Ezeket most megosztják velünk, ám a téma feldolgozása már a mi feladatunk. Ebben nincs pardon, éles a verseny. Mi elsősorban a helyi magyar közösség eseményeire hívjuk fel kollégáink figyelmét. Egyébként a lapszerkesztés mindkét gárda szuverén joga.

Milyenek az új tulajdonos elvárásai a lapszerkesztéssel kapcsolatban?

Családi lapot szeretne a Bihari Naplóból, amelyben minden nemzedék, az olvasni tudó kisdiáktól a nagyszülőkig, talál naponta érdeklődésének megfelelő cikket. Két kulcsszót hangsúlyoznak: információ és szolgáltatás. Minél több friss és eredeti hírt, továbbá az olvasónak nyújtott szolgáltatást szeretnének látni a lapban. Nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy helyi arcok és témák legyenek minél nagyobb túlsúlyban. Megszüntették a betűtengert, kiemelve a vizuális elemek, a nagy és dinamikus fotók, a vonzó grafikai elrendezés jelentőségét. Egyébként karácsonyra teljesen új köntöst kap a lap. Színes lesz, és a korszerű debreceni nyomdában készül, miként a román újság is. Nagy örömünkre a tulajdonos beleegyezett abba, hogy megmaradjon nyelvművelő és irodalmi rovatunk, valamint a Pillantás a múltba című rendszeresen jelentkező tematikus összeállításunk is.

Miként vélekednek ezekről a változásokról az olvasók?

Kezdetben aggodalommal fogadták a laptulajdonos-váltást. Sokan éppen az említett hagyományos rovatokat féltették. Mára már jórészt megnyugodtak a kedélyek. Akik azt tervezték, hogy egy ideig tiltakozásként nem fogják vásárolni a lapot, s így kényszerítik a tulajdonost arra, hogy ne alakítsa bulvárlappá az újságot, elálltak a szándékuktól, hiszen kedvenc rovataik megmaradtak. Ráadásul ezzel a lépésükkel a térség egyetlen magyar napilapjának a létét és jövőjét veszélyeztették volna.

Sokan viszont nyilván továbbra is azt kérdezik: vajon független marad-e a lap?

Erről már egy évtizede folyik a vita. Főleg azt feszegetik, egyáltalán mitől független a Bihari Napló. A romániai magyarságtól? Az RMDSZ-től? Bonyolítja a helyzetet, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek máig sincs korszerű sajtóstratégiája. Sokan elvárják tőlünk a részrehajlást. Akadnak olyanok, akik ma is megsértődnek. Nekik József Attilát idézgetjük: Érted haragszom. Szeretnénk továbbra is megőrizni szólásszabadságunkat, szuverén véleményalkotási jogunkat, s ezt a törekvésünket az új lapgazda teljes mértékben támogatja, hiszen a pártlapoknak minden demokratikus rendszerben befellegzik, Romániában sem lesz másképp. Természetesen nem feledhetjük, hogy kik a jelenlegi és potenciális olvasóink. Az ő elvárásaiknak, bizalmuknak kell naponta megfelelnünk. Annál is inkább, mert belátható időn belül valószínűleg mégis csak lesz naponta országos magyar adása a román közszolgálati rádiónak és tévének, vagyis az elektornikus média az eddiginél is nagyobb konkurenciát jelent majd.