Obama otthon érte el a legtöbbet

Nem titok, hogy a volt amerikai elnökök közül Obama volt az, aki a származását tekintve a lehető legmélyebbről érkezett. Egy kenyai kecskepásztor, afrikai muzulmán apa és amerikai ateista anya családjába született Hawaiin, Honoluluban. Elemi iskolába Indonéziába járt, majd a New York-i Columbia Egyetem és a Harvard elvégzése után Chicagóban dolgozott ügyvédként. 1997-ben lett Illinois állam, majd 2005-ben az Egyesült Államok szenátusának tagja. 2007-ben jelentette be, hogy megpályázza az elnökjelöltséget. Ebben az évben közölte először, hogy programjának alappillére lesz az iraki háború befejezése, az egészségügyi ellátás programjának kiterjesztése és a kőolajtól való függőség csökkentése. 2008-ban az amerikaiak elhitték, hogy az első színes bőrű elnökként épp Obama lehet az, aki minden problémát megold. Természetesen ez nem sikerült, de nem is sikerülhetett. Nyolc évvel később, ezen a héten, január 20-án adja át hivatalát utódjának, Donald Trumpnak.

Megváltoztatta Amerikát

Obama nehéz időszakban vette át az USA kormányzását. Szembesülnie kellett a gazdasági válsággal, meg kellett mentenie a nagy amerikai autógyárakat, segítséget kellett nyújtani a megroggyant bankoknak – ezzel párhuzamosan beindította az egészségügyi reformot, amelyet rengetegen bíráltak, ám amelynek köszönhetően húszmillió amerikai jutott egészségügyi ellátáshoz. Az egészségügyi biztosítással nem rendelkező amerikaiak aránya a reformjának köszönhetően tíz százalék alá csökkent.

Minden bizonnyal nem akarta, hogy a történelem olyan elnökként emlékezzen rá, aki csak próbálta enyhíteni a gazdasági válság negatív következményeit, valami újat és nagyot akart itthagyni maga után. Ezért állt ki a végsőkig a sokak által bírált úgynevezett Obamacare egészségügyi reform mögött. A program bírálói szerint az egész reform túlterjeszkedett a szövetségi állam hatáskörén, és rendkívül költséges volt.

Munkahelyteremtő törvényei hozzájárultak ahhoz, hogy 2015 őszére a munkanélküliség öt százalékra csökkent; mikor hivatalba lépett, az USA állampolgárainak közel 8 százaléka volt munka nélkül.

Visszavonta az 1994-ből származó „ne kérdezz, ne mondd el” törvényt, amivel lehetővé tette, hogy a melegek és leszbikusok is szolgálhassanak az amerikai hadseregben. Ez Obama előtt nem volt engedélyezett. 2012-ben viszont a republikánusok kerültek többségbe a képviselőházban, s ez jelentősen megnehezítette a további reformok elfogadását.

Obama teljesítette ígéretét és visszavonta az amerikai hadsereget Irakból – bár később az Iszlám Állam bombázása miatt egy időre, légi csapások erejéig visszatért a katonákkal az országba. Csökkentette az amerikai hadsereg jelenlétét Afganisztánban. Likvidáltatta Oszama bin Ladent, az al-Kaida terrorszervezet vezetőjét. Enyhítette a viszonyokat Kubával és hozzájárult ahhoz, hogy megszületett az iráni atomprogramról szóló átfogó megállapodás.

Leállította az illegális bevándorlók USA-ban született, tehát amerikai állampolgárnak számító gyermekeinek deportálását, s növelte azon gyermekek védelmét is, akik családjukkal érkeztek illegálisan az országba.

Miután 2012-ben újraválasztották, programjának egyik fő pontja a homoszexuálisok jogainak védelme lett. Törekvését 2015-ben koronázta siker, amikor a legfelsőbb bíróság kimondta az azonos neműek házasságának törvényességét. „A szerelem győzött. Nem számít, ki vagy, itt Amerikában összeházasodhatsz azzal, akit szeretsz, mert a házasság szabadsága törvény lett mind az ötven államban” – kommentálta a bíróság döntését Obama.

Politikájának egyik fontos pontja volt a környezetvédelem, hiszen az USA elnökeként a párizsi klímaegyezmény egyik legaktívabb támogatója volt.

A másik oldal

Mint minden éremnek, Obama kormányzásának is megvan a másik oldala. Körülbelül hét százalékkal növelte az amerikai hadsereg pilóta nélküli repülőinek bombázását a pakisztáni határvidéken, amivel a minimum háromezer állítólagos terroristát sikerült kivégezni, ám a támadásoknak legkevesebb száz ártatlan civil áldozata is volt. Erőteljes fellépést ígért arra az esetre, ha az Aszad-rezsim vegyi fegyvereket alkalmazna, s ezzel átlépné az Egyesült Államoknak az elnök által „vörös vonalként” emlegetett tűréshatárát. Miután a rezsim végül igazoltan vegyi fegyverek bevetéséhez folyamodott, Obama nem tett semmit.

Épp az amerikai hadsereg szíriai passzivitása járult hozzá sokak szerint az Iszlám Áram felerősödéséhez. Azt is a szemére vetették, hogy bár ígérte az amerikai hadsereg visszahúzódását a világból, nőtt azon országok száma, amelyben amerikai katonák jelentek meg. Megígérte a guantanamói börtön bezárását, ám ezen ígéretét sem teljesítette. Szemére hányták, hogy képtelen volt kihasználni az arab tavaszként elhíresült tüntetéssorozatot a demokratikus rendszerek biztosítására.

Kelet-Európának gyakorlatilag hátat fordított, nem folytatta a Csehországba és Lengyelországba tervezett rakétavédelmi rendszer kiépítését. Eleinte megpróbálta újraindítani a kapcsolatait Oroszországgal, ám ez a próbálkozása nem volt sikeres, így nem meglepő, hogy évek óta nem voltak olyan rosszak az amerikai–orosz kapcsolatok, mint most.

Bár sokan abban bíztak, hogy afroamerikaiként sikerül visszaszorítania a rasszizmust, nem járt sikerrel, épp ellenkezőleg, kormányzása alatt nőtt az afroamerikaiak elleni támadások száma az országban. „A rabszolgatartás és diszkrimináció üzenete az intézményekben máig létezik és árnyékot vet egész társadalmunkra, továbbra is a DNS-ünk része, amelyet generációról generációra adunk tovább” – mondta azt követően, hogy egy templomban Charlestone-ban lelőttek kilenc színes bőrű hívőt.

A sok pozitívum, s a hivatalból való távozásakor elért magas támogatottság ellenére Obama politikája sokaknak okozott csalódást. Másrészt, ennek legvalószínűbb oka a kormányzásába fektetett irreális elvárások. Valószínű, hogy sokkal többet is elérhetett volna, ha a képviselőházban valamivel engedékenyebb republikánus ellenzék lett volna, vagy ha nem lettek volna kisebbségben a demokraták.

A 2016-os elnökválasztásokon a demokraták vereséget szenvedtek. Nagy valószínűséggel azért, mert az elmúlt években több energiát fektettek a kisebbségek jogainak védelmére, elhanyagolták a fehér többség problémáit és képtelenek voltak összehangolni a multikulturális változásokat a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésével. Másrészt, Obama megmutatta, hogy az USA-ban fontosak a kisebbségek jogai, hogy a homoszexuálisok is egyenértékű állampolgárok, hogy a klímaváltozás elleni harc egy nagyon komoly kihívás, és hogy a Fehér Ház nem a felső tízezer érdekeit képviseli.